Főmenü megnyitása

Tettamanti Béla (tanár)

pedagógus, filozófus, pszichológus

Tettamanti Béla (Budapest, 1884. szeptember 30.Szeged, 1959. június 28.) magyar filozófus, pedagógus, pszichológus és egyetemi tanár.

Tettamanti Béla
Tettamanti Béla az 1930-as években
Tettamanti Béla az 1930-as években
Született 1884. szeptember 30.
Budapest
Elhunyt 1959. június 28. (74 évesen)
Szeged
Beceneve Tetta
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus, pedagógus, pszichológus, egyetemi tanár
Kitüntetései Lásd a díjak szakaszban
Sírhely Szeged Belvárosi Temetõ
A Wikimédia Commons tartalmaz Tettamanti Béla témájú médiaállományokat.

Filozófiát Alexander Bernáttól, pszichológiát Pauer Imrétől, pedagógiát Fináczy Ernőtől tanult. Filozófiai-pedagógiai gondolkodására többek között Wilhelm Dilthey, Schneller István, Imre Sándor volt még legnagyobb hatással.

ÉletpályájaSzerkesztés

Budapesten kisiparos család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja kosárkötő mester volt, mesterségének elismeréseképpen a Vakok Országos Intézete növendékeinek tanította mesterségét. Nagyapja, Tettamanti Albin európai látókörű művelt férfiú volt, aki házasságkötése révén Madzsar Béla, Hábori Janka családjával került rokoni kapcsolatba. A család ezen ágának leszármazottai, Madzsar József, Madzsar Imre, Jászi Oszkár, Jászi Aliz nagy hatást gyakoroltak Tettamanti Béla polgári radikális gondolkodásának kialakulására, olvasta lapjukat, a Huszadik Századot.

A szülők harmadik gyermeküket már nem akarták továbbtaníttatni, szerették volna, ha a családi üzletet viszi tovább, így a polgári iskola elvégzése után a budapesti VI. kerületi kereskedelmi iskolába íratták be, ahol 1902-ben érettségi vizsgát tett. Törley József pezsgőgyárának budafoki üzemében lett tisztviselő, munkahelyén az üzletben is jól kamatozó kiváló kapcsolatteremtő képességei miatt igen kedvelték, de ő erős elhivatottságot érzett arra, hogy tanuljon tovább legalább magánúton. 1904-ben gimnáziumi érettségi vizsgát tett a budapesti I. kerületi főgimnáziumban.

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, okleveles magyar-német szakos középiskolai tanár lett 1910-ben. A makói főgimnáziumban tanított 1912-től 1927-ig. Közben az első világháborúban keserves tapasztalatokat szerzett a hadra fogottak feletteseinek, azaz tisztjeinek léha, felelőtlen életmódja kapcsán, úgy érzékelte, hogy mindenki csak a bőrét menti. Sokan igyekeztek helytállni, Tettamanti is, szabad idejében pedig képezte magát, szellemileg igyekezett a felszínen maradni. Helytállásáért többször is kitüntették, 1915-ben Kis Ezüst Vitézségi Érmet kapott 90 korona jutalommal. A 90 koronát a makói gimnáziumnak adományozta, hogy abból olyan tehetséges gyermekeknek adjanak ösztöndíjat, akik elvesztették édesapjukat a háborúban. A VII. honvédezredből szerelt le hadnagyként 1918 október 31-én 44 havi frontszolgálat után. Visszament a gimnáziumba tanítani, csak a szakmájának élt. 1925–1926-ban tanulmányúton volt a bécsi Collegium Hungaricumban. Egyetemi doktori értekezését Kármán Mór neveléselméletéről írta, 1928-ban védte meg a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai Intézetében, ugyanitt Imre Sándor szegedi működése idején egyetemi magántanárrá habilitálták 1932-ben A neveléstudomány története tárgykörben.

Magántanárságáról 1942. július 28-án mondott le. Imre Sándor hívására ment Budapestre, 1942-1944-ig az Országos Közoktatási Tanács előadója volt, közben a Műegyetemen is tartott órákat. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után azonnal kérte nyugdíjazását. Károly fiával és menyével Miskolc mellé költözött, ugyanis Tettamanti tevékenyen részt vállalt a Márciusi Front[1] munkájában, s a Sztójay kormány hatalomra jutása után bujkálnia kellett.[2] 1945 szeptemberében már szerette volna reaktiválni magát, a Műegyetem pedagógiai katedrájára pályázott, amely Imre Sándor halála miatt éppen megüresedett, de azt nem vele, hanem Várkonyi Hildebrand Dezsővel töltötték be.

1945 augusztusában felvételét kérte a Magyar Kommunista Pártba. Budapesten a II. kerületben megszervezte a dolgozók iskoláját és ott tanított. 1947-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen oktatott, pedagógiai és pszichológiai előadásokat tartott és gyakorlatokat vezetett. Tekintettel magas korára, nem tartottak tovább igényt szolgálataira. Hazajött Magyarországra, s 1949-től a szegedi egyetemen a Neveléstudományi- és Lélektani Intézet nyilvános rendes tanszékvezető tanárává nevezték ki, 1950–1952-ig ő töltötte be a Bölcsészettudományi Kar dékánja tisztet is. Tudományos fokozatát illetően a Magyarországon bevezetésre került szovjet tudományos szisztéma szerint 1952-ben nyert kandidátusi fokozatot munkássága elismeréseképpen. Az 1950-es évek második felében szorgalmasan dolgozott nagydoktori disszertációján, de hirtelen bekövetkezett halála miatt annak megvédésére már nem kerülhetett sor.

Életének utolsó évtizedében Szegeden lakott. 1959-ben még éppen állásban, munkában volt, de a Művelődési Minisztérium illetékesei már nyugdíjazását szorgalmazták közeledő 75. születésnapja alkalmából, a minisztériumnak Ágoston György személyében már volt jelöltje Tettamanti helyére. Tettamanti még egy év alkotói szabadságot szeretett volna kapni, de nem adták meg neki. Ezután nem sokkal balesetben meghalt.[3] A szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.[4]

 
Tettamanti Béla, SZTE, aula, 1952.
 
Tettamanti Béla (balról), Polner Ödön, Kiss Árpád, Mészöly Gedeon (jobbról, első sor), SZTE, aula, 1952[5]

MunkásságaSzerkesztés

Nagy műveltség, mélységes szakmaszeretet, s az új megismerésének egészséges kíváncsisága hajtotta mind a tudományban, mind a napi pedagógiai gyakorlatban. Nehezen talált magának helyet a világháborúkkal és forradalmakkal terhes XX. századi Magyarország első félévszázadában, de végül mindig meglett az ő helye, s ahol tanított, mindenütt tiszteletet és szeretetet váltott ki. Számos pedagógus vallotta magát büszkén Tettamanti tanítványának. József Attila útját is egyengette Makón és Bécsben.[6]


     Ki itt ha is csak félig üdvözül,
     Mert nagy a bűne: Idecsöppent
     A jövendő emberek közül,
     Akik láttatván is, látnak:
     Tettamanti Bélának szeretettel.
       József Attila, 1924.

Pukánszky Béla és Gácser József 1989-es és 1992-es köteteikkel sokat tettek azért, hogy egy hiteles portrét rajzoljanak meg Tettamanti Béla szakmai életútjáról.

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • A közösség gondolata Kármán Mór neveléselméletében. Egyetemi doktori értekezés. Szeged, 1928. 107 o.
  • Egyetemi nevelés. Imre Sándor tanulmánya, Studium. In Nyugat, 1931/8. sz.
  • A személyiség elve és a neveléstudomány. A Cselekvés Iskolája, Szeged, I. és II. évf. (1932/33. évi 1933/34. tanév)
  • A személyiség nevelésének magyar elmélete. Schneller István rendszere. Szeged, 1932. 139 o.
  • A neveléstudomány két újabb magyar rendszere. (Mitrovics Gyula és Veszely Ödön rendező szempontjai). Szeged, 1936. 8 o.
  • Dilthey pedagógiai rendszere. Szeged, 1936. 12 o. (Klny. a Szellem és Életből.) [Székfoglaló előadása a Magyar Pedagógiai Társaságban.
  • Móra Ferenc tanítása. Szeged, 1936. 19 o.
  • Neveléstudományi elvek és neveléselméletSzellem és élet, 2. évfolyam (1937), 2. szám 5–15. o. – A hozzáférés ideje: 2012. április 26. 14:00
  • A szókincs szerepe a nyelvtanításban. Szeged, 1943. 40 o.
  • A nevelésről. Szemelvénygyűjtemény Marx, Engels, Lenin, Sztálin műveiből. Budapest, 1955.
  • Művelődés- és nevelésügy az ókori görög városállamok virágzásának és válságának korában. Szeged, 1956. 40 o.
  • Vita Comenius világnézetéről és ismeretelméleti állásfoglalásáról. (Geréb Györggyel) Szeged, 1957. 27 o.

EmlékezeteSzerkesztés

A makói főgimnáziumban eltöltött éveinek emlékezetére makói házának falán emléktáblát helyeztek el születésének 100. évfordulója alkalmából, 1984-ben.

 
Tettamanti Béla nyughelye a szegedi Belvárosi temetőben

Tudományos tisztségSzerkesztés

  • MTA Pedagógiai Bizottság (elnök, 1957–1959)
  • Nevelésügyi Szemle[7] alapítója és szerkesztője(1937–1942)
  • Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Sect. Paedagogica et Psychologica (Tom I. 1956–) (szerk. 1956–1958)

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak (válogatás)Szerkesztés

  • Felsőoktatás kiváló dolgozója (1953)
  • Munka érdemrend (1955)

Irodalom (válogatás)Szerkesztés

  • Zibolen Endre: A szolgálat jegyében : Tettamanti Béla életművéből születésének századik évfordulóján. Pedagógiai Szemle, 1984.
  • Tettamanti emlékkönyv. Kaposvár, 1987.
  • Gácser József - Pukánszky Béla: Tettamanti Béla. Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár, 1989. 80 p. (Magyar Pedagógusok, sorozat szerk. Balázs Mihály ; ISSN 0864-9006) ISBN 9637516344

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

  • Gácser József - Pukánszky Béla: Egy nagy szegedi neveléstudós, Tettamanti Béla élete és pedagógiai munkássága. Szeged : Fel. kiadó Szalay István a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója, 1992. 139 p. ill. ISBN 9637171096
  • Béla Pukánszky: Pedagógia és Pszichológia. = Educational Science and Psychology. l. A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921–1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. pp. Tettamanti Béla ld. 218., 221-222. o.
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, 1996. Tettamanti Béla ld. 211. o. ISBN 963-482-037-9
  1. Bibó István: A Márciusi Front tíz esztendeje.
  2. Gácser-Pukánszkí: Tettamanti Béla. Szeged, 1992. 17. p.; A bujkálás okairól még kellenének bővebb adatok.
  3. Sajnálatos baleset okozta halálát, fésűfog volt a kenyérben, s azt lenyelvén átszúrta a beleit, s vérmérgezés végzett vele. Duró Lajos szíves közlése.
  4. X. díszsírhely 70 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged : Tóth Tamás, 2008. 16. o. ISBN 9789630652605
  5. SZTE gyűjteményéből. Liebmann Béla felvétele
  6. Gácser-Pukánszki i. m. 13-14. p.
  7. Nevelésügyi Szemle pedagógiai szakfolyóirat, 1937-1944-ig jelent meg Szegeden.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés