Techert Margit, Magyary Zoltánné (Budapest, 1900. október 17.Héreg, 1945. március 24.) filozófus, filozófiatörténész, egyetemi tanár.

Techert Margit
Született 1900. október 17.
Budapest, Magyarország
Elhunyt 1945. március 24. (44 évesen)
Héreg, Magyarország
Házastársa Magyary Zoltán
Foglalkozása filozófus
Filozófusi pályafutása

XX. század
Iskola/Irányzat újplatonizmus
Érdeklődés filozófiatörténet

ÉleteSzerkesztés

Jómódú középosztályi családból származik.[1]

Tanulmányait a Budapesten a Magyar Királyi Tudományegyetem bölcsészkarán végezte 19181923 között. 1925-ben egy fél évig a louvaini egyetemen, 19261927-ben pedig a párizsi Sorbonne-on tanult,[2] később doktori fokozatot is szerzett.[1]

Egyetemi tanulmányait követően könyvtárosként, majd minisztériumi tisztviselőként helyezkedett el.[1]

19241927-ben a budapesti Erzsébet Nőiskola tanárképzőjének franciatanára volt. 1932-től tanított Szegeden,[2] ahol 1933-1940 között a Bartók György által vezetett filozófia tanszéken az Arisztotelesz utáni görög filozófia története című tárgy magántanára.[3]

1941-től Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár.[1][2] A budapesti egyetemen zeneesztétikai előadást tartott, szemináriumokat vezetett.

Férjével, Magyary Zoltánnal a szovjet front elől menekülve 1944-ben Tatára, majd Héregre az erdészházba költöznek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották.

A bevonuló szovjet katonák elhurcoltak néhány asszonyt, majd megígérték, hogy a filozófus asszony Techert Margitért még visszajönnek. Magyary Zoltán ezt nem várta meg: előbb feleségével, majd magával is végzett.

Héregen, az erdészház előtti tisztáson kopjafa őrzi emléküket. A tatai Környei út Temetőben, közös sírban nyugszanak. A tatai Környei úti temetőben lévő sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[4]

MunkásságaSzerkesztés

Tudományos munkásságában a késői antik filozófiatörténettel, főként a hellén újplatonizmussal foglalkozott,[2] ennek eredményeként jelent meg 1934-ben A hellén újplatonizmus története című műve a Tudományos Akadémia Filozófiai Könyvtárának sorozatában.[5]

Lefordította Plótinosz A szépről és jóról (Budapest, 1925), Istenről és a hozzá vezető utakról (Budapest, 1944) című munkáit.[2] – Jelentős tanulmánya: Plotinos és a campaniani "pedagógiai provincia" (Platonopolis) – Magyar Paedagogia XLI. évfolyam, 1932. 5–6. szám, 75–83. o.

Magyarországon harmadik nőként lett egyetemi magántanár. Élénk tudományos közéleti tevékenységet is kifejtett: szervezeteket szervezett, folyóiratokat szerkesztett, sokat publikált.[1] A diplomás nők helyzete Magyarországon című cikke például a Magyar Szemle 1938-as májusi számában jelent meg és az egyetemet végzett nők helyzetét és a nők továbbtanulásának társadalmi hatását vizsgálta.[6]

Számos külföldi tudományos ösztöndíjat is elnyert.[1]

MűveiSzerkesztés

  • Iráni vallásos emlékek a plotinosi psyche fogalmában; Egyetemi Ny., Bp., 1929
  • A hellén újplatonizmus története; MTA, Bp., 1934 (Az Akadémia filozófiai könyvtára)
  • Így láttuk mi Németországot. Tíz beszámoló kiváló magyar diplomásnők tollából a német nők munkájáról; szerk. Magyary Zoltánné Techert Margit; s.n., Bp., 1940 (Magyar Női Szemle könyvtára)
  • Magyaryné Techert Margit: Plotinos esztétikája; Minerva Ny., Kolozsvár, 1943 (Esztétikai füzetek)

JegyzetekSzerkesztés

Ajánlott irodalomSzerkesztés

  • Papp Barbara: A „modern értelmiségi nő”-szerep megjelenési formái dr. Magyary Zoltánné, dr. Techert Margit életében, emlékirat-töredékeiben. In: Láczay Magdolna, szerk.: Nők és férfiak…, avagy a nemek története, (Nyíregyháza, 2003)