Temesvölgye
Temesvölgye románul: Vălișoara, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
| Temesvölgye (Vălișoara) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Krassó-Szörény |
| Község | Bokos |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bokos (Bucoșnița) |
| Irányítószám | 327063 |
| SIRUTA-kód | 51797 |
| Népesség | |
| Népesség | 591 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 22° 17′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 22° 17′ 17″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Karánsebestől délre, a Temes jobb parti út mellett fekvő település.
Története szerkesztés
Temesvölgye, Valisora nevét 1468-ban említette először oklevél Walyssora in districtu Karansebes formában, Mátyás király oklevelében.
1486-ban Walissora, 1503-ban Waliswara, 1613-ban Valicswar, 1808-ban Vallisora, Vallishora, 1888: Vályisora (Valisorra), 1913-ban Temesvölgye néven volt említve.
1468-ban Mátyás király az aradi káptalan által Örményesi Lászlónak, Lajosnak és Macskásy Jakabnak új adományt ad Valisora, Bokosnitza és más birtokára.
1486-ban ugyancsak Mátyás király Walissora és Plesiva faluban levő királyi jogot Gerlistyei Jakabnak és Istvánnak adományozta.
1503-ban II. Ulászló jóváhagyta Margai György és Horváth Miklós királyi főlovászmester özvegyének Orsolyának a karánsebesi kerületben fekvő Waliswara, Kopács, Zlakna, Zlospatakanevű birtokrészeinek cseréjét.
Az özvegy azonban a cserébe kapott birtokrészeket később eladta Gerlistyei Jakab szörényi bánnak és örököseinek, ebből nagy per keletkezett, melybe később Gerlistyei Péter és György is beavatkoztak.
A perrel kapcsolatban 1569 decemberében II. János olyan ítéletet, hozott, mely szerint Gerlistyei György és Péter a leányágnak; Fiáth Annának, Marsinai Ferencnek, és Ombozy Györgynek, Prilipecz és Gerlistye egész faluból és Valisora részbirtokból a leánynegyedet készpénzben fizessék ki.
Az 1717 évi összeírás szerint a község 26 házból állt, és 1769-ben a zsupaneki zászlóalj alakulásakor kincstári birtok maradt, később pedig előbb az oláh-illír ezredhez tartozott, melyből később az oláh-bánsági határőrezred keletkezett. Az utóbbiban Valísora a szlatínai századhoz tartozott, a végvidék feloszlása után pedig a karánsebes járáshoz csatoltatott.
1791-ig a falu a Valisora patak forrásánál feküdt, a Szeliste-nek nevezett helyen, innét 1819-ben a gyakori áradások miatt az országút mellé a Sebest-hegy aljára, mai helyére költözött át.
A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Karánsebesi járásához tartozott.
1910-ben 1109 lakosából 9 magyar, 1084 román volt. Ebből 13 római katolikus, 1094 görög keleti ortodox volt.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Pesty Frigyes: Szörény vármegye (II. 561)
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.