Tatár-likak

mesterséges üregek Balatonkenesén

Tatár-likaknak nevezik a balatonkenesei Soós-hegy oldalában megbúvó 9 mesterséges üreget. A védett üregek a Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Területhez tartoznak. Régészeti leletek kerültek elő belőlük.

Tatár-likak
Az egyik Tatár-lik bejárata
Az egyik Tatár-lik bejárata
Ország Magyarország
Település Balatonkenese
Típus mesterséges üregek
Lelőhely-azonosító 7474
Elhelyezkedése
Tatár-likak (Magyarország)
Tatár-likak
Tatár-likak
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 18° 05′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 18° 05′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatár-likak témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A meredek löszfalban összesen 9 üreg található. Míg az alsó Tatár-likakhoz alig kell valamit mászni, a legfelső társaik csak kötéllel közelíthetőek meg. A legalsó üreg (amelyhez alig kell valamit mászni), a harmadik számot viseli. Ezek az üregek egykor szegények otthonául szolgáltak. Az 1., 2., és 7. számú üregek csak mászófelszereléssel közelíthetők meg. A Tatár-likak régészeti lelőhely azonosító száma 7474.

1976-ban voltak először Tatár-likaknak nevezve az üregek az irodalomban. Az üregcsoport előfordul irodalmában Kenesei földbevájt lukak (Bertalan, Schőnviszky 1976), Tatárlikak (Margittay 1942), tatár lyukak (Lóczy 1905), Török-likak (Bertalan, Schőnviszky 1976) és Töröklikak (Bertalan 1976) neveken is.

KutatástörténetSzerkesztés

Fényes Elek 1851-ben napvilágot látott földrajzi szótárában az van írva, hogy Balatonkenesén, a tópart oldalban látni lehet néhány kivájt, füstös üreget, amelyek régen a lakosok menedékei voltak, most pedig a halászok tartják bennük eszközeiket. Jankó János és Soós Lajos balatonkenesei költő 1894-ben felkutatták az 1., 2., és 7. számú üregeket. A Turisták Lapja 1905. évi évfolyamában az lett publikálva, hogy a tatár lyukak környékén jól lehet látni a vízszintes rétegeket, amelyek lágy kőzetből állnak. Ezeket az üregeket ember vájta ki, mert a balaton-melléki nép regényes hajlamú.

Az 1942. évi Barlangvilágban megjelent Margittay Rikárd által írt dolgozat szerint a keleti Balatonfő barlangjai közül legnevezetesebbek a balatonkenesei tatárlikak. A Balaton partján Balatonkeneséről Balatonfűzfő felé haladva a műúton, a meredek partoldalban néhány barlang bejárata figyelhető meg. Részben egymás mellett, részben egymás felett 9 barlang van és az alsókba be lehet menni. Jankó János írta le őket részletesen 1902-ben kiadott munkájában, miután Soós Lajossal, akinek emlékobeliszkje ma éppen a barlangok felett áll a hegytetőn, ezeket a lyukakat 40 évvel ezelőtt alaposan átkutatta.

Jankó János szerint nem valószínű, hogy a tatár, vagy török időkben a tatárlikakba menekült a lakosság, mert a barlangok ehhez nem elég tágak, de írott adatok vannak arról, hogy már 1676 óta egyes családok a lyukakban laktak. Kincskeresők hiába kutatnának bennük arany és ezüst előkerülésének reményében. Sok állatcsontmaradvány és emberi berendezések nyomai mutatják, hogy még 50–60 évvel ezelőtt is voltak lakóik. A partoldal legmagasabb részén elhelyezkedő lyukakat ma azért nem lehet megközelíteni, mert a lankás hegyoldal leomlott, besuvadt a vízmosás miatt és ezért az üregvájók mindig lejjebb és lejjebb voltak kénytelenek újabb üregeket létrehozni, ha bizonyos okból a faluban való tartózkodásukat nem találták tanácsosnak. A tatárlikakhoz hasonló lakás volt a balatonaligai völgy torkolatában lévő Simon-lik.

A Balatoni Kurir 1942. július 23-ai számában meg van ismételve Margittay Rikárd Barlangvilágban megjelent dolgozata. A Balatoni Kurir 1942. december 17-ei számában megjelent Margittay Rikárd írásból megtudható, hogy a Balatonkenese melletti Tatárlikak mélyén is keresték az ottani lakosok a török világban állítólag odarejtett kincsek helyét, de eredménytelenül.

Az 1943. évi Barlangvilágban publikált Cholnoky Jenő által írt tanulmányban az olvasható, hogy nemcsak löszbe, hanem más, erre alkalmas kőzetekbe is vájt az ember Magyarországon barlanglakást. A Dunántúlon nagyon alkalmas erre a pannóniai homok és agyag, bár ezek a rétegek nem mindenhol alkalmasak rá, csak ott, ahol homokos és agyagos rétegek váltakoznak úgy, hogy lehet üreget vájni a homokba, a mennyezet pedig agyagos rétegből állhat. Ilyen rétegekbe ásott barlanglakások láthatók Balatonkenesének a Balatonra néző, meredek, szakadékos falain.

 
Az egyik Tatár-lik belseje

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Tatár-likak, más néven Tatárlikak, Töröklikak a Mezőföldön, Balatonkenesén helyezkednek el. Balatonkenese és Balatonfűzfő között, a balatonkenesei magaspartok oldalában van a 9 mesterséges lakóodú, amelyek pár méter hosszúak. A kézirat Tatár-likakra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg vannak említve az üregek két külön üregcsoportként. Az egyik, balatonkenesei üregcsoport Kenesei földbevájt lukak néven Tatár-likak és Török-likak névváltozatokkal szerepel az összeállításban az üregcsoportot említő 1 irodalmi mű megjelölésével. A másik, Mezőföldön lévő, balatonkenesei üregcsoport Tatár-likak és Simonlik néven szerepel az összeállításban az üregeket említő 5 irodalmi mű megjelölésével.

Az 1983-ban napvilágot látott és Mészáros Gyula által szerkesztett útikalauz szerint gyakoriak a Balaton-felvidéken a mesterséges üregek, melyeket sokan barlangoknak gondolnak. Ilyenek például a löszfalba vájt balatonkenesei Tatár-likak. Balatonkenesén a népi lakásépítészet sajátos emlékei a magas partoldalakba ásott, töröklikaknak nevezett barlanglakások, amelyek az elmúlt évszázadokban készültek.

Eszterhás István 1984-ben publikált összeállításában szerepelnek a Tatár-likak a tévesen barlangként is említett mesterséges üregek között. A lista szerint Balatonkenesén, löszfalban 13 sorszámozott Tatár-lik van. A Tatár-lik további elnevezései Balatonkenesei parti üreg, Kenesei földbevájt lyuk és Török-lik. Az 1 sz. Tatár-lik 2×4 m²-es és 2 méter magas. A 2 sz. Tatár-lik 8×2 m²-es és 2 méter magas. A 3 sz. Tatár-lik 4×2 m²-es és 2 méter magas. A többi 10 Tatár-liknak nincsenek megadva méretei. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepelnek az üregek. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 43 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a Tatár-likakkal. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Veszprém megyében lévő Balatonkenesén elhelyezkedő és 7474 lelőhely-azonosítójú Tatár-likak a mesterséges üregként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé vannak sorolva.

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Borbély Sándor: A Balaton... Turista Közlöny, 1896. november. (3. évf. 11. sz.) 169–170. old.
  • Czakó Gyula: A balatonkenesei református egyház története. Pápa, 1912. 13–14. old.
  • Cséplő Ernő szerk.: Balaton. Balatonfüred, 1929.
  • Csontos Károly: Kenese község és a kenesei plébánia története. Veszprém, 1899. 17., 17–18., 18., 18–20. old.
  • Dornyay Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. Budapest, 1934.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balatonfelvidék útikalauz. Budapest, 1955.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balaton útikalauz. Budapest, 1957.
  • Dömötör Sándor: A kenesei „Tatárlikak”. Fáklya, 1937. április. (5. évf. 4. sz.) 10–11. old.
  • Dömötör Sándor: A kenesei „Tatárlikak”. Veszprémi Hírlap, 1937. május 9. (45. évf. 19. sz.) 6. old.
  • Dömötör Sándor: A kenesei „Tatárlikak”. Veszprémi Hírlap, 1937. május 16. (45. évf. 20. sz.) 8. old.
  • Dömötör Sándor: A kenesei „Tatárlikak”. Széchenyista Ifjúság, 1937. május. (2. évf. 5. sz.) 3–5. old.
  • Dömötör Sándor: Keszthelyről Kenesére. Hajóutazás a Balatonon 1808-ban. Különlenyomat a Balatoni Kurirból, 1938. 11. old.
  • Dömötör Sándor: A kenesei Tatárlik mondája. Balatoni Szemle, 1943. (2. évf. 13–14. sz.) 401–404. old.
  • Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István: Magyarország régészeti topográfiája. II. (Veszprémi járás) Budapest, 1969. 54. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlangleltára. Kézirat, 1982. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Fényes Elek: Magyar országnak 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja. Pest, 1836. 1. köt.
  • Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 1. köt. Kenese településnél van leírva. (Reprint: Budapest, 1984. ISBN 9630227002)
  • Horváth Bálint: A' füredi-savanyúvíz 's Balaton' környéke. Magyar Óvár, 1848.
  • Iván József: Balatonfüred környéke és a Balaton. Balatonfüred, 1935.
  • Jankó János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. 3. köt. Budapest, 1902. 169–175. old.
  • Kozma György: A balatonkenesei „tatárlikak”. Ifjúság és Élet, 1943. (18. évf.) 151. old.
  • Lipták Gábor – Zákonyi Ferenc: Ki tudja...? Idegenforgalmi Tájékoztató, 1954. július. (5. évf. 7. sz.) 21. old.
  • Lipták Gábor – Zákonyi Ferenc – Huba László: Balaton. Budapest, 1958.
  • Margittay Rikárd: Balaton. Budapest, 1943.
  • N. Szabó Gyula: Zalaország. Zalaegerszeg, 1926. 1. köt. 4. old.
  • Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben. Tudományos Gyűjtemény, 1834. Pest. 3. köt.
  • Pesty Frigyes: Magyarország helynevei. 1864. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
  • Pethő Tibor – Lipták Gábor – Zákonyi Ferenc: Balatonalmádi és környéke. (Panoráma útikönyvek.) Budapest, 1958.
  • Sági János: A Balaton írásban és képben. Keszthely, 1902.
  • Sági Károly – Zákonyi Ferenc: Balaton. Budapest, 1989. (3. kiad.)
  • Szemlér Lőrinc: A Balaton és vidéke. Budapest, 1909.
  • Szentgáli Károly: Balatonkenese. Budapest, 1942.
  • Sziklay János: Balatonunk egészségügyi, gazdasági és turisztikai értéke. 1928. (2. kiadás.)
  • Vajkai Aurél: Balaton útikönyv. Budapest, 1967.
  • Váth János: Veszprémvármegye képeskönyve. Veszprém, 1929. 22. old.
  • Wlassics Tibor: Balatoni kalauz. Budapest, 1925.
  • Zákonyi Ferenc: Előadások a Balatonról és a Bakonyról. Veszprém, 1954.
  • –: Balaton. A Balatoni Szövetség kalauza. Budapest, 1912.
  • –: Képek Balatonkenese múltjából és jelenéből. Veszprémi Hírlap, 1940. január 14. (48. évf. 2. sz.) 5. old.
  • –: Az utas könyve. Megjelenési hely nélkül, 1935. 363. old.