Főmenü megnyitása

Taucher Ferenc (Kolozsvár, 1738. július 16.Buda, 1820. október 20.) pécsi kanonok, csillagász.

Taucher Ferenc
Született 1738. július 16.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 1820. október 20. (82 évesen)[1]
Buda
Foglalkozása csillagász

ÉletpályájaSzerkesztés

1753. október 16-án Trencsénben belépett a Jézus-társaságba. Tanulmányainak befejezése után, 1757-ben társa lett a nagyszombati csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után Weisz Ferenc híres csillagász utóda és a csillagászat tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és folytatta csillagászati megfigyeléseit a nehéz körülmények ellenére is. Weisz halála után, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett 1819-ig. Később Budán élt.

Műveit Hell Miksa a bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15530.htm, Taucher Ferenc, 2017. október 9.