Főmenü megnyitása

Tathágata-garbha szútrák

Bizonyos buddhista szútrák összefoglaló neve

A Tathágata-garbha szútrák mahájána szútrák egy csoportját jelenti, amelyek a tathágata, azaz Buddha méhét vagy embrióját (garbha) jelentik. Minden érző lény képes elérni a buddhaság állapotát a tathágata-garbha miatt.

Ez a koncepció Indiából ered és hatalmas hatással volt a kelet-ázsiai buddhizmusra is, ahol ez megegyezett a „Buddhadhátu”, „buddha-elem” vagy buddha-természet fogalmainak.

A Tathágata-garbha szútrák közé tartozik a Tathágata-garbha-szútra, a Srímáládeví-szimhanáda-szútra, a mahájána Maháparinirvána-szútra és az Angulimálíja-szútra. Hasonló tanítások szerepelnek a Lankávatára és az Avatamszaka-szútrában. Fontos szövegnek számít még a Hit felébredése, amelyet eredetileg Kínában ítak,[1] valamint a Mahájána Maháparinirvána-szútra, amelyet jelentősen kiegészítettek Kínában.

Tartalomjegyzék

A kifejezés eredeteSzerkesztés

A szanszkrit tathágata-garbha (kínai: 如来藏, pinjin: rúláizàng, japán: にょらいぞう, koreai: 여래장, vietnámi: như lai tạng) összetett alak, amelynek első része azt jelenti, hogy „az ekként távozott”[2] (utalva a buddhaságra), a második rész pedig „gyökér, embrió, lényeg”.[3]

A koncepció eredeteSzerkesztés

Az Anguttara-nikájában, Buddha egy bizonyos „ragyogó tudat”-ról beszél.[4] A kánon nem támogatja azt a nézetet, miszerint a „ragyogó tudat” megfelelne a nirvána tudatnak, jóllehet szerepet játszik a nirvána elérésében.[5][6] Egy buddhista tudós szerint a béklyók megszüntetésével a nirvána tudat felragyog az arhatság méhéből.[7] A tathágata-garbha és a buddha-természet ugyan nem egészen ugyanazt jelenti, a buddhista hagyományban egymással azonosították a kettőt. Az Angulimalija-szútrában és a Mahájána-maháparinirvána-szútrában a „buddha-természet” (buddha-dhátu) és a „tathágata-garbha” szinonimák.

Több buddhista szútra is megkísérli elmagyarázni a tathágata-garbha jelentését, mégis rejtélyes és állítólag kifürkészhetetlen marad a közönséges, meg nem világosodott ember számára, és csak a tökéletes buddhák érthetik meg teljességében. A tathágata-garbhát nem szükséges művelni, csupán felismerni kell, mivel az mindig is jelen van minden lényben. A tathágata-garbha a legvégső, tiszta, megfoghatatlan, végtelen, igaz és halál nélküli lényege a Buddha valóságának, a fenséges természetének lényege.[8]

SzövegekSzerkesztés

ÁttekintésSzerkesztés

A tannal kapcsolatos legfontosabb szövegek, amelyeket Indiában írtak:

Paul Williams szerint Tathágata-garbha szútrák hagyománya a jógácsára és a madhjamaka iskolákhoz képest kevésbé volt jelentős Indiában, viszont kifejezetten fontos szerepe lett a közép-ázsiai és kelet-ázsiai buddhizmusban.[10]

A Tathágata-garbha-szútra (200-250)Szerkesztés

A Tathágata-garbha-szútrában a tathágata-garbha egy virtuális Buddha-homunculus, egy tökéletes bölcsességgel rendelkező Buddha, „aki hatalmas és elpusztíthatatlan”,[11] érintetlen, minden lényen belül, lótusz pózban fenségesen ül, és csak egy tökéletesen megvilágosodott buddha képes meglátni.[11] A Tathágata-garbha szútrák közül ez a tathāgatagarbha legszemélyesebb jellemzése, amely emlékeztet Buddha mahájána ábrázolására, amint az anyja méhében ül születése előtt lótusz pózban.[12]

A Srímáládeví-szimhanáda-szútra (2. század)Szerkesztés

A tudósok a legkorábbi és legfontosabb Tathágata-garbha szútrák némelyikét bizonyos korai buddhista iskolákhoz kötik.

Brian Edward Brown szerint a Srímáládeví-szimhanáda-szútra a 3. századi Iksváku-dinasztia korában keletkezhetett, a mahászánghika szerzők tollából, Ándhra régióban (például a csaitika iskolák).[13] Wayman tizenegy pontban szedte össze a mahászánghikák és a Srímálá egyezőségeit.[14] Sree Padma és Anthony Barber is mahászánghikákkal társítja a Tathágata-garbha-szútra korai szakaszát, és arra következtetnek, hogy az Ándhra régióból származó mahászánghikáktól származhat a tathágata-garbha tan.[15]

A Srímáládeví-szimhanáda-szútrában a következő szerepel a tathágata-garbháról:

„a Tathagata Dharmakayája a "szenvedés megszüntetése"-nek neveztetik, és az kezdetnélküli, nemteremtett, nemszülető, nemmeghaló, nem halálnak-alávetett, állandó, rendületlen, nyugodt, örök: legbensejéig tiszta, nemérintett a beszennyeződések halmazaitól, és amelyet a Buddha-természeteknek a Gangesz homokszemeinél is nagyobb sokaságú serege kísér, melyek végtelenek, és megszabadítottként ismertek és elképzelhetetlenek..[16]

Az Anunatva Apurnatva-nirdésaSzerkesztés

A buddha-természet doktrína fejlődése szorosan kapcsolódik a buddha-mátrix (szanszkrit: tathágata-garbha) fogalmához. Az Anunatva-Apurnatva-nirdésában Buddha a tathágata-garbhát a dharma-dhátuhoz (minden jelenség legvégső, nem teremtett lényege) és a lényegiséghez köti:

„Amit "lénynek" (szattva) nevezek, az csak a végtelen, szilárd, tiszta és változástalan menedék egy másik elnevezése, amely mentes a keletkezéstől és az elmúlástól, a felfoghatatlan tisztaságú dharma-Szív szútra – Lankávatára szútra-dhátu.[17]

Az Angulimálíja-szútraSzerkesztés

Minden lénynek buddha-természete (Buddha-dhátu) van. Azt állítja az Angulimálíja-szútra, hogy a buddhák sem lennének képesek olyan lényt találni, akiből hiányzik a buddha-természet. A szútrában az szerepel, hogy a buddhák valójában minden lényben az örök buddha-természetet látják.[18]

A tathāgatagarbha igaz valóságában való hit fontosságáról szóló szövegek alapján a tathāgatagarbha egy erősen eltökélt pozitív mentális cselekedet, amelynek a tagadása rendkívül kedvezőtlen karmát eredményez. Az Angulimálíja-szútra szerint kedvezőtlen újjászületést eredményez még az is, ha az éntelenség tanítása mellett a tanító nem tér ki a tathágata-garbha valóságára, a tathágata-garbha tan terjesztése viszont nem csak annak az egyénnek, hanem az egész világnak a javára válik:[19]

„Akik szamarak voltak előző életeikben és nem törődtek a tathágata-garbhával, most szegények és durva ételt esznek mint a szamár. Következő életeikben is, amellett, hogy szegények lesznek, alacsonyabb újjászületésre számíthatnak, ksatrija [katonai] családokban. Ezek azon emberek, akik nem hisznek a tathágata-garbhában, de az éntelenséget gyakorolják, ígyhát prostituáltak, számkivetettek, madarak és szamarak lesznek [...] Azok az emberek, akik műveletlenek és rossz nézeteket vallanak, és haragszanak azokra akik a tathágata-garbhát tanítják a világnak, és [azok a tanulatlanok, akik] éntelenség helyett az én létezését tanítják. Az, aki a tathágata-garbhát tanítja az embereknek még az élete árán is, mivel tudja, hogy azok tapasztalatlanok a szavakkal és kiegyensúlyozatlanok, az igaz türelemmel bír és a világ hasznára tesz tanításával.”

