Tihanyi Károly

magyar-latin szakos tanár

Dr. Tihanyi Károly (Szeged, 1914. január 5.Budapest, 2006. március 29.) piaristáknál tanult legendás hírű, vasdiplomás, magyar-latin szakos gimnáziumi tanár.

Tihanyi Károly
Született 1914. január 5.
Szeged
Elhunyt 2006. március 29. (92 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tanár
Sírhely Szent Kereszt Plébániatemplom

ÉleteSzerkesztés

Édesanyja Riszke Irén, édesapja vasúti hivatalnok volt. 1923-ban szegedi piarista kisdiák lett, a rendhez ezt követően tizenegy éven át kötődött szorosan. 1929-től novíciusként tanult a Váci Piarista Gimnáziumban, majd 1932-től a Budapesti Piarista Gimnáziumban. 1934-ben azonban szerelembe esett és civilként folytatta az életét.

1938-ban védte meg doktori értekezését a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán.

Oktatói munkáját Dunaszerdahelyen kezdte 1940-ben. A második világháborúban besorozták a hadseregbe, ahol súlyosan megsebesült. Gyógykezelése és szovjet fogsága 28 hónapon át tartott. Egy katonai kórházban háromszor is műtötték, jobb karja azonban maradandó sérülést szenvedett.

1946-ban a ferencvárosi Fáy András Gimnázium tanára lett, ahol számos későbbi akadémikus és más értelmiségi nevelésében vett részt. Az 1956-os forradalom alatti magatartása miatt az iskolából nem sokra rá eltávolították. 1957-től a kőbányai Szent László Gimnáziumban taníthatott. Dr. Fekete József akkori gimnáziumi igazgató szeretettel fogadta azzal, hogy „Karcsikám, itt majd meg fogsz nyugodni, itt majd nyugodtan dolgozhatsz.” Negyven éven át tanított a kerületben, amiért György István, Kőbánya polgármestere kitüntette. Aktív éveiben sohasem kérkedett azzal, hogy politikai büntetésből került a külvárosba, mivel ezzel tanítványait és kollégáit sértette volna meg. Ugyanakkor óráin gyakran emlékeztetett rá, hogy Magyarország nem független.[1]

1994-ben egykori tanítványai és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte: Vizi E. Szilveszter, Reményi Károly, Poszler György, Glatz Ferenc, Kroó Norbert, Makara B. Gábor és Pléh Csaba. Tanári pályafutása 57 éven át, 1997-ig tartott úgy, hogy párhuzamosan több más intézményben is tanított.

Két fia született, számos unokája és dédunokája. 2006-ban a Magyar Televízió megbízásából portréfilmet készítettek róla . Élete jó részét a Ferencvárosban élte le. A külső-ferencvárosi Szent Kereszt-templomban nyugszik.

MunkásságaSzerkesztés

Szegeden Sík Sándor, Budapesten Horváth János tanárai voltak nagy hatással rá, édesapja nevelésén kívül. A piarista gimnáziumra írt jelmondat („Pietati et Scientiis”, azaz „A jámborságnak és a tudománynak”) egész életén át hatott rá.

Doktori dolgozatát Kiss Károly irodalmi munkásságáról írta, mely 1938-ban nyomtatásban is megjelent.

1973-as értékelése szerint kiemelkedően képzett szaktanár volt. Hangulatos óráit sok szeretet fűtötte át, óráit a tanítványai nagyon szerették. Irodalmi esteket rendezett, irányította a szavaló- és szép kiejtési versenyeket, rendezte az iskolai UNESCO[2] ünnepélyeket és vezette a tanulószobát, ahol folyamatosan korrepetálta a növendékeket, segítette őket az egyetemi, főiskolai felvételire való felkészülésben. Még végzett növendékei is éveken át visszajártak hozzá. A tanításhoz szükséges audió-vizuális eszközök fejlesztésére és az iskolai könyvtár-állomány bővítésére minden évben társadalmi munkára mozgósította tanítványait. Külön figyelme volt a fizikai dolgozó szülők gyermekeire, akiknek speciális szakkört vezetett.

A gimnáziumban a magyar szakos munkaközösség vezetője volt, és számos alkalommal tartott bemutató tanítást a főváros magyar szakos tanárainak.

Az iskolán kívül is komoly szaktekintéllyel rendelkezett. Évekig volt a magyar szakos tanárjelöltek vezetőtanára. Az Országos Pedagógiai Intézet részére humán szakköri tematikát dolgozott ki, a Fővárosi Pedagógiai Intézet szervezésében pedig továbbképző előadásokat tartott. Munkatársa volt a Magyar Irodalmi Lexikonnak. Diákszemmel – Diák szívvel címmel 1989-ben cikket írt Sík Sándor emlékezetéről.[3]

Évtizedeken át dolgozott az esti felnőttoktatásban. Az Eötvös Loránd Gépipari Technikum és Szakközépiskola keretében több, mint 25 éven át tanított, később a Szent László Gimnázium esti tagozatán is. Az 1990-es években, csaknem 80 évesen, irodalmat tanított és érettségiztetett a kőbányai Kozma utcai börtönben.[4]

KitüntetéseiSzerkesztés

  • Földes Ferenc-díj (1973)
  • Kőbányáért