Főmenü megnyitása

Telegdy Gyula (Nagyszeben, Románia, 1935. június 5.) Széchenyi-díjas magyar orvos, neuroendokrinológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A reprodukciós endokrinológia neves kutatója. 1985 és 1990 között a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar dékánja, 1997 és 2000 között az egyetem általános és oktatási rektorhelyettese.

Telegdy Gyula
Született 1935. június 5. (84 éves)
Nagyszeben
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • orvos
  • neuroendokrinológus
  • egyetemi oktató
  • akadémikus
Iskolái Pécsi Orvostudományi Egyetem (–1959, orvostudomány)
Kitüntetései

ÉletpályájaSzerkesztés

1953-ban érettségizett, majd felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1959-ben szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel. 1962-ben laboratóriumi szakképesítést szerzett.

Diplomájának megszerzése után a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetében kapott állást, ahol az 1970-es években docensként dolgozott. 1975-ben hívták át a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetébe, ahol igazgatói megbízást és tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott. 1985-ben az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánjává választották, amely tisztséget 1990-ig viselt. Hivatali ideje vezették be Szegeden az angol nyelvű oktatást, amelynek keretében külföldi hallgatók is tanulhattak a karon. 1990 és 1991 között az egyetem tanári testületének elnöke volt. 1997 és 2000 között az egyetem általános és oktatási rektorhelyettese volt. 2000-ig viselte intézetigazgatói és tanszékvezetői tisztségét. 2005-ben emeritálták. Az egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közös Neurohumorális Kutatócsoportjának vezetőjévé is kinevezték. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

1964 és 1965 között Lalor-ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban kutatott. 1968 és 1971 között Ford-ösztöndíjasként a stockholmi Karolinska Intézet kutatója volt.

1966-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Közben 1991 és 1999, valamint 2002 és 2008 között a Szegedi Akadémiai Bizottság, 1991 és 1996 között pedig az MTA Endokrinológiai és Anyagcserekutatási Bizottsága elnöke volt. (Mindkét bizottságnak már akadémikussá választása előtt tagja lett.) 1996-ban az Elméleti Orvostudományi Bizottság elnökévé választották. A Tudományos Minősítő Bizottság, majd a Doktori Tanács elméleti orvostudományi szakbizottságának tagjaként is dolgozott. 1999 és 2008 között az MTA Orvostudományi Osztályát vezette, ezzel az MTA elnökségének is tagja volt.

1992 és 1995 között a Magyar Endokrin Társaság elnöke, 1993 és 1998 között a Magyar Élettani Társaság alelnöke volt. Az Acta Physiologica, a Kísérletes Orvostudomány és a Neurobiology című szakfolyóirat szerkesztőbizottságaiban dolgozott.

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területe a neuroendokrinológia, ezen belül reprodukciós endokrinológia, a neurohormonok, neuropeptidek idegrendszeri és endokrin hatásainak vizsgálata.

Kimutatta, hogy a hypophysis mellékvesekéreg-rendszert több neuropeptid képes gátolni vagy serkenteni. Ezekben a műveletekben, illetve folyamatokban úgynevezett neurotranszmitterek, azaz idegi üzenetátvivők vesznek részt.

Több mint ötszáz idegen nyelvű, harmincöt magyar nyelvű tudományos közlemény szerzője, illetve szerkesztője. Két monográfiája jelent meg.

CsaládjaSzerkesztés

Nős, felesége Dr. Haszon Ibolya. Két leány- és egy fiúgyermek édesapja.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Placental Transfer and Interpretation (társszerző, 1981)
  • Effects of Gastrointestinal Peptides on the Central Nervous System (1985)
  • Neuropeptides and Brain Function (1987)
  • Az endokrin rendszer kórélettana (1988)
  • Neuropeptidek szerepe a központi idegrendszer működésében (1990)
  • Tanulás és memóriafolyamatok neurohumorális szabályozása (1995)

ForrásokSzerkesztés