Wikipédia

Tauszk Ervin

Tauszk Ervin (Kollárovicz, 1890. december 20. – Budapest, 1968. január 2.)[1] MÁV-hivatalnok, szakszervezeti vezető, bankhivatalnok, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank üzemi bizottságának elnöke.[2]

Tauszk Ervin
Született1890. december 20.
Kolaróc
Elhunyt1968. január 2. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaDemecs Mária
(h. 1919–1968)
GyermekeiTauszk Éva
Tauszk Mária
Halál okaSzívtrombózis
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Tauszk Jakab nagybiccsei jegyző és Stern Róza fia.[3] 1900 és 1903 között nagybiccsei polgári fiú- és lányiskolába,[4], 1904-ben a zsolnai állami főreáliskolába járt.[5] A polgári iskola elvégzését követően beiratkozott a besztercebányai állami felsőkereskedelmi iskolába, ahol 1910-ig tanult, majd a varannói MÁV-nál helyezkedett el.[6] 1913. január 1-vel a MÁV hivatalnokká nevezték ki, 1914-ben a ruttkai vasútállomáson hivatalnok.[7] 1915 és 1917 között az újzsolnai állomáson teljesített szolgálatot, majd a dunakeszi-alagi állomáson.[8]

1915-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, 1920-tól kezdve a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezetének tagja, később a központi vezetőségbe is bekerült. Az 1920-as és 1930-as években a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete alelnöke.[9] 1937-től a püspökladányi nagygőzmalom részvénytársaság igazgatósági tagja volt.[10]

A második világháború után szerkesztés

1945-től 1948-ig a Pénzügyi Tisztviselők Egyesületének elnökeként tevékenykedett. 1945 tavaszán részt vett a tőzsdei működés ismételt megindításának előkészületeiben, mint az erre létrehozott ideiglenes intéző bizottság szakszervezetek által delegált tagja.[11] A kiépülő kommunista rendszer által 1946-ban megkezdett államosítások során a bankok állami kézbe emelése is megtörtént. Rákosi 1947. május 18-án, a nagy-budapesti pártértekezlet során elmondott beszédében a bankok államosítását nem helyeslőket a demokrácia ellenségeinek nevezte.[12] Tauszk, mint bankszakember nem ellenezte a bankok államosítását, azonban az időpontot még korainak találta.[13]

„ Nagybankjaink ma deficitesek és ebben a helyzetben államosításuk olyan terhet jelentene a közösség számára, hogy én veszélyeztetve látnám az előálló helyzetben a stabilizációt is. Államosítani kell a bankokat is, de az időpontot ma még korainak tartom. A bankok rezsijét előbb csökkenteni kell, azután végre kell hajtani fuziójukat és át kell majd venni őket állami kezelésbe. ”
– Igen! – Majd később!: Később... Szabad Nép, V. évf. 109. sz. (1947. május 15.)

Ezzel azonban a Rákosi-féle azonnali államosításról szóló koncepció ellen foglalt állást, a kommunista diktatúra idején ezt vádként hozták fel ellene, majd 1950. július 21-én internálták Kistarcsára. 3 évet töltött itt, 1953. augusztus 29-én engedték szabadon. Ügyét 1957-ben a Belügyminisztérium felülvizsgálta, amelynek során rehabilitálták, megállapítást nyert, hogy évekig indokolatlanul és jogtalanul tartották fogva.[14]

Családja szerkesztés

Két lánya született: Márta és Éva. Unokája Halász Tamás sakkozó.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Halálesete bejegyezve Budapest XIII. kerületi polgári halotti akv. 16/1968. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 29.)
  2. ↑ Igen! – Majd később!: Később... Szabad Nép, V. évf. 109. sz. (1947. május 15.)
  3. ↑ Trencsén vármegye. In: Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXIII. évfolyam. Budapest, 1914. 148. p.
  4. ↑ A nagybittsei államilag segélyezett polgári fiu- és leányiskola értesítője az 1903/1904-es tanévről. Trencsén, 1904. 22. p.
  5. ↑ A zsolnai állami főreáliskola értesítője az 1904/1905-ös tanévről. Zsolna, 1905. 96.p.
  6. ↑ A besztercebányai áll. felső kereskedelmi iskola értesítője az 1905-1906. tanévről. Besztercebánya, 1906. 30. p., illetve A besztercebányai áll. felső kereskedelmi iskola értesítője az 1910-1911. tanévről. Besztercebánya, 1911. 80. p.
  7. ↑ Vasuti kinevezés. In: Budapesti Hirlap, 33. (1913: 5. sz.) 11-12. p., illetve Magyarország tiszti czím- és névtára 1914 i. m. 318. p.
  8. ↑ Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXIV. évfolyam. Budapest, 1915. 318. p., illetve Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXVI. évfolyam. Budapest, 1917. 344. p., továbbá Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXVII. évfolyam. Budapest, 1918. 279. p.
  9. ↑ Magyar pénzügyi compass 1927-1929. I. köt. Budapest, 1928. 1001. p., illetve Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1930-1931. évre. VI. évfolyam. I-II. kötet. Budapest, 1930. 126. p.
  10. ↑ Központi Értesítő, 62. (1937: 1. sz.) 482. p.
  11. ↑ Gajáry István, Csík Gergely: Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből. (Budapest Főváros Levéltára, 1988.)
  12. ↑ Rákosi Mátyás. Visszaemlékezések 1892-1925. Budapest: Napvilág Kiadó, LIII. o. (2002). ISBN 963 9082 88 0 
  13. ↑ Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9., Budapest, 1989). Arcanum. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
  14. ↑ A Belügyminisztérium Titkársága 6–9/546/1957.

Források szerkesztés

  • Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948. Budapest, 1966. 814. p.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tauszk_Ervin&oldid=26910502”