Tihanyi-félsziget

A Tihanyi-félsziget a Balaton nagy félszigete, mely annak északi partjáról Aszófő táján nyúlik be a tóba. Magyarország egyik legváltozatosabb tája; itt hozták létre az első tájvédelmi körzetet.[2] Közigazgatásilag a teljes félsziget Tihanyhoz tartozik,[3] legfontosabb közútja a 71-es főútból kiágazó és ugyanabba vissza is torkolló 7117-es út.

A Tihanyi-félsziget
A Tihanyi-félsziget látképe Szántód felől
A Tihanyi-félsziget látképe Szántód felől
Közigazgatás
Ország Magyarország
VármegyeVeszprém vármegye
Legnagyobb településTihany
Népesség
Teljes népességismeretlen
Tihany népessége1334 fő (2023. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
FekvéseBalaton, Aszófő környékén
Hosszúság5 km
Szélesség3,5 km
Legmagasabb pontCsúcshegy (235 m)
Elhelyezkedése
A Tihanyi-félsziget (Magyarország)
A Tihanyi-félsziget
A Tihanyi-félsziget
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 16″, k. h. 17° 52′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 16″, k. h. 17° 52′ 37″

Domborzata

szerkesztés

A félsziget átlagosan 2 km széles, és túlnyomóan mocsaras földnyelv kapcsolja a szárazföldhöz, mely földnyelv csak 6 méterrel emelkedik a tó szintje fölé. Maga a félsziget 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km.

 
A Tihanyi-félsziget térképe

Partjait meredek dombsor alkotja, mely az egész félszigetet övezi és legmagasabb csúcsaiban (Csúcshegy 235 m, Óvár 214 m, Hármashegy 212 m) 120-130 méternyire emelkedik a Balaton szintje fölé.

Ezek a hegyek egy völgykatlant vesznek körbe, amelyet egy harántos emelkedés két mélyedésre oszt; egyik a Belső-tó (131 m) közvetlenül Tihany mellett, a másik a mocsaras Külső-tó (116 m).

A félsziget kőzete homokkő, tufa-vulkán tevékenység[4] során bazalt kiömlésekor a felszínre került tefra megszilárdult és cementálódott bázisos, vulkáni törmelékes kőzete a bazalttufa (Tihanyban az Óvar északi oldalán a Barátlakásoknál jól látható ez a puha és faragható kőzet)[5] és kovás mészkő.

Földtörténet

szerkesztés
 
A Tihanyi-félsziget déli része légifotón
 
Tihany, Csúcshegy - légi felvétel

A Balaton tektonikai süllyedésekkel keletkezett mintegy 25 ezer évvel ezelőtt. Ebbe nyúlik be a Tihanyi-félsziget, amely a tavat két medencére osztja. A táj arculatát a vulkanikus erők évmilliókkal ezelőtt alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kaldera tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki két lefolyástalan tó, a Belső-tó és a Külső-tó. A vulkanikus utótevékenység során feltörő hőforrások több mint száz gejzírkúpot formáltak a félsziget területén, közülük legszebb az Aranyház.

A félsziget alapját a Pannon-tengerből származó üledékek, homok- és agyagrétegek alkotják. A pannon üledékek fölött különböző vastagságú vulkanikus rétegek fekszenek, ezek teszik ki a félsziget fő tömegét. A tűzhányók tevékenységét a későbbiekben hévforrásos utóvulkáni működés követte.

Balatoni kecskeköröm

szerkesztés

A balatoni kecskeköröm a kiédesedő vizű pannóniai beltóban mintegy 5 millió éve élt Congeria ungula caprae nevű kagyló lekoptatott maradványainak népies elnevezése. A miocén és pliocén időszakban a mai Kárpát-medence területén a Pannon-tenger helyezkedett el, a kiédesedő tenger vizében kevés állatfaj élt, de ezek hihetetlen tömegben, leggyakoribb volt közöttük a Congeria ungula caprae nevű kagyló, az úgynevezett kecskeköröm. A Tihanyi-félsziget környékén a hullámok megtámadták a partokat, alámosták, kimosták a rétegekből a Congeria-kagyló héját, mely a hullámzás koptató hatása révén vette fel a kecskeköröm formát. Nagy számban kerültek elő az Akasztó-domb alatt a Gödrösben és a Fehér-parton.[6] A tihanyi kecskeköröm azonban nem csak Tihanyban, hanem a Balaton déli partján is többfelé megtalálható: például Szántódon és Fonyódon. A balatoni kecskeköröm ma már igazi látványosság.

Tájegységek

szerkesztés

Apáti-hegy

szerkesztés

Az Apáti-hegy a kalderaperemnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn a részben másodlagos gyepekben egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambbegy. Több árvalányhaj-faj található meg a területen, valamint töviskés lucerna és törpe nőszirom is előfordul. A keleti oldal szikláin virít a cseh-tyúktaréj, a pannon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvező, a hazánkban ritka nagy termetű mediterrán kabócafajok, az óriás énekes kabóca és a mannakabóca is szép számban él itt.

Az Apáti-hegy déli oldalán található a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. A hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be, a maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a beerdősödés. A kilencvenes évek közepétől a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását. A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért.

 
A Belső-tó
 
A Csúcs-hegyNyereg-hegy vonulat

Nyereg-hegy

szerkesztés

A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti-heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé. A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye ez az ék alakú hegygerinc. A bazalt-vulkánosság utóműködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb melegvizű tavakban növénymaradványokat őrző tavi hidrokvarcit és vékony lemezes, kovás mészkő képződött. A mészkő lemezek szeszélyesen gyűrt formája az egykori víz- és kéregmozgások eredménye.

Csúcs-hegy

szerkesztés

A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike látható a Csúcs-hegyen. A forráskúp és a feltörő forró víz vájta kürtő ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m). A kúpszerűen kiemelkedő sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkőből és tömeges gejziritből állnak.

Szarkádi-erdő

szerkesztés

A félsziget peremének hegyeit nagyrészt erdő borítja, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a cseres–kocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így olasz tölgy, ennek a molyhos tölggyel alkotott természetes hibridjei, valamint a kocsánytalan tölgy egyik szárazságtűrő változata, a sokmagvú tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él, köztük a védett bíboros kosbor és a nagyezerjófű. A Szarkádi-erdő állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hőscincér, a szarvasbogár, az éjszakai lepkék közül pedig a tölgyfa-szender. A mohos fatörzsek tövében rábukkanhatunk az apró termetű pettyes gőtére és a barna ásóbékára. A Szarkádi-erdő jellemző hüllőfaja az erdei sikló, termetesebb példányai a két méteres hosszúságot is elérhetik. A sokféle fafajból álló, vegyes korú erdő változatos élőhelyet kínál az énekesmadaraknak, nagy testű harkályfajok – fekete harkály, szürke és zöld küllő – nagy számban figyelhetők meg a területen, valamint a búbosbankák és seregélyek, karvalyok, erdei fülesbaglyok. Jellemező állatfajok még a mogyorós pele és az apró durvavitorlájú denevérek. A Szarkádi-erdő déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romja.

Gejzírmező

szerkesztés

A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. Az utóvulkáni képződmények kimagasló száma és különleges megjelenési formája volt az egyik döntő érv amellett, hogy a félsziget elnyerje az Európa Diplomát. A Hármashegyi-kúp tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az ősközségre, az Aranyház tövében pedig, egy régi pincében, kőzetbemutató látható.

Belső-tó

szerkesztés
 
A Belső-tó a faluközpont felől

A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található. A Balaton szintjénél 25 méterrel magasabban helyezkedik el,[2] a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak túlnyomó része is a Külső-tóra telepedett át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület.

Kiserdő-tető

szerkesztés
 
A Kis-erdő-tető

A félsziget központi részén, a Külső- és a Belső-tó között emelkedő kalderaperem-maradvány. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükből. A szél a puhább kőzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötőanyagú rétegek azonban ellenálltak a pusztító erőknek. Így jöttek létre az itt látható „szélmarta sziklák”. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcés – molyhos tölgyes bokorerdő fut körül.

Külső-tó

szerkesztés

A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságban. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területet kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezető csatorna lezárásával ekkor kezdődött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása. Az azóta eltelt három évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élőhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag a vízhez kötődő rovarvilág, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős állománya kiemelkedő. A madarak közül a nyári lúd, a bölömbika vagy a barna rétihéja hosszabb ideje költ itt, az utóbbi években pedig a nagy kócsagok vörös és szürke gémek nagy költőtelepe jött létre.

A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé néző festői bazalttufa-alakzatokkal, tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsánc-maradványa.