A RatnagotravibhágaSzerkesztés

A vitatott szerzeményű Ratnagotravibhága (vagy más néven Uttaratantra) az egyetlen indiai kísérlet egy koherens filozófiai modellre, amely a Tathágata-garbha szútrákban található ideákra épül.[10] A Ratnagotravibhága különösen emlékeztet a Srímáládeví-szimhanáda-szútrára.[20] A szútra a buddha-természetre (tathágata-garbha) úgy tekint, mint „ilyenség” vagy „olyanság”. A lényege az, hogy minden lény legvégső tudatossága tiszta és hibátlan, amit azonban tisztátlan és negatív tendenciák vesznek körbe.[21]

A Mahájána-maháparinirvána-szútra (200 körül)Szerkesztés

 
A mahászánghika szektával azonosított barlang. Karla barlangok, Mahárástra, India

A Nirvána-szútra egy eszkatológiai szöveg.[22] A nagy része Indiában készült, abban az időben, amelyről úgy tartották, hogy akkor fog elpusztulni a buddha-dharma és az összes mahájána szútra. A szútra erre a megjövendölt végre reagál a tathágata-garbha kinyilatkoztatásával, amely szerint minden érző lény veleszületett tulajdonsága a buddha-természet.[22]

Sallie B. King szerint a Maháparinirvána-szútra nem számít jelentős újításnak, és meglehetősen rendszertelen is.[23] Emiatt későbbi tudósok előszeretettel rendezték át ezt a szútrát szövegmagyarázataikban.[23] King szerint a legfontosabb újítása az, hogy összeköti a buddhadhátu fogalmát a tathágata-garbhával.[23]

A Buddha-dhátu, azaz a buddha-természet a Nirvána-szútra központi témája.[24] King szerint a szútra olyan sokféleképpen beszél a buddha-természetről, hogy kínai tudósok egy egész listát állítottak össze a szövegben szereplő különböző buddha-természetekből.[23] A buddha természetét úgy ábrázolja mint ami időtlen, örök, minden érző lény veleszületett képessége a buddhaság elérésére.[24] Ez nem azt jelenti, hogy az érző lények jelenleg is buddha tulajdonsággal rendelkeznek, csupán azt, hogy a jövőben lesznek ilyen tulajdonságaik.[24] Mindezt elhomályosítják a klésák, a negatív mentális tényezők, amelyek közül a legjellemzőbbek a kapzsiság, a gyűlölet, a csalódás és a büszkeség. Amint ezek a negatív mentális tényezők el lettek távolítva, a buddha-dhátu magától felragyog, amely állapotba azután tudatosan be lehet lépni és elérni a halál nélküli nirvána állapotát.[25]

