Főmenü megnyitása

A tigrispiton (Python molurus) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Tigrispiton
Fán pihenő példány
Fán pihenő példány
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Python
Daudin, 1803
Faj: P. molurus
Tudományos név
Python molurus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Coluber boaeformis Shaw, 1802
  • Coluber molurus Linnaeus, 1758
  • Python albicans Schneider, 1801
  • Python bora Daudin, 1803
  • Python castanea Schneider, 1801
  • Python cinerea Schneider, 1801
  • Python molurus Werner, 1899 subspecies ocellata
  • Python molurus pimbura Deraniyagala, 1945
  • Python orbiculata Schneider, 1801
  • Python tigris Daudin, 1803
Elterjedés
A piros szín jelöli az indiai, a zöld a szalagos tigrispiton a sárga, ahol mindkettő előfordulhat és a lila színnel jelölt terület a ceyloni tigrispiton élőhelyét
A piros szín jelöli az indiai, a zöld a szalagos tigrispiton a sárga, ahol mindkettő előfordulhat és a lila színnel jelölt terület a ceyloni tigrispiton élőhelyét
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tigrispiton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tigrispiton témájú médiaállományokat és Tigrispiton témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A tigrispiton egész Dél-Ázsiában előfordul Pakisztántól Indián át Srí Lankáig és a Himalája lábáig. Dél-Kína (Szecsuan és Jünnan tartomány)ában, Hongkongban, Hajnanon, Hátsó-Indiában és a Szunda-szigeteken (Celebeszig) a nagyobb és sötétebb szalagos tigrispiton (Python bivittatus) helyettesíti. Mivel bőre miatt túlvadászták, sok területen veszélyeztetett, kipusztulástól fenyegetett fajjá vált.

AlfajaiSzerkesztés

Korábban alfajának tekintették a szalagos tigrispitont (Python bivittatus, régebben Python molurus bivittatus) is.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Hossza egyes becslések szerint elérheti a 6,4 métert, testtömege pedig a 91 kilogrammot,[1] a legnagyobb ténylegesen lemért példány azonban csak 4,6 méter hosszú és 52 kg volt.[2] Teste sárgásfehér, nagy barna foltokkal. A hím kloákanyílásánál található, ún. anális sarkantyúk[3] a visszafejlődött combcsontok maradványai és a párzásban játszanak szerepet. A meleg vérű állatok testmelegét az alsó és felső ajkán lévő, igen érzékeny hőreceptorokkal érzékeli.

Feje szürkésbe játszó hússzínű, a fejtető és a homlok világos olajbarna. Háta világosbarna, középen szürkéssárga árnyalattal. Hasa fehéres; az orrlikaktól a szemeken át a száj hátsó sarkáig egy-egy olajbarna sáv húzódik. Ugyanilyen színű, háromszögletű foltot találunk a szemek alatt, továbbá egy nagy, villásan elágazó, Y alakú foltot a fej hátulján, illetőleg a tarkón. A háton egész sor megnyúlt négyszögletes, vörösbarna foltot találunk — ezek szegélye fekete, a szélük fogazott vagy egyenes. Oldalt a középső foltoknál kisebb, hosszanti foltok sorakoznak; ezek közepe világosabb. Két elülső és két hátsó homlokpajzsa van; utóbbiak és a fejtető-pajzsok között kisebb pajzsokat találunk. A két felső és négy alsó homlokpajzsban háromszögletű gödrök vannak. A szemeket az ajakpajzsoktól apró pikkelysor nem különíti el. A test felső részét 60–70 kis pikkelysor borítja. Barna szivárványhártyája felül világosabb, mint alul.

Életmódja, élőhelyeSzerkesztés

Magányos, fákon élő lény. A fára úgy mászik fel, hogy rátekeredik a törzsére, és pikkelyeivel kapaszkodik belé. Addig függeszkedik egy ágon, amíg el nem halad alatta egy megfelelőnek látszó áldozat — leginkább kisemlős, szarvas, disznó vagy majom. A zsákmányt leginkább nyelvével vizsgálódva érzi meg. Áldozatát testgyűrűivel összeszorítva öli meg. Becslések szerint szabadon 40 évig élhet — fogságban tovább él és nagyobbra is nő.

SzaporodásaSzerkesztés

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. A nőstény 60–100 tojást rak — a fiatalabbak kevesebbet, az idősebbek egyre többet. A nőstény a tojások köré tekeredve melegít őket. Az ideális költési hőmérséklet 36 °C — ha hűvösebb az idő, az anya akár 7 °C-kal is emelheti a fészek hőmérsékletét. A kis pitonok 60-80 nap múlva kelnek ki.

TartásaSzerkesztés

Dél-Ázsiában esetenként rágcsálóirtónak tartották; az éjszakára a fészerbe engedett jószágot reggel újra befogják. Magyarországon a törvény veszélyes állatnak minősíti, ezért tartásához engedély szükséges.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. [1] Animal Diversity Web.
  2. Minton, S. A. (1966), "A contribution to the herpetology of West Pakistan", Bulletin of the American Museum of Natural History 134 (2): 117–118, <http://digitallibrary.amnh.org/dspace/handle/2246/1129>.
  3. Urania Állatvilág III. – Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Bp., 1969, p. 430–431.

ForrásokSzerkesztés