Az egykori földvár maradványai közelében ún. pannon-gyepek találhatók, bennük tavasszal a kisfészkű hangyabogáncs, a nagy pacsirtafű és a tavaszi hérics csoportjai, ősszel a csillag gerepcsin lila virágtömege díszlik. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló nyugati ajtóscsiga is. Az Óvár keleti oldalán a 20 méter magas bazalttufa-sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek a Barátlakások. Egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr. u. 1050 körül. 1994-ben a sziklafalat és a még meglévő cellákat stabilizálták, helyreállították. Az egykor itt élt szerzetesekről kapta nevét a félsziget egyetlen felszínre bukkanó rétegforrása, a közeli Orosz-kút. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)

Élővilág

szerkesztés
 
Balatoni panoráma a tihanyi Rege kávézó teraszáról

A növény- és állatvilág ritka értékei a viszonylag enyhe, mediterrán jellegű tihanyi klímának köszönhetik jelenlétüket. A száraz, molyhostölgyes- virágoskőrises- cserszömörcés erdők különösen ősszel festőiek. A félsziget ritka fészkelő madara a délies elterjedésű füleskuvik, az énekes és mannakabócák is ezekben az erdőkben élnek.

 
Apáti templomrom

A száraz pusztafüves lejtősztyeppekben több szubmediterrán ritka, védett növény található (vetővirág, őszi csillagvirág, borzas szulák, hártyás galambbegy). A hajdan jobban legeltetett pannon ősgyepek mára kezdenek spontán visszaerdősülni, például az Óvár oldalában. Az aktív tájkezelés módszereként, a Csúcs-hegy alatt 1990-ben létesített, tájba illő nádfedeles birkahodály lakóival (fekete rackák és merinók) tartja karban a természetvédelem az elhanyagolt tihanyi legelőket.

Különlegesen gazdag a félsziget melegkedvelő rovarfaunája is (közel 1000 faj). A lepkék közel 800 faja él Tihanyban, köztük több igen ritka faj (szürke medvelepke, pusztai piros bagolylepke, lápi araszoló lepke). Érdekes a félsziget Balatonra letörő meredek homokos-agyagos partjainak földi méh- és darázsfaunája (óriás kürtös darázs, lopódarázs, falu bundásméh) is.

Természetvédelem

szerkesztés

A félszigetet 1952-ben nyilvánították védetté, ez volt az első tájvédelmi körzet az országban. Területe ma 1562 ha, ebből 195 ha fokozottan védett.[2] Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külső-tó. Ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében áll. 2003. július 1-jén Tihany az Európa Tanácstól megkapta az Európa Diploma díjas terület kitüntetést.

1990-ben a Csúcs-hegy alatt birkahodályt alakítottak ki, hogy legeltetéssel tartsák karban az elhanyagolt legelőket. A barátlakásokat 1993-ban állították helyre.[2] 2011-ben nyílt meg a Belső-tó partján a nemzeti park látogatóközpontja, a Levendula Ház.[7]

Lóczy-tanösvény

szerkesztés
 
A tihanyi apátság légi felvételen

Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a Csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdőbe, majd a gejzírmező és az Aranyház érintésével az ősközségbe vezet. Onnan a Kiserdő-tető-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz. A tanösvényen 7 megállót alakítottak ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötődnek. A tanösvény nevét id. Lóczy Lajosról, a kiváló magyar geológusról, geográfusról kapta, aki a területet sokáig vizsgálta, a Balaton-kutatásainak két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben tették közzé.[8]

Történelem

szerkesztés

A félszigeten I. András király 1055-ben bencés apátságot alapított. A 1112. században valószínűleg Kijev környékéről érkezett keleti rítusú szerzetesek éltek az Óvár Balaton felőli oldalának tufaszikláiba vájt barátlakásokban. A bencés apátság mai helyén a 18. századig végvár állt, melyet a török nem tudott bevenni.[2]

Népesség

szerkesztés

A félszigeten ma csak egy község, Tihany található; hajdan még két falu (Apáti és Újfalu) állott ott, de ezek elpusztultak és lakosaik Somogyba és Zalába költöztek.

  1. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  2. a b c d e Tihanyi-félsziget (magyar nyelven). Balaton-felvidéki Nemzeti Park. (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.)
  3. OpenStreetMap (magyar nyelven). OpenStreetMap. (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.)
  4. Séta egy hajdani vulkánban, ng.hu
  5. A Balaton környék és Tihany vulkánossága, tihany-info.hu
  6. Tihany, regi.hajomagazin.hu
  7. Megnyitotta kapuit a Levendula Ház (magyar nyelven). Balaton-felvidéki Nemzeti Park. [2013. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.)
  8. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, library.hungaricana.hu

További információk

szerkesztés