A Lankávatára-szútra (3. század)Szerkesztés

A Lankávatára-szútra alapján a tathāgata-garbha tanítása megegyezik az üresség (súnjatá) tanával. Egyesíti a tathágata-garbhát a pradzsnyápáramitá szútrákban található üresség (súnjatá) tanításokkal. Az üresség a gondolkozáson túli non-dualista, nem függő, minden behatároltságtól mentes szabad lét. A Lankávatára-szútrában a tathágata-garbha ragyogó és tiszta, amely szkandhák, dhátuk és ájatanák ruhájába van csomagolva, és a ragaszkodás, gyűlölet, csalódás és téves képzetek poros földjébe van ágyazva.[26] A tathágata-garbhát (és a álaja-vidzsnyánát, vagy nyolcfajta tudatosság) a nirvánához is hasonlítja, bár ez az nirvána elérésére vonatkozik, és nem a nirvánára, mint időtlen jelenségre.[27][28]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Williams, Paul. Mahayana Buddhism. Routledge 2009, page 116.
  2. Brandon, G. S. F., ed. (1972). A Dictionary of Buddhism. (NB: with an "Introduction" by T. O. Ling.) New York, NY, USA: Charles Scribner's Sons. ISBN 0-684-12763-6 (trade cloth) p. 240.
  3. Lopez, Donald S. (2001). The Story of Buddhism: a concise guide to its history & teaching. New York, NY, USA: HarperCollins Publishers, Inc. ISBN 0-06-069976-0 (cloth): p.263
  4. Harvey 1989, 94. o.
  5. Harvey 1989, 94, 97. o.
  6. Thanissaro Bhikkhu, [1].
  7. Harvey 1989, 99. o.
  8. Hopkins, Jeffrey (2006). Mountain Doctrine: Tibet's Fundamental Treatise on Other-Emptiness and the Buddha-Matrix. New York: Snow Lion Publications: p. 9.
  9. Wayman 1990, 2. o.
  10. a b Williams, Paul. Buddhist Thought. Routledge 2000, page 161.
  11. a b Lopez, Donald S. Jr., ed. (1995). Buddhism in Practice Princeton University Press: pp. 100–101
  12. Lalita Vistara Sutra, "Voice of Buddha", Dharma Publishing, 1983, p.109
  13. Brown, Brian Edward. The Buddha Nature: A Study of the Tathāgatagarbha and Ālayavijñāna. 2010. p. 3
  14. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. pp. 153-154
  15. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. pp. 155-156
  16. Shrimaladevi Simhanada Sutra. Buddhista.info. [2016. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  17. 言眾生者即是不生不滅常恒清涼不變歸依。不可思議清淨法界等異名。T668.477c08
  18. "Tathagatagarbha buddhizmus"
  19. Részletek anoglul az Angulimálíja-szútrából - Stephen Hodge, ismeretlen évszám, p. 20
  20. Williams, Paul. Mahayana Buddhism. Routledge 2009, 110. oldal
  21. Williams, Paul (2000). Buddhist Thought. London: Routledge: p. 166
  22. a b Hodge 2006.
  23. a b c d King 1991, 14. o.
  24. a b c Liu 1982, 66-67. o.
  25. Yamamoto 1975, 94–96. o.
  26. Harvey 1989, 996-97. o.
  27. Harvey 1989, 97". o.
  28. Lásd 36. oldal, Henshall, Ron (2007) The Unborn and Emancipation from the Born[2] Archiválva 2011. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Peter Harvey szakdolgozata.

ForrásokSzerkesztés

  • Blum, Mark L.. The Nirvana Sutra. BDK America (2013). ISBN 9781886439467 
  • Harvey, Peter. Consciousness Mysticism in the Discourses of the Buddha, The Yogi and the Mystic. Curzon Press (1989). ISBN 0700702016 
  • Hodge, Stephen. On the Eschatology of the Mahaparinirvana Sutra and Related Matters (2006) 
  • Hookham, Shenpen. The Shrimaladevi Sutra. Oxford: Logchen Foundation (1998) 
  • King, Sallie B.. Buddha Nature. SUNY Press (1991) 
  • Liu, Ming-Wood. The Doctrine of Buddha-nature in the Mahayana Mahaparinirvana Sutra, Buddhism: Critical Concepts in Religious Studies. Taylor & Francis, 190. o. (2005) 
  • The Lion's Roar of Queen Srimala. Motilal Banarsidass Publishers (1990) 
  • Yamamoto, Kosho. Mahayanism: A Critical Exposition of the Mahayana Mahaparinirvana Sutra. Karinbunko (1975) 

További információkSzerkesztés

  • Migray Emőd és Bánfalvi András. Szív szútra – Lankávatára szútra. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó (2001)