Wikipédia

Gerardo Martino

argentin labdarúgó, edző
(Tata Martino szócikkből átirányítva)
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Gerardo Daniel Martino (Rosario, 1962. november 20. –) korábbi egyszeres argentin válogatott labdarúgó, korábban a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt egy szezon erejéig.[1][2] 2019 és 2022 között a mexikói labdarúgó-válogatottat irányította.[3][4]

Gerardo Martino
2017-ben az Atlanta United edzőjeként
2017-ben az Atlanta United edzőjeként
Személyes adatok
Teljes névGerardo Daniel Martino
Születési dátum1962. november 20. (61 éves)
Születési helyRosario, Argentína
Állampolgárságargentin
Magasság175 cm
BecenévTata
Posztközéppályás
Junior klubok
IdőszakKlub
1972–1980argentína Newell’s Old Boys
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1980–1990argentína Newell’s Old Boys392(35)
1991spanyol CD Tenerife15(1)
1991–1994argentína Newell’s Old Boys81(2)
1994–1995argentína Lanús30(3)
1995argentína Newell’s Old Boys15(0)
1996ecuador Barcelona SC5(0)
1996chile O'Higgins0(0)
Válogatottság
1991argentína Argentína1(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1998argentína Brown de Arrecifes
1999argentína Platense
2000argentína Instituto
2002–2003paraguay Libertad
20032004paraguay Cerro Porteño
2005argentína Colón
2005–2006paraguay Libertad
2007–2011paraguay Paraguay
2012–2013argentína Newell’s Old Boys
2013–2014spanyol FC Barcelona
2014–2016Argentína Argentína
2016–2018USA Atlanta United
2019–2022Mexikó Mexikó
2023–USA Inter Miami
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerardo Martino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása során többnyire a Newell’s Old Boys csapatánál szerepelt, ahol 505 mérkőzésen lépett pályára, többnyire hivatalos mérkőzéseken, ezzel ő a rekorder.[5] Egy szurkolói szavazáson őt választották meg a klub legjobb huszadik századi labdarúgójának.[6]

Pályafutása szerkesztés

1962-ben született az argentin Rosario városában. 10 évesen került először a Newell’s Old Boys csapatához.

Játékosként szerkesztés

Newell’s Old Boys szerkesztés

1980. július 15-én 17 évesen debütált az első osztályban a Platense ellen.[7] Játékát kreativitás és remek labdakezelés jellemezte. A Newell Old Boys csapatának történelmében a legtöbb mérkőzésen szerepelt, 505 mérkőzésen és ezeken 31 gólt jegyzett. 3 egyéni címet is nyert (Norberto Scoponi, Michelangelo Fullana és Juan Manuel Llop).[8]

1987-88-as First Division bajnokságban érte el az első áttörést karrierje során. Ebben az évben megnyerték a bajnokságot.[8] 1988-ban a Libertadores-kupa döntőjébe jutottak, ahol az uruguayi Nacional volt az ellenfelük. A mérkőzést az uruguayi klub nyerte 3-0-ra az Estadio Centenario stadionban, Montevideóban. 1990-ben Marcelo Bielsa lett a klub vezetőedzője, akivel megnyerték az 1990–91-es bajnokságot.[8]

Európában szerkesztés

1991-ben Spanyolországba ment légiósnak a CD Tenerife együtteséhez.[9] 15 bajnokin lépett pályára és egy gólt szerzett.

Visszatérés Argentínába szerkesztés

1991 közepén visszatért a Newell Old Boys csapatához, ahol az utolsó bajnokin pályára lépett és megvédték címüket a Clausuraban. A Boca Juniors ellen 1-0-ra győztek Eduardo Berizzo góljával, majd a visszavágón majd a Boca hazai pályán szintén 1-0-ra nyert, amiket követett a tizenegyespárbaj, amit a Boys 3-1-re nyert meg.

1992-ben Clausura győztesek lettek és a következő évben együtt játszott Diego Maradonával, aki 5 bajnoki mérkőzésen szerepelt a klubnál.[10]

Ezek után egy szezon a Lanús együttesénél töltött. 1995 nyarán visszatért a Newell Old Boys csapatába, ahol időközben Eduardo José López lett az elnök, aki arra kényszerítette, hogy utolsó szezonja legyen a csapatban. A szurkolók nagy kedvence volt és búcsúzást is tartottak a tiszteletére.

Ecuador és Chile szerkesztés

1996-ban az ecuadori Barcelona SC csapatába igazolt és ebben az évben megfordult a chilei O'Higgins klubjában is.

A válogatottban szerkesztés

1981-ben két mérkőzésen szerepelt az Argentin U20-as válogatottban a Chilei U20 és az Ecuadori U20 ellen. A felnőtt válogatottban egy mérkőzésen szerepelt 1991-ben.

Edzőként szerkesztés

Kezdetek szerkesztés

Visszavonulása után az aktív játéknak két év múlva a Brown de Arrecifes menedzsere lett. A klubhoz hívta két egykori csapattársát, Jorge Pautassót és Jorge Theilert. 1999-ben a Platenset és 2000-ben a Instituto vezetőedzője volt.

Paraguay szerkesztés

2006 végén a Paraguayi labdarúgó-szövetség felkérte a válogatott irányítására, miután a Libertad és a Cerro Porteño menedzsereként meggyőző teljesítményt nyújtott, Martino ezt elfogadta.[11]

A 2007-es Copa Américán debütált nagy tornán, ahol 5-0-ra győzték le a Kolumbiai labdarúgó-válogatottat. Az amerikaiakat 3-1-re győzték le, míg az argentinoktól 1-0-ra kaptak ki. Csoport másodikként továbbjutottak a csoportkörből a negyeddöntőbe, ahol a Mexikói labdarúgó-válogatott ellen 6-0-ra kaptak ki.

A 2009-ben nyújtott remek munkájáért a válogatott szövetségi kapitányaként vehetett részt a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon. A világbajnokságon az F csoportba kerültek. Az Olasz labdarúgó-válogatott ellen 1-1-es döntetlent értek el, míg a Szlovák labdarúgó-válogatott ellen 2-0-ra nyertek. A csoportkör harmadik mérkőzésén Új-Zéland ellen 0-0 lett az eredmény. A nyolcaddöntőben Japán ellen szerepeltek. A rendes játék idő alatt gól nélküli döntetlent értek el, majd a tizenegyes párbajban 5-3-ra nyertek. A negyeddöntőben a későbbi győztes spanyolok ellen David Villa góljával kikaptak 1-0-ra.[12]

A világbajnokságon után a Medal of Honor Sport Merit díjat kapta meg a paraguayi elnöktől, Fernando Lugótól a kiemelkedő teljesítményéért.[13] Ezután négy évvel meghosszabbította szerződését.[14]

A 2011-es Copa Américán a B csoportba került, ahol a Brazil labdarúgó-válogatott, a Venezuelai labdarúgó-válogatott és az Ecuadori labdarúgó-válogatott is szerepelt. Mind a három mérkőzésen a csoportban döntetlent játszottak, így a negyeddöntőben ismét a brazilok ellen szerepeltek, a mérkőzést tizenegyesekkel nyerték meg a paraguayiak. Az elődöntőben Venezuela ellen is büntetőkkel mentek tovább a döntőbe, ahol a Uruguay ellen 3-0-ra kikaptak.

2011. november 17-én lemondott 58 mérkőzés után, ami a Paraguayi válogatott legtöbb mérkőzése egy szövetségi kapitány irányítása alatt. Utódja Aurelio González lett.[15]

Newell’s Old Boys szerkesztés

Felkérték a Kolumbiai labdarúgó-válogatott élére, miután Hernán Darío Gómez távozott posztjáról, de ezt ő nem fogadta el, inkább az egykori klubja menedzsere lett, a Newell’s Old Boysnak. Az Argentin Primera División döntőjébe vezette csapatát és a Libertadores-kupa elődöntőjébe jutottak.[16]

FC Barcelona szerkesztés

2013. július 23-án bejelentették hivatalosan, hogy 2 évre aláírt az FC Barcelona kispadjára.[17]

Argentína szerkesztés

2014. augusztus 12-én váltotta Argentína kispadján Alejandro Sabellát.[18][19]

Atlanta United szerkesztés

2016. szeptember 27-én bejelentették, hogy ő lesz a 2014-ben alapított Atlanta United vezetőedzője, amely 2017-től a MLS-ben indul.[20]

Mexikó szerkesztés

2019. január 7-én nevezték ki a mexikói válogatott szövetségi kapitányának.[21][22] Március 22-én a Chile ellen 3–1-re megnyert felkészülési mérkőzésen debütált.[23] Ebben az évben az Egyesült Államok ellen 1–0-ra megnyerte a válogatottal a CONCACAF-aranykupát.[24] A 2022-es labdarúgó-világbajnokságon a C csoport harmadik helyén végeztek, majd a Szaúd-Arábia ellen 2–1-re megnyert mérkőzést követően távozott.[25]

Inter Miami szerkesztés

2023. június 28-án jelentette be az Inter Miami a szerződtetését.[26][27]

Sikerei, díjai szerkesztés

Játékosként szerkesztés

Newell's Old Boys

Menedzserként szerkesztés

Libertad
Cerro Porteño
Newell's Old Boys
Barcelona
Mexikó

Egyéni szerkesztés

  • Az év edzője Dél-Amerikában (1): 2007

Edzői statisztika szerkesztés

Legutóbb frissítve: 2022. november 30-án lett.

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem %
Almirante Brown   1998. január 1. 1998. december 31. 32 13 6 13 40.63
Platense 1999. január 1. 1999. december 31. 19 4 5 10 21.05
Instituto 2000. január 1. 2000. december 31. 42 24 11 7 57.14
Libertad   2002. január 1. 2003. június 30. 81 42 20 19 51.85
Cerro Porteño 2003. július 1. 2004. december 31. 46 29 10 7 63.04
Colón   2005. január 1. 2005. június 30. 21 7 8 6 33.33
Libertad   2005. július 1. 2006. június 30. 75 39 19 17 52
Paraguay 2007. július 1. 2011. július 29. 71 24 24 23 33.8
Newell’s Old Boys   2012. január 1. 2013. július 22. 71 36 18 17 50.7
Barcelona   2013. július 23. 2014. május 17. 59 40 11 8 67.8
Argentína   2014. augusztus 13. 2016. július 5. 29 19 7 3 65.52
Atlanta United   2016. szeptember 27. 2018. december 18. 74 40 17 17 54.05
Mexikó   2019. január 7. 2022. november 30. 66 42 12 12 63.64
Összesen 686 359 168 159 52.33

Források szerkesztés

  1. ↑ Tata Martino ya es entrenador del Barcelona oficialmente
  2. ↑ Martino firmará por dos temporadas
  3. ↑ Oficial: Gerardo Martino es nombrado entrenador del Tri (spanyol nyelven). ESPN Deportes, 2019. január 7. (Hozzáférés: 2019. január 7.)
  4. ↑ Mexico coach 'Tata' Martino out after WC exit (angol nyelven). ESPN.com, 2022. november 30. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  5. ↑ „Gerardo Martino quits Paraguay post”, ESPNsoccernet, ESPN, 2010. július 4.. [2010. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. július 5.) 
  6. ↑ Gerardo Martino, el más paraguayo de los argentinos comandará al equipo 'guaraní' (spanyol nyelven). UnivisiónFútbol.com, 2010. május 27. (Hozzáférés: 2010. június 3.)
  7. ↑ Geocities
  8. ↑ a b c Leproso club x club. [2010. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  9. ↑ Debutará Martino y Rommel hará de "llanero solitario"
  10. ↑ El argentino Martino nuevo técnico del Paraguay
  11. ↑ Gerardo Martino asumirá como técnico de la selección paraguaya
  12. ↑ Pasaporte al paraiso
  13. ↑ La historia, con sus protagonistas[halott link]
  14. ↑ Tata Martino acepta encabezar el nuevo ciclo de la Albirroja. [2010. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 25.)
  15. ↑ Martino bate récord al frente de la Albirroja. [2010. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 25.)
  16. ↑ Newell's se proclama campeón en Argentina
  17. ↑ „Tata Martino ya es entrenador del FC Barcelona”, Marca, 2013. július 22. (Hozzáférés: 2013. július 22.) 
  18. ↑ La Era Martino. Olé, 2014. augusztus 12. [2014. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 12.)
  19. ↑ Martino to lead Argentina into the unknown. ESPN, 2014. augusztus 13. (Hozzáférés: 2014. szeptember 24.)
  20. ↑ Gerardo Martino lesz az Atlanta United első vezetőedzője. haon.hu, 2016. szeptember 27. [2016. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  21. ↑ Tata Martino named Mexico national team manager, 2019. január 7.
  22. ↑ Former Barcelona boss becomes Mexico coach. The 42, 2019. január 7. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
  23. ↑ Mexico triumph over Chile in Gerardo "Tata" Martino's debut, 2019. március 22.
  24. ↑ Ricardo Otero: Gerardo Martino gana su primer título de selecciones (spanyol nyelven). tudn.com , 2019. július 7.
  25. ↑ Explained: Why Mexico got rid of Gerardo 'Tata' Martino immediately after World Cup elimination. Goal.com , 2022. december 1.
  26. ↑ Inter Miami hire ex-Barca coach 'Tata' Martino (angol nyelven). ESPN.com , 2023. június 28. (Hozzáférés: 2023. június 28.)
  27. ↑ MLS: a Barcánál is megforduló korábbi argentin kapitány lett Messiék edzője

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gerardo_Martino&oldid=26827846”