Főmenü megnyitása

ÉleteSzerkesztés

Jómódú középosztályi családból származik.[1]

Tanulmányait a Budapesten a Magyar Királyi Tudományegyetem bölcsészkarán végezte 19181923 között. 1925-ben egy fél évig a louvaini egyetemen, 19261927-ben pedig a párizsi Sorbonne-on tanult,[2] később doktori fokozatot is szerzett.[1]

Egyetemi tanulmányait követően könyvtárosként, majd minisztériumi tisztviselőként helyezkedett el.[1]

19241927-ben a budapesti Erzsébet Nőiskola tanárképzőjének franciatanára volt. 1932-től tanított Szegeden,[2] ahol 1933-1940 között a Bartók György által vezetett filozófia tanszéken az Arisztotelesz utáni görög filozófia története című tárgy magántanára.[3]

1941-től Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár.[1][2] A budapesti egyetemen zeneesztétikai előadást tartott, szemináriumokat vezetett.

Férjével, Magyary Zoltánnal a szovjet front elől menekülve 1944-ben Tatára, majd Héregre az erdészházba költöznek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották.

A bevonuló szovjet katonák elhurcoltak néhány asszonyt, majd megígérték, hogy a filozófus asszony Techert Margitért még visszajönnek. Magyary Zoltán ezt nem várta meg: előbb feleségével, majd magával is végzett.

Héregen, az erdészház előtti tisztáson kopjafa őrzi emléküket. A tatai Környei út Temetőben, közös sírban nyugszanak. A tatai Környei úti temetőben lévő sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[4]

MunkásságaSzerkesztés

Tudományos munkásságában a késői antik filozófiatörténettel, főként a hellén újplatonizmussal foglalkozott,[2] ennek eredményeként jelent meg 1934-ben A hellén újplatonizmus története című műve a Tudományos Akadémia Filozófiai Könyvtárának sorozatában.[5]

Lefordította Plótinosz A szépről és jóról (Budapest, 1925), Istenről és a hozzá vezető utakról (Budapest, 1944) című munkáit.[2] – Jelentős tanulmánya: Plotinos és a campaniani "pedagógiai provincia" (Platonopolis) – Magyar Paedagogia XLI. évfolyam, 1932. 5–6. szám, 75–83. o.

Magyarországon harmadik nőként lett egyetemi magántanár. Élénk tudományos közéleti tevékenységet is kifejtett: szervezeteket szervezett, folyóiratokat szerkesztett, sokat publikált.[1] A diplomás nők helyzete Magyarországon című cikke például a Magyar Szemle 1938-as májusi számában jelent meg és az egyetemet végzett nők helyzetét és a nők továbbtanulásának társadalmi hatását vizsgálta.[6]

Számos külföldi tudományos ösztöndíjat is elnyert.[1]

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

Ajánlott irodalomSzerkesztés

  • Papp Barbara: A „modern értelmiségi nő”-szerep megjelenési formái dr. Magyary Zoltánné, dr. Techert Margit életében, emlékirat-töredékeiben. In: Láczay Magdolna, szerk.: Nők és férfiak…, avagy a nemek története, (Nyíregyháza, 2003)