Görög teknős

hüllőfaj
(Testudo hermanni szócikkből átirányítva)

A görög teknős (Testudo hermanni) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a Szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

Görög teknős
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testitudines)
Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
Nem: Testudo
Linnaeus, 1758
Faj: T. hermanni
Tudományos név
Testudo hermanni
Gmelin, 1789
Elterjedés
A görög teknős elterjedési területe. A T. h. hercegovinensis és T. h. pelloponesica alfajokat ma a boettgeri alfajba soroljuk.
A görög teknős elterjedési területe. A T. h. hercegovinensis és T. h. pelloponesica alfajokat ma a boettgeri alfajba soroljuk.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Görög teknős témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Görög teknős témájú médiaállományokat és Görög teknős témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Dél-Európában, a mediterráneumban elterjedt faj. Megtalálható a Balkán térségen belül Görögországban, Szerbiában, Montenegróban, és Bulgáriában, ezen kívül Horvátország, Olaszország, Korzika, Szardínia és Dél-Franciaország egyes területein. Románián belül csak a Kazán- és Vaskapu-szorosok térségében él egy elszigetelt populáció.

Élőhelyét meleg, alacsony fekvésű, tisztásokkal tarkított tölgyerdők, ligeterdők képezik, de megtalálható nyílt gyepeken, száraz, köves domboldalakon és mezőgazdasági területeken is.

Alfajai szerkesztés

  • T. h. hermanni: élőhelye Olaszország és Dél-Franciaország. Kisebb termetű és színesebb mintázatú, nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa.
  • T. h. boettgeri: a Balkánon él, nagyobb méretű, fakóbb színű, a mellpajzsa nagyobb, mint a combpajzsa. A régebbi rendszertanok által elismert T. h. hercegovinensis és T. h. pelloponesica alfajokat újabban ezzel az alfajjal azonosítják.

Megjelenése szerkesztés

A kifejlett egyedek hossza 12-23 centiméter. Páncéljuk magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos, alapszíne okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el. Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Végtagjaik erőteljesek, hosszú, ásásra alkalmas karmokban végződnek. A görög teknős esetében fontos bélyeg a farok feletti (anális) szarulemez osztottsága, valamint a farok végén található kis szarupikkely. Ezek a jellegek megkülönböztetik a fajt a sokszor nagyon hasonló mór teknőstől (Testudo graeca), amelynél az anális pikkely osztatlan, a farokvégi szarupikkely pedig hiányzik.

A nemek megkülönböztetése csak ivarérés után, adult vagy subadult állatoknál lehetséges. A hímek farka igen hosszú és vaskos, míg a nőstényeké rövid, jelentéktelen, emellett a hímek mellvértje kissé homorú, a párzási pozíció megkönnyítése érdekében. A kifejlett nőstények a hímeknél nagyobb méretűek.

Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősök korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk simává válik. Lehet találkozni olyan egyedekkel, amelyek páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra, néha úttestre ejtik a teknősöket, hogy páncéljuk összetörjön.

A fogságban rosszul táplált (gyümölcsökkel-zöldségekkel etetett), beteg teknősök páncélja általában nem egyenletes, besüppedt vagy "piramis" alakú. Szarukávájuk, azaz "csőrük" sokszor túlnő. Általában ez is a rossz táplálásnak köszönhető. A túlnőtt szarukávát az állatorvos le tudja vágni, viszont a páncél eldeformálódását nem lehet rendbe hozni, legfeljebb annyit érhetünk el, hogy nem romlik tovább.

Életmódja szerkesztés

Nappali életmódú, aktív állatok. Idejük nagy részét táplálkozással töltik. Növényevő állatok, rostban gazdag és rendszerint magas kalciumtartalmú lágyszárú vadnövényeket fogyasztanak, Leginkább a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó növényfajokat kedvelik. Egy olaszországi populáció esetében kimutatták, hogy a teknősök rendszeresen fogyasztják a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) terméseit. A görög teknős étrendjében viszonylag nagy számban szerepelnek olyan növények is, amelyek az emlősök számára mérgező alkaloidokat tartalmaznak, ilyenek például a boglárkafélék (Ranunculaceae). Egy tanulmány szerint ezen méreganyagok elfogyasztása segíthet a teknősöknek megszabadulni egyes bélparazitáktól.

A kifejlett teknősöknek kevés természetes ellensége van. Egyes ragadozó madarak a teknősöket a levegőbe emelve, majd sziklás-köves talajra ejtve képesek feltörni azok páncélját. A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) és a szirti sas (Aquila chrysaetos) is bizonyítottan alkalmazza ezt a módszert.

Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindul a bélműködésük, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be nőstények után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást, próbálnak tovább haladni, ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol. A nemi aktus során a hím magas, sípoló hangokat hallat. A tojásrakás időszaka május és július közé tehető, ekkor a nőstények egy maguk ásta gödörbe 5-8 darab, 32 x 25 milliméteres tojást raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente több fészekaljuk is lehet. A kis teknősök nemét a hőmérséklet határozza meg, a melegebb időjárás a nőstények, a hűvösebb a hímek fejlődésének kedvez.

 
Séta a kertben

Tartása szerkesztés

A görög teknős népszerű díszállat, és bár tartása nem kifejezetten nehéz, sok figyelmet és ráfordított időt igényel. Megfelelő gondoskodás mellett igen szívós és hosszú életű terráriumi állatok válnak belőlük. Fontos kiemelnünk, hogy védett, csökkenő állományú faj lévén, csak fogságban, megbízható tenyésztőnél született teknőst vásároljunk. Magyarországon csak CITES-engedéllyel ellátott egyedek tarthatók, 10 cm-es páncélhosszúság elérése után pedig az állatokat microchippel kell ellátni.

Elhelyezés szerkesztés

A terrárium ajánlott minimális méretei:

Hosszúság: a teknős páncélhosszának minimum 7-szerese

Szélesség: a teknős páncélhosszának minimum 6-szorosa

Természetesen minél nagyobb területű élőhelyet tudunk biztosítani, annál jobb.

Aljzat:

A legmegfelelőbb aljzat a természetes, vegyszermentes kerti föld, esetleg kevés mulccsal keverve a jobb vízmegtartó képesség érdekében. Állatkereskedésben sokszor javasolnak kókuszrostot, homokot és egyéb aljzattípusokat, de ezek károsan hathatnak a teknős ízületeire. A homok a tápcsatornába jutva akár bélelzáródáshoz is vezethet.

Berendezés:

A terrárium berendezésekor törekedjünk az állat természetes élőhelyének utánzására. Erre a célra használhatunk köveket, fadarabokat, élő- vagy műnövényeket. Mivel növényevő állatról van szó, érdemes olyan növéyeket használnunk, amelyeket a teknős nem tud egyhamar tönkretenni. Jó megoldás lehet az állatok természetes élőhelyén is előforduló ajakos fűszernövények (kakukkfű, rozmaring, levendula stb.) használata. Ezek a növények nem csak szívósak és szárazságtűrők, de erős szagú illóolajaik teknősünk kielégíthetetlen étvágyától is megvédik őket. Terráriumi körülmények között a növények gyakran hamar elszáradnak, de így is igen esztétikus hatást tudnak nyújtani. Helyezzünk a terráriumba megfelelő méretű itatót is.

Világítás:

Változó testhőmérsékletű állatok lévén a teknősöknek külső hőforrásra van szükségük anyagcseréjük egészséges működéséhez. A terráriumban emiatt napi ~12 órán keresztül működtetnünk kell egy melegítő izzólámpát, amely alatt állataink "napozni" tudnak. Emellett szükség van egy speciális, UV-B sugárzást biztosító izzóra a D3-vitamin szintézisének elősegítése érdekében. Kifejezetten terráriumi felhasználásra gyártott izzókat könnyedén beszerezhetünk az állatkereskedésekben.

Kültéri tartás:

Ha erre lehetőségünk van, nyaranta érdemes teknőseinket kiköltöztetnünk egy elkerített kerti kifutóba. Figyeljünk oda a kifutó megfelelő bekerítésére, észben tartva azt is, hogy a teknősök igen jó ásók. A kifutóban is álljon az állatok rendelkezésére ivóvíz, valamint árnyékot és búvóhelyet szolgáltató bokrok és fűcsomók, vagy egyéb fedezék.

Takarmányozás szerkesztés

Nagyon fontos a teknősök megfelelő, változatos táplálása. Természetes élőhelyükön magas kalciumtartalmú vadnövényekkel, gyomokkal táplálkoznak (pl. lucerna, pitypang, útifüvek, csorbóka, tyúkhúr, papsajtmályva, fehér here, vörös here, stb.), fogságban is ilyen takarmányra van szükségük. Télen, ha ezek a növények nem elérhetők, vásárolhatunk madársalátát (Valerianella), rukkolát, cikóriát, kínai kelt. Zöldségekkel, gyümölcsökkel való táplálásukat kerüljük. A gyermekláncfű levele népszerű takarmánynövény, ám magas oxálsavtartalma miatt egyoldalú fogyasztása hosszú távon káros lehet, így érdemes más vadnövényekkel keverve etetni.

Bár a görög teknősök ritkán isznak, fontos a megfelelő vízellátásuk. Kerüljük a nagyon száraz körülmények között való tartásukat, élőhelyükön mindig álljon rendelkezésükre ivóvíz. Olykor megkínálhatjuk őket valamilyen lédús gyümölccsel, például görögdinnyével.

Gyakori hibák szerkesztés

Ne tegyük ki a teknősöket a padlóra sétálni, mivel a kemény, sima felületen való mozgás károsan hat az izületeikre. Megfelelő méretű terráriumban a teknős bőségesen ki tudja elégíteni mozgásigényét. Kerüljük a teknősök rendszeres simogatását, fogdosását, hiszen ez felesleges stresszfaktor az állatok számára.

Mint minden fogságban tartott állat, a teknősök is igénylik a kellő odafigyelést. Kövessük figyelemmel állataink viselkedését, fejlődését, hogy időben észrevegyük és orvosolhassuk az esetleges rendellenességeket. Szerezzük be egy tapasztalt teknőstartó vagy szakértő állatorvos elérhetőségét, hogy szükség esetén hozzájuk fordulhassunk segítségért.

Védettsége szerkesztés

Az élőhelyek pusztulása és az illegális kisállat-kereskedelem következtében vad állományai csökkenőben vannak. A Természetvédelmi Világszövetség a fajt a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolja. Tartásához CITES-engedély szükséges.

Állatkertekben szerkesztés

Szinte minden állatkertben élnek görög teknősök. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban és a Gyöngyösi Állatkertben tartanak görög teknősöket.

Hivatkozások szerkesztés