Tervezett székely székek
A történelmi székely székek száma 7 fő- és 5 fiúszék volt. Ha a székelyek összességéről volt szó, mindig csak hét székről van írásos emlékezés. Oklevelekben „a hét szék székelyei” gyűjtőnév alatt szerepelnek, vagy mint „három nembeli székelyek” (trium generum Siculi), vagy összefoglalva „a hét szék három nembeli székhelyei” (universitas trium generum Siculorum septem sedium).[1]
A hét székely szék kialakulási folyamata, a széki intézmény kikristályosodásával együtt, a 14. század utolsó éveiben ért véget,[2] megkülönböztették az eredetileg alakult fő- vagy anyaszékeket és a később ezek keretében alakult fiúszékeket (sedes filialis).[1]
Az SZNT által készített autonómia statútum – figyelembe véve az elmúlt idők változásait – a tervek szerint 8 főszéket hozna létre a mai értelemben vett Székelyföldön (Aranyosszék nélkül).[3]
Történelmi háttér szerkesztés
Az önálló Székely Köztársaság terve a wilsoni elvekre hivatkozva jött létre,[4] melyeket végül figyelembe se vettek a béketárgyalások során.[5] A Wilson-elv szerint – az első Székely Nemzeti Tanács támogatásával – Székelyföld önálló kis állammá vált volna úgy, hogy néhány vonatkozásban mégis Magyarországhoz tartozzon.[4]
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) Észak-Erdéllyel együtt Székelyföldet (kivéve Aranyosszéket) is visszaadta Magyarországnak,[6] majd 1946 májusában Párizsban a nagyhatalmak megegyeztek Erdély és Székelyföld területi hovatartozásáról, majd az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés alapján a Székelyföld, Észak-Erdély többi részével együtt, újra Romániához került.[7]
1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, ezáltal megteremtve a magyar autonómia alapjait, majd átalakították, létrehozva a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, rontva a népességi arányokon.[8]
Autonómiaügyben a 2000-es évekig nem történt komolyabb előrelépés a román és az RMDSZ politikában, annak ellenére, hogy erre megvolt az igény. 2003-ban megalakult a politikai pártok fölött álló, közképviseleti elven szerveződő EMNT,[9] Tőkés László, és SZNT[10] Csapó I. József vezetésével, hogy Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket.[11] Utóbbi, az autonómia eléréséért több megmozdulást is szervezett, mint a székely szabadság napja (2013. március 10.)[12] vagy a Székelyek Nagy Menetelése (2013. október 27.),[13] illetve további tömegmegmozdulásokat szervez a cél érdekében.[14] 2004-ben több település is kiírta a népszavazást az autonómiáról, de ezeket a határozatokat a kormánymegbízottak (prefektusok) megtámadták[15] és elérték érvénytelenítésüket,[16] így végül az SZNT 2006-ban nemhivatalos népszavazást tartott 254 településen 395 008 szavazatra jogosult polgárának nyílt lehetősége szavazni Székelyföld autonómiájáról, az igenek részaránya 99,31% volt.[17] A 2009-ben 25 település által kiírt autonómia népszavazás is a 2004-es sorsára jutott.[18] Ugyanakkor az RMDSZ középvezetők, megyei, illetve települési önkormányzati vezetők a 2010-es években már autonómia szükségessége mellett foglaltak állást,[19][20][21] illetve a romániai küszöbön álló közigazgatási reform tervét kihasználva népszavazás kiírását kezdeményezték Székelyföld, mint fejlesztési régió (ebben az esetben Hargita-, Kovászna- és a teljes Maros megyéről volt szó),[22][23][24] illetve mint közigazgatási régió létrehozásáért,[25] de eddig minden kezdeményezést megtámadott a román hatalom a kihelyezett kormánymegbízottjaik révén.[26][27][28][29]
Az SZNT által készített autonómia statútum – figyelembe véve az elmúlt idők változásait – 8 főszéket hozna létre:
| „ | Az autonóm régió területe a jelenlegi Kovászna és Hargita megyék területét, valamint a Maros megyéhez tartozó történelmi Marosszék területét foglalja magába. Az 1. sz. Melléklet tartalmazza Székelyföld autonóm terület határait és településeit. A székek hagyományos közigazgatási területek.
a) Kézdiszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Kézdivásárhely; b) Orbaiszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Kovászna; c) Sepsiszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Sepsiszentgyörgy; d) Csíkszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Csíkszereda; e) Udarhelyszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Székelyudvarhely; f) Gyergyószék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Gyergyószentmiklós; g) Marosszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Marosvásárhely; h) Miklósvár- és Bardocszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Barót.[3] |
” |
Ezen a közigazgatási felosztás szerint a történelmi Aranyosszék nem tartozna a mai értelemben vett Székelyföldhöz, ellenben olyan településeket foglalna magába, melyek közigazgatásilag nem tartoztak Székelyföldhöz, de többségben magyarok lakják. Ilyenek a történelmi Felső-Fehér vármegye peselneki járásának települései: Alsórákos, Apáca, Egrestő, Előpatak, Felsőrákos, Hídvég, Petek, Mikóújfalu, Peselnek, Sepsibükszád, Szárazpatak, Torja és Ürmös; jelenleg Maros megyéhez tartozó települések, mint: Balavásár, Beresztelke, Gernyeszeg, Marossárpatak, Nagykend, Sáromberke és Szentdemeter. Ugyanakkor a statútum melléklete tartalmaz olyan jelenleg Hargita megyéhez tartozó települést is, amely soha nem volt a történelmi Székelyföld része és ahol a magyarok kisebbségben vannak (Maroshévíz), de nem tesz említést az 1950-es régiósításkor Neamț megyéhez csatolt településekről (pl. Gyergyóbékás község és az abból kivált falvak), illetve a Bákó megyéhez csatolt Gyimes és Gyimesbükk településekről,[30] utóbbiaknak számottevő csángó-magyar lakossága van.[31] A statútumban foglaltakkal ellentétben a 2009 nyarán kiadott Székelyföld térkép[32] mindezeket a településeket magába foglalja, és ezzel térképpel kezdeményezték ugyanaz év őszén a svájci székhelyű Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnél (International Organization for Standardization; ISO) Székelyföld ISO 3166-2 földrajzi régiókódjának megigénylését, a 2009. szeptember 5-i székelyudvarhelyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen hozott határozat alapján.[33]
Tervezett székek szerkesztés
Bardóc-Miklósvárszék szerkesztés
Központ: Barót
Települések: Municípiumok: nincs, Városok: Barót, Községek: Ágostonfalva, Alsórákos, Apáca, Bardoc, Bölön, Nagyajta, Nagybacon, Ürmös, Vargyas
Leírása: A történelmi Bardóc fiúszék és Miklósvár fiúszék összevonásából jött létre. Előbbinek Olasztelek, utóbbinak Miklósvár volt a központja, ám a széknek mégsem eközül valamelyik, hanem Barót, a legnagyobb település, egyben egyetlen város lett a központja. A szék területe szinte teljes egészében Kovászna megye területére esik, de három település Brassó megye területét képezi.
Csíkszék szerkesztés
Központ: Csíkszereda
Települések: Municípiumok: Csíkszereda, Városok: Balánbánya, Tusnádfürdő, Községek: Csíkcsicsó, Csíkdánfalva, Csíkkozmás, Csíkmadaras, Csíkpálfalva, Csíkrákos, Csíkszentdomokos, Csíkszentgyörgy, Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentlélek, Csíkszentmárton, Csíkszentmihály, Csíkszentsimon, Csíkszenttamás, Csíkszépvíz, Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Karcfalva, Kászonaltíz, Madéfalva, Tusnád
Leírása: A történelmi Székelyföld egyik széke, ám az SZNT által kiadott térkép szerint nem tartalmazza északi területeit (amely a mai Gyergyószék területe). Központja Hargita megye székhelye, Csíkszereda. Területe főként Hargita, de részben Bákó megye területét is érinti (Gyimesbükk).
Gyergyószék szerkesztés
Központ: Gyergyószentmiklós
Települések: Municípiumok: Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Városok: Borszék, Községek: Almásmező, Bélbor, Ditró, Galócás, Gyergyóalfalu, Gyergyóbékás, Gyergyócsomafalva, Gyergyódamuk, Gyergyóholló, Gyergyóremete, Gyergyószárhegy, Gyergyótölgyes, Gyergyóújfalu, Gyergyóvárhegy, Salamás, Vasláb
Leírása: Székelyföld legészakibb széke a történelmi Csíkszékből vált ki. Területe elsősorban Hargita megye területe, de Neamț megye nyugati részének egy része is ide tartozik (Békás-vidék). Központja Gyergyószentmiklós. Ez az egyetlen olyan szék, amelynek területén két municípium is található.
Kézdiszék szerkesztés
Központ: Kézdivásárhely
Települések: Municípiumok: Kézdivásárhely, Városok: nincs, Községek: Bereck, Csernáton, Esztelnek, Gelence, Kézdialmás, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek, Lemhény, Ozsdola, Szentkatolna, Torja
Leírása: Az egykori Háromszék legnagyobb területű széke. A szék közepén helyezkedik el a székhely Kézdivásárhely, amely Székelyföld egyik legszebb belvárosával büszkélkedhet.
Marosszék szerkesztés
Központ: Marosvásárhely
Települések: Municípiumok: Marosvásárhely, Városok: Erdőszentgyörgy, Nyárádszereda, Nyárádtő, Szováta, Községek: Ákosfalva, Backamadaras, Balavásár, Beresztelke, Csíkfalva, Gernyeszeg, Gyulakuta, Havad, Jedd, Kibéd, Koronka, Lukafalva, Makfalva, Maroskeresztúr, Marossárpatak, Marosszentanna, Marosszentgyörgy, Marosszentkirály, Mezőbánd, Mezőcsávás, Mezőmadaras, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádgálfalva, Nyárádkarácson, Nyárádmagyarós, Nyárádremete, Sóvárad, Székelybere, Székelyhodos, Székelyvécke, Vajdaszentivány
Leírása: Székelyföld messze legnépesebb széke,teljes területe Maros megye része. Központja a Marosvásárhely, mely a határon túli magyarság legnagyobb közösségének ad helyet, emellett a város Székelyföld fővárosa is. A széknek kiemelkedően fontos az oktatása és gazdasága, mely Székelyföld legjelentősebbje. Keleti részei, Szováta központtal Sóvidék része, nyugaton a Mezőséget érinti. Legfőbb folyói a Maros és a Kis-Küküllő.
Orbaiszék szerkesztés
Központ: Kovászna
Települések: Municípiumok: nincs, Városok: Kovászna, Községek: Barátos, Komandó, Nagyborosnyó, Nagypatak, Zabola, Zágon,
Leírása: A szék az egykori Háromszék egyik széke volt. Az akkori területhez képest már nem tartalmazza Bodzafordulót, Szitabodzát és Zágonbárkányt. Ennek következtében napjainkban ez az egyetlen szék, melynek lakossága nem haladja meg a harmincezer főt sem. Nyugaton a Felső-háromszéki-medence területén fekszik, itt található hét községéből hat. Jelentős a fakitermelés is a területén. Kicsinysége ellenére sok híres embert adott a az országnak, mint Mikes Kelement, vagy épp Kőrösi Csoma Sándort.
Sepsiszék szerkesztés
Központ: Sepsiszentgyörgy
Települések: Municípiumok: Sepsiszentgyörgy, Városok: nincs, Községek: Árkos, Dálnok, Előpatak, Gidófalva, Hídvég, Illyefalva, Kökös, Maksa, Málnás, Mikóújfalu, Réty, Sepsibodok, Sepsibükszád, Sepsikőröspatak, Uzon
Leírása:
Udvarhelyszék szerkesztés
Központ: Székelyudvarhely
Települések: Municípiumok: Székelyudvarhely, Városok: Székelykeresztúr, Szentegyháza
Községek: Bögöz, Etéd, Farkaslaka, Felsőboldogfalva, Fenyéd, Homoródalmás, Homoródszentmárton, Kányád, Kápolnásfalu, Korond, Lövéte, Máréfalva, Nagygalambfalva, Oklánd, Oroszhegy, Parajd, Siménfalva, Székelyandrásfalva, Székelyderzs, Székelyvarság, Szentábrahám, Újszékely, Zetelaka
Leírása:
Népesség szerkesztés
A 2011-es népszámlálási adatok alapján, az SZNT által behatárolt területen Székelyföld népessége 810 367 fő. Jelenlegi közigazgatás szerint ebből 310 867 fő Hargita megyében, 192 242 fő Kovászna megyében, 5094 fő Bákó megyében, 10 880 fő Neamț megyében, 8481 fő Brassó megyében illetve 282 803 fő Maros megye Marosszék részén lakik.[34]
A lakosság etnikai összetétele a következő: 581 159 fő (71,72%) magyar, 183 511 fő (22,65%) román, 32 809 (4,04%) roma és 12 888 (1,59%) egyéb nemzetiségű.[31][35]
Ebből:[35]
- városi lakosság: 388 041 fő (47,74%)
- falusi lakosság: 422 326 fő (52,26%)
- férfi: 406 640 fő (50,18%)
- nő: 403 727 fő (49,82%)
A népesség aránya székekre bontva szerkesztés
A 2011-es népszámlálási adatok alapján:[35]
- Bardóc-Miklósvárszék
Bardóc-Miklósvárszék népessége 32 505 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 23 840 fő (73,34%) magyar, 3623 fő (11,15%) román, 4629 (14,24%) roma és 413 (1,27%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 8672 fő (26,68%)
- falusi lakosság: 23 833 fő (73,32%)
- férfi: 16 288 fő (50,11%)
- nő: 16 217 fő (49,89%)
- Csíkszék
Csíkszék népessége 115 965 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 100 864 fő (86,98%) magyar, 13 784 fő (11,87%) román, 1205 (1,04%) roma és 112 (0,11%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 46 722 fő (40,29%)
- falusi lakosság: 69 243 fő (59,71%)
- férfi: 57 278 fő (49,39%)
- nő: 58 687 fő (50,61%)
- Gyergyószék
Gyergyószék népessége 93 321 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 55 153 fő (59,10%) magyar, 36 541 fő (39,16%) román, 1468 (1,57%) roma és 159 (0,17%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 34 891 fő (37,39%)
- falusi lakosság: 58 430 fő (62,61%)
- férfi: 46 310 fő (49,62%)
- nő: 47 011 fő (50,38%)
- Kézdiszék
Kézdiszék népessége 52 550 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 48 731 fő (92,73%) magyar, 2549 fő (4,85%) román, 1244 (2,37%) roma és 26 (0,05%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 18 491 fő (35,28%)
- falusi lakosság: 34 059 fő (64,72%)
- férfi: 25 871 fő (49,23%)
- nő: 26 679 fő (50,77%)
- Marosszék
Marosszék népessége 282 803 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 151 626 fő (53,62%) magyar, 101 255 fő (35,8%) román, 17 092 (6,04%) roma és 12 830 (4,54%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 162 340 fő (57,4%)
- falusi lakosság: 120 463 fő (42,6%)
- férfi: 136 593 fő (48,3%)
- nő: 146 210 fő (51,7%)
- Orbaiszék
Orbaiszék népessége 26 678 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 18 124 fő (67,94%) magyar, 7750 fő (29,05%) román, 778 (2,92%) roma és 26 (0,09%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 10 114 fő (37,92%)
- falusi lakosság: 16 564 fő (62,08%)
- férfi: 13 219 fő (49,55%)
- nő: 13 459 fő (50,45%)
- Sepsiszék
Sepsiszék népessége 88 990 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 69 108 fő (77,66%) magyar, 16 209 fő (18,21%) román, 3523 (3,96%) roma és 150 (0,17%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 56 006 fő (62,94%)
- falusi lakosság: 32 984 fő (37,06%)
- férfi: 43 293 fő (48,65%)
- nő: 45 697 fő (51,35%)
- Udvarhelyszék
Udvarhelyszék népessége 117 555 fő. A lakosság etnikai összetétele a következő: 112 853 fő (96,00%) magyar, 1785 fő (1,52%) román, 2863 (2,44%) roma és 54 (0,04%) egyéb nemzetiségű, ebből:
- városi lakosság: 50 805 fő (43,22%)
- falusi lakosság: 66 750 fő (56,78%)
- férfi: 58 162 fő (49,48%)
- nő: 59 393 fő (50,52%)
Vallás szerkesztés
Tervezett közigazgatás szerkesztés
A mai értelemben vett Székelyföldön 18 város – melyből hét municípium (törvényhatósági jogú város) – és 135 község van, illetve ezek településrészei.[30][34]
Megyék szerint:
| Megye | Város | Ebből municípium | Község (központ) |
.png) |
|---|---|---|---|---|
| Bákó | 0 | 0 | 1 | |
| Brassó | 0 | 0 | 4 | |
| Hargita | 9 | 4 | 58 | |
| Kovászna | 4 | 2 | 37 | |
| Neamț | 0 | 0 | 3 | |
| Maros | 5 | 1 | 32 |
Székek szerint:
| Szék | Város | Ebből municípium | Község (központ) |
|
|---|---|---|---|---|
| Bardóc-Miklósvár | 1 | 0 | 9 | |
| Csík | 3 | 1 | 23 | |
| Gyergyó | 3 | 2 | 16 | |
| Kézdi | 1 | 1 | 11 | |
| Maros | 5 | 1 | 32 | |
| Orbai | 1 | 0 | 6 | |
| Sepsi | 1 | 1 | 15 | |
| Udvarhely | 3 | 1 | 23 |
Gazdaság szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Szádeczky Kardoss Lajos: A székely székek (html). Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK). (Hozzáférés: 2014. január 10.)
- ↑ Egykori székely székek (html). szekelyfold.info.ro. [2012. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 27.)
- ↑ a b Székelyföld Autonómia Statútuma (html). sznt.ro. [2014. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 10.)
- ↑ a b Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből (pdf). jakabffy.ro. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Megszületett Woodrow Wilson, az USA 28. elnöke (html). mult-kor.hu, 2004. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. január 25.)
- ↑ 1940. augusztus 30.: A második bécsi döntés (html). rubicon.hu. (Hozzáférés: 2014. január 25.)
- ↑ Stefano Bottoni. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960). Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 21. o. (2008). ISBN 9789738468801
- ↑ Stefano Bottoni. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960). Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 418-420. o. (2008). ISBN 9789738468801
- ↑ Az EMNT szabályzata (html). emnt.org. [2013. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 27.)
- ↑ SZNT: Magunkról (php). sznt.ro. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 27.)
- ↑ A Székely Nemzeti Tanács honlapja: Kronológia (php). sznt.ro. [2014. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
- ↑ 30.000 ember tüntetett Marosvásárhelyen (html). marosvasarhelyi.info, 2013. március 10. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
- ↑ Elkezdődött a Székelyek Nagy Menetelése (html). mno.hu, 2013. október 27. [2013. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
- ↑ Az SZNT idén is megszervezi a Székely szabadság napját. Százezer résztvevő lesz? (html). sznt.ro, 2014. január 15. [2014. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
- ↑ A prefektus megtámadta a népszavazással kapcsolatos határozatot (html). erdely.ma, 2004. december 13. [2014. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Vargyas sem szervezhet autonómia-népszavazást (html). erdely.ma, 2005. szeptember 29. [2014. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Székelyföld – cél a közigazgatási egység (html). kiszo.hhrf.org, 2011. június 10. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 27.)
- ↑ „Elmarad” a népszavazás Székelyföld autonómiájáról (html). kitekinto.hu, 2009. március 11. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Autonómia: önkritikát gyakorolt Tamás Sándor tanácselnök (html). maszol.ro, 2013. május 13. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Ráduly Róbert: senki sem tömheti be a szánkat az alkotmánnyal! (html). erdely.ma, 2013. február 28. [2014. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Borboly Csaba: autonóm közigazgatást kell megvalósítanunk – VIDEÓ (html). erdely.ma, 2012. január 31. [2014. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Összegyűlt Maros megyében a népszavazáshoz szükséges aláírás (html). maszol.ro, 2013. október 9. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Háromszéken kiírják a referendumot (html). szekelyhon.ro, 2013. november 14. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Kiírták a Hargita megyei régiós népszavazást (html). kronika.ro, 2013. november 27. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Az egységes Székelyföldről szóló népszavazást tartanak március 11-én Kovászna megyében (html). Krónika, 2011. november 1. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Bíróságra viszi a prefektus a népszavazás ügyét (html). slagerradio.ro, 2011. december 5. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Elbukott népszavazási kezdeményezés (html). polgaripart.ro, 2013. november 29. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ A kovásznai prefektus támadja a régiós népszavazást (html). inforadio.hu, 2013. november 18. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Hargita megyében sem lesz régiós népszavazás (html). magyarhirlap.hu, 2013. december 2. [2013. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ a b Székelyföld Autonómia Statútuma, 1-es számú függelék (pdf). sznt.ro. [2014. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
- ↑ a b Populația stabilă după etnie – județe, municipii, orașe, comune (román nyelven) (xls). Institutul natțonal de Statistică. [2016. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
- ↑ A térképet „Magyar Élettér Alapítvány készítette az SZNT törvénytervezetének megfelelően, a Szent István által alapított Erdélyi Római-katolikus Egyházmegye 1000 éves évfordulóján, Trianon 90. évének július havában a T3 nyomdájában Sepsiszentgyörgyön”.
- ↑ A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatai (html). sznt.ro, 2009. szeptember 5. [2012. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
- ↑ a b Populația stabilă pe sexe și grupe de vârstă – județe, municipii, orașe, comune (román nyelven) (xls). Institutul natțonal de Statistică. [2018. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
- ↑ a b c Populația stabilă pe sexe, după etnie – categorii de localități, macroregiuni, regiuni de dezvoltare și județe (román nyelven) (xls). Institutul natțonal de Statistică. [2019. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
.svg){kind=small}