Thomas Couture (Senlis, 1815. december 21.Villiers-le-Bel, 1879. március 30.) francia történeti és zsánerfestő.

Thomas Couture
Thomas Couture Carjat BNF.jpg
Született 1815. december 21.[1][2][3][4][5]
Senlis
Elhunyt 1879. március 30. (63 évesen)[6]
Villiers-le-Bel
Állampolgársága francia[7][8]
Élettársa Alice Ozy
Foglalkozása
  • festőművész
  • tanár
Iskolái
Kitüntetései a francia Becsületrend lovagja (1848. november 11.)
Sírhelye Père-Lachaise temető (4)[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Couture témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Gros és Delaroche irányítása alatt képezte magát és 1837-ben az akadémia a második festészeti díjjal jutalmazta. Az 1840—41. évi szalonokban festményei, különösen Az arany szeretete (a toulouse-i múzeumban), nagy feltűnést keltettek. Az 1843. évi szalonban kissé szentimentális Troubadour-jával lépett föl. Fő műve az 1847. évi szalonban is ünnepelt A hanyatláskori rómaiak, orgiát ünnepelve című festménye, melynek következtében a becsületrend keresztese lett. Egyéb művei: A solymász (a berlini Ravené-gyűjteményben); A kéjnő diadala; Fiatal velenceiek egy orgia után; Tékozló fiú; Önkéntes belépés a hadseregbe; A csapatok visszatérése a Krímből s A császári herceg megkeresztelése (a kormány megbízásából) stb. Jelentős műve még a párizsi St. Eustache-templom Mária-kápolnájának három freskója. III. Napóleon császár kegyeibe fogadta, az 1840-es években nagy tekintélynek örvendett a párizsi festők körében, még az olyan kiváló talentumok is, mint Manet vagy Feuerbach, őhozzá jártak tanulni. Couture műveiben a kitűnő rajzolás és színezés tűnik ki; a művész gyengesége nagyobb festményeinek kompozíciójában rejlik, melyekben a jelentékeny és a jelentéktelen mint teljesen egyenjogú van egymás mellé állítva. Kitűnő technikája folytán számos tanítványt gyűjtött maga köré. Igen szép arcképeket is festett, továbbá irodalmilag is működött, különösen Delacroix és más, új művészek ellen intézett gyűlölködő cikkeivel, melyek népszerűtlenné tették. Kiadott egy két kötetes pamfletszerű művet: Entretiens d'atelier (1867—69). Visszavonult falusi birtokára és teljesen elfeledve halt meg Villiers-le-Bel-ben. A budapesti Szépművészeti Múzeumban megtalálható Madárfogó c. képe.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. Thomas Couture (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  8. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908