Elkövető

Az elkövető egyes személyekre alkalmazott büntetőjogi illetve kriminológiai gyűjtőfogalom. értelmében elkövetők

1. a tettes és a társtettes (tettesek),
2. felbujtó és a bűnsegéd (részesek).

A tettesek fogalma

A tettes a büntetőjogban és a kriminológiában az a személy, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. A tettes az elkövetők egyik kategóriája. Amikor a Büntető Törvénykönyv tettesekről rendelkezik, e fogalom alatt a (szűkebb értelemben vett) tettes' mellett a társtettest is érti. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A részesek viszont a tettesek fogalmán kívül esnek.

Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.

A részesek fogalma

A részesek nem valósítanak meg tényállásszerű magatartást, azaz a Btk. Különös Része által büntetni rendelt cselekmény elkövetésében úgy működnek közre, hogy tevékenységük kívül esik a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának keretein.

• Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
• Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
• A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

Az elkövető halála

Az elkövető halála a büntethetőséget megszüntető okok egyike.

Források

• 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről