A tic (tikk) kényszeres cselekvés – egy kényszerbetegség –, melynek motorikus és vokális formája különíthető el. Megjelenhet célszerűnek tűnő vagy célszerűtlen mozgás(sor) formájában. A ticek nagymértékben akaratlanok, ugyanakkor alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak: néhány percre, esetleg néhány órára elnyomhatók. A ticek visszatartása kényelmetlen, megerőltető érzésekkel jár; a betegtől koncentrációt, erőfeszítést igényel. Sok érintett nem szívesen tartja vissza a ticjeit hosszú időre, mivel azután az elnyomott ticek nagyon erősen jelentkeznek: mintha a visszatartás alatt felhalmozódnának, utána „kitikkelés” formájában kiürülnének. A Tourette-szindróma jellemző neurológiai tünete a motorikus és vokális tic egyidejű fennállása a betegnél. A betegség 10-12 éves korban elég erősen mutatkozik, utána visszahúzódik, gyakran teljesen elmúlik.

Motorikus ticek

Motorikus (mozgásos) ticSzerkesztés

A motorikus ticek akaratlanul fellépő, általában rövid és szabálytalan mozgások. Leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak (pl.: hunyorgás, grimaszolás, orrhúzogatás, szemgolyó elfordítás, fejrángatás). Motoros tic előfordulhat a vállakban, karokban is (pl.: akaratlan vállfelhúzogatás, karforgatás, ujjgörcsölés). Ritkábban a tic a törzsben és a lábakban jelentkezik (pl.: lábdobogás, testgörbítgetés, testhajlítgatás). Az izommozgástól függően megkülönböztethető egyszerű és összetett motorikus tic.

Egyszerű motorikus ticSzerkesztés

Nagyon rövid, szinte észrevétlen kényszeres mozgások. Gyakran annyira enyhe formában jelentkeznek, hogy azokat egyszerű egyéni jellegzetességnek vagy idegességnek tartják. (pl.: szemhunyorítás, pislogás, váll húzogatása).

Összetett motorikus ticSzerkesztés

Az összetett motoros ticek egymástól jól megkülönböztethető, meghatározott lefolyás szerint egymást követő, több izomcsoportot érintő mozgások akaratlan végrehajtása (pl.: szökdécselés, ugrálás, guggolás, furcsa kar-, vagy törzsmozdulatok tárgyak szagolgatása, az orr érintgetése). Néhány összetett motorikus ticnek jellegzetessége miatt speciális elnevezése van:

EchopraxiaSzerkesztés

Emberek mozgásainak, gesztusainak, cselekvéseinek átvétele és/vagy utánzása.

KopropraxiaSzerkesztés

Bizonyos obszcén tartalmú mozdulatok megtétele (pl.: a középső ujj felfelé mutatása, a saját nemi szerv vagy környékének megérintése).

ÉrintésSzerkesztés

Tárgyak vagy emberek kényszeres megérintése, gyakran csak rövid kopogtatás, ritkábban a másik ember mellének, fenekének, nemi szervének vagy környékének hosszas érintése.

Vokális (hangadásos) ticSzerkesztés

A vokális tic jellemzője egy–egy hang, hangsor, szó, zaj ismétlődő, kényszeres kibocsátása.

Egyszerű vokális ticSzerkesztés

Az egyszerű vokális tic-ek rövid hangadások vagy a felső légutakon képződő hangszerű jelenség - zaj - önkéntelen kibocsátása (pl.: szipogás, lihegés, torokköszörülés, visszatérő köhögés (megfázás hiányában), sipítás, kacarászás, dünnyögés, dörmögés, röfögés, ugató, nyivákoló hangok kiadása, visítás, ordítás).

Összetett vokális ticSzerkesztés

Helyzethez nem illő szavak, mondatok kimondása; mások szavainak, mondatainak ismétlése. Néhány összetett vokális ticet megkülönböztetnek jellegzetessége alapján:

EcholáliaSzerkesztés

Más emberek szavainak, mondatainak különösebb ok nélküli ismételgetése.

PaliláliaSzerkesztés

A beteg saját maga által kiejtett szavakat, szótagokat, mondatrészeket ismétel; erősebb formája dadogáshoz hasonlít. Alkalmanként egyfajta beszédblokk alakul ki.

KoproláliaSzerkesztés

A társadalomban kevéssé elfogadott, obszcén tartalmú szavak akaratlan, heves kiejtése. Ritkán fordul elő - de előfordulásakor - gyakran komoly társasági problémákat okoz.

A tikkelés okaiSzerkesztés

Kialakulásának pontos oka még ismeretlen. A képalkotó berendezések - agyi elektronikus aktivitást mérő magspintomográfia, PET, SPECT - segítségével végzett legújabb tudományos vizsgálatok az agy egyes területeinek - a törzsdúcok, a bazális ganglionok és az agykéreg - funkcionális elváltozását mutatják ki. A homloklebeny aktiválása révén a bazális ganglionok és az agykéreg motorikus kontrolljának hiányossága átmenetileg akaratlagosan kiegyenlíthető. A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agy neurotranszmitterei közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin (túlsúly) és a szerotonin (alulműködés) egyensúlyáról van szó. Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban. Megfigyeltek családi halmozódást is: a tikkelés gyakoribb azokban a családokban, ahol a közeli rokonság körében előfordult, poligénes öröklődésű, de a pontos öröklésmenete még nem tisztázott.

A tikkelés gyógyításaSzerkesztés

A betegek egy része nem igényel gyógyszeres kezelést, mivel tüneteik nem okoznak életvezetésükben súlyosabb nehézséget. A tikkelés a legtöbb esetben jól kezelhető, járóbeteg-rendelés keretében megoldható, de ez függ a tic-ek erősségétől, a tikkelés kiváltó okától is. Magatartásterápiák, lazítótechnikák elsajátítása, koncentrációs tréning, gyógyszeres kezelés - neuroleptikumok adása - segíthet a betegség kezelésében. A tünetek orvoslására nincs egységes gyógyszer, ezért az orvosnak és a betegnek a tünetek csökkentése és a gyógyszerekkel járó mellékhatások elkerülése között kell kompromisszumot kötnie. Rendszerint olyan mértékig igyekeznek csökkenteni a tüneteket, hogy azok már elviselhető, könnyen kezelhető életvitelt tegyenek lehetővé. A tikkelés tökéletes eltüntetésére általában nem lehet számítani.

Tikkeléssel járó kórképekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés