Teljes differenciál alatt a matematikában (közelebbről az analízisben) az egyváltozós függvény differenciáljának legalább kétféle többdimenziós általánosítását értjük:

Fréchet-féle differenciálhatóság

szerkesztés

Definíció – Azt mondjuk, hogy az f : Rm Rn függvény[1. megj.] differenciálható (vagy totálisan differenciálható, vagy Fréchet-féle értelemben differenciálható) az értelmezési tartományának egy a belső pontjában, ha van olyan A : Rm Rn lineáris leképezés, mellyel létezik (továbbá véges az n = 1 esetben) a következő határérték:

  [2. megj.]

Az itt szereplő A lineáris operátort az f függvény a-beli differenciáljának vagy Fréchet-deriváltjának nevezzük és

 -val (mint differenciál) illetve  -val (mint derivált)

jelöljük.

Ez azt jelenti, hogy f értékeinek f(a)-tól való eltérése kifejezhető az A(xa) lineáris kifejezés és az ε(x) "nemlineáris" tag összegeként, mely utóbbi folytonos a-ban, ott nulla értékű és x = a esetén sokkal erősebben (magasabb rendben) válik nullává, mint A(xa), azaz

 

Itt az x   f(a) + A(xa) leképezés konstans + lineáris alakú, azaz affin leképezés. Szemléletes jelenése, hogy x   f(a) + A(xa) képe Rn-ben az f képének érintőegyenese – ha f görbét határoz meg – és érintősíkja, ha f felületet határoz meg (persze ezek a fogalmak csak R2 és R3 esetén bírnak geometriai jelentéssel).

Jacobi-mátrix, deriválttenzor

szerkesztés
Lásd még: Jacobi-mátrix, tenzor

Ha az f : U  Rn függvény az U nyílt halmaz minden pontjában totálisan differenciálható, akkor mindenhol a parciális deriváltjai is léteznek és a differenciál kifejezhető velük. Azt a függvényt, mely U minden x eleméhez a df(x) leképezést rendeli differenciál leképezésnek nevezzük. Rögzített x-re a df(x) lineáris leképezésnek felírható a koordinátamátrixa (a sztenderd bázispárban, vagyis, ha a (1,0,0,…,0), (0,1,0, …, 0), …, (0,0,0, …, 0, 1) bázisvektorokat tekintjük mindkét vektortérben). Belátható, hogy az így keletkező

 

n   m-es mátrix a Jacobi-mátrix, melynek elemeit az f komponensfüggvényeinek parciális deriváltjai adják a következőképpen. Ha f-et úgy tekintjük, mint az (f1, f1, f2, … ,fn) m változós, de valós értékű függvényekből álló függvényrendszer, akkor a [df(x)] mátrix (i,j)-edik eleme:

 

Jxf az f függvény x ponthoz tartozó Jacobi-mátrixát jelölő szimbólum.

Bár a Jacobi-mátrix a sztenderd bázisban van definiálva, és a bázis megváltoztatása esetén értékei szintén megváltoznak, de – az előbbi tétel miatt – ugyanannak a bázisfüggetlen lineáris leképezésnek lesz a koordinátamátrixa. Ezt a tulajdonságot azaz, hogy a Jacobi-mátrix „együtt transzformálódik a bázissal”, vagy „kovariáns a koordináta-rendszer-váltással” a matematikai fizikában úgy fogalmazzák meg, hogy a Jacobi-mátrix tenzormennyiség. Innen ered az az elnevezés, hogy a Jxf mátrix az f függvény deriválttenzora. Mivel az U minden pontjában felírhatjuk Jxf-t, ezért az U-n értelmezett Jf : x   Jxf leképezés úgy nevezett tenzormező, mely minden x-hez tenzort rendel.[3. megj.]

Teljes differenciál és függvényműveletek

szerkesztés

A teljes differenciálás egy adott a pontban tekinthető úgy, mint az a pontban totálisan differenciálható függvényeken végzett operáció. Ebben a tekintetben nevezzük létezik a Da differenciáloperátor, mely egy f (a-ban totálisan differenciálható) függvényhez a Df(a) leképezést rendeli. Bizonyos műveletekkel összekapcsolt függvények differenciáljának kiszámítása visszavezethető a függvények differenciáljaival végzett műveletekre.

A differenciálás linearitása

szerkesztés

Legyen f és g : Rm Rn az a pontban totálisan differenciálható függvény. Ekkor tetszőleges λ és μ valós számokkal az λf + μg is totálisan differenciálható a-ban és differenciálja:

 

Függvénykompozíció differenciálása

szerkesztés

Ha g : Rm Rn differenciálható az a pontban és f : Rn Rk differenciálható a g(a) pontban, továbbá f o g értelmezési tartományának belső pontja a, akkor f o g is differenciálható, és

 

Skaláris szorzat differenciálása

szerkesztés

Az egyváltozós, vektorértékű, a-ban differenciálható f függvény esetén a Fréchet-derivált egyértelműen megfeleltethető a df(a)1 számnak, a df(a)x=(df(a)1)  x azonosság miatt. Ekkor df(a)1-et f'(a)-val jelöljük és ezt nevezzük az a-beli deriváltnak.

Ha f és g : R Rn az a pontban totálisan differenciálható függvény, akkor az f   g függvény is totálisan differenciálható és differenciálja:

 

Megjegyzés. 1) A Fréchet-féle differenciálhatóság kiterjeszthető normált terek között ható függvényekre is (lásd később). Ha az f : R  E függvény normált algebrába képez (például négyzetes mátrixok közé), akkor az E algebra   (nem feltétlenül kommutatív) szorzása esetére (mátrixok esetén ez a mátrixszorzás) hasonló összefüggés áll fenn, mint az előbb a skaláris szorzásra. Ha f és g : R E (ahol E normált algebra) az a pontban totálisan differenciálható függvény, akkor az f   g függvény is totálisan differenciálható és differenciálja:

 

2) Az R3  R3 típusú függvények esetén a vektoranalízis ismer egy összefüggést a skaláris szorzás deriválására, ám ez feltételezi olyan differenciáloperátorok ismeretét, mint a gradiens, a rotáció és a "v grad". Ekkor az u és v függvények skaláris szorzatának deriváltja (mely ebben az esetben a grad(u v) kifejezés):

 

Normált terek között ható függvény differenciálása

szerkesztés

Legyen f : E F normált térből normált térbe képező függvény. Azt mondjuk, hogy f differenciálható az értelmezési tartománya egy a belső pontjában (a ||.||E és ||.||F normák szerint), ha létezik olyan A : E F folytonos lineáris leképezés, mellyel a

 

határérték létezik és 0. Itt ||.|| az E térbeli norma.

Lényeges, hogy ebben az általános esetben elengedhetetlen, hogy az A leképezés folytonos legyen, mert bár véges dimenziós E esetén minden A : E F lineáris leképezés folytonos, de ha E végtelen dimenziós, akkor megadható (még egydimenziós F esetén is) olyan lineáris függvény, mely nem folytonos. A folytonossága pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy általános keretek között is érvényben maradjon az, hogy differenciálható függvény egyben folytonos is.

Az függvényműveletekkel kapcsolatos szabályok itt is változatlanul érvényesek, feltéve, hogy az adott térben értelmezve vannak (például a skaláris vagy az algebrai szorzás).

Potenciálfüggvény teljes differenciálja

szerkesztés

Legyen Φ az Rn egy nyílt részhalmazán értelmezett, valós értékű, mindenhol totálisan differenciálható függvény (az ilyet potenciálfüggvénynek is nevezik). Φ teljes megváltozása egy adott r0 pont körül kifejezhetjük a következőképpen:

 

ahol

  jelen esetben a Φ Jacobi-mátrixa r0-ban, mely lényegében a Φ gradiense,
  a független változó megváltozása, |Δr| ennek a hossza,   a skaláris szorzás,
  pedig olyan függvény, mely folytonos módon eltűnik az r0-ban

Az előbbi képletben lévő lineáris kifejezést, azaz

 

kifejezést nevezzük a Φ potenciálfüggvény teljes differenciáljának, melyet leggyakrabban koordinátákkal kiírva szokás megadni:

 

Teljes differenciálkritérium

szerkesztés

Gyakran a Δx mennyiségeket dx-szel jelölik, így

 

Matematikai fizikai jellegű szövegekben sokszor szerepel, hogy valamely kifejezés teljes differenciál. Egy példa erejéig szorítkozzunk a kétváltozós függvények esetére. Azon, hogy

 

teljes differenciál, azt értik, hogy létezik olyan Φ(x,y) kétváltozós függvény, hogy X(x,y)dx + Y(x,y)dy éppen a Φ(x,y) megváltozásának lineáris része, azaz teljes differenciálja. Ez a kijelentés ekvivalens azzal, hogy az X(x,y) és Y(x,y) függvényeknek léteznek és folytonosak a parciális deriváltjai és „keresztben vett” parciális deriváltjaik egyenlők:

 

További ekvivalens megfogalmazás az, hogy X(x,y) és Y(x,y) folytonosan parciálisan differenciálható és az

 

vonalintegrál független a Γ úttól, azaz mindig ugyanazt az értéket adja az (x0,y0) ponttól az (s,t) pontig integrálva. (Lényeges, hogy ebben az esetben dx és dy csak integrálási szimbólum.)

Megjegyzések

szerkesztés
  • 1. megj.: Az f : H   K jelölésen azt kell érteni, hogy a f a H halmaz egy részhalmazán van értelmezve és K-ba képez
  • 2. megj.: Ha aRm vektor, akkor || a ||2 az a euklideszi normáját jelöli, azaz a koordinátái négyzetösszegéből vont négyzetgyököt.
  • 3. megj.: A tenzorok eredetileg a fizikában használt mennyiségek voltak, de mára a lineáris algebrának és a differenciálgeometriának is fontos fogalmaivá váltak. Lényegében „mátrixfüggvények”, melyek definíciója ugyan függ a koordináta-rendszertől, de attól függetlenül létező fizikai mennyiség leírására szolgálnak. Például az erő, amivel egy könyvet tolunk az asztalon valamely koordináta-rendszerben komponenseivel megadható, a koordináta-rendszer megváltoztatásával ezek a komponensek változhatnak, de az erő, mely a könyvet nyomja ettől még ugyanaz marad.