Főmenü megnyitása

Az 1979-es The Pleasure Principle Gary Numan harmadik nagylemeze, az első, mely az ő neve alatt jelent meg. Az album a Brit albumlista élére került, megalapozva ezzel a szintipop-formációk sikerét. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Gary Numan
The Pleasure Principle
nagylemez
Megjelent 1979. szeptember
Felvételek 1979, Marcus Music AB, London
Stílus szintipop
Nyelv angol
Hossz 41:07
Kiadó brit Beggar Banquet
USA Atco Records
Producer Gary Numan
Kritikák
Gary Numan-kronológia
Replicas
(1979)
The Pleasure Principle
(1979)
Telekon
(1980)

Az album dalaiSzerkesztés

  CímSzerző(k) Hossz
1. AirlaneGary Numan 3:18
2. MetalGary Numan 3:32
3. ComplexGary Numan 3:12
4. FilmsGary Numan 4:09
5. M.E.Gary Numan 5:37
6. TracksGary Numan 2:51
7. ObserverGary Numan 2:53
8. ConversationGary Numan 7:36
9. CarsGary Numan 3:58
10. EngineersGary Numan 4:01

HelyezésekSzerkesztés

Év Lista Helyezés
1979 Brit albumlista 1[1]

KözreműködőkSzerkesztés

  • Gary Numan – ének, billentyűk (minimoog, polymoog, ARP Odyssey), szintetikus ütőhangszerek
  • Paul Gardiner – basszusgitár
  • Chris Payne – billentyűk (minimoog, polymoog, zongora), brácsa
  • Cedric Sharpley – dob, ütőhangszerek
  • Billy Currie – hegedű a Tracks és Conversation dalokon
  • Garry Robson – háttérvokál a Conversationön

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Pleasure Principle (Gary Numan album) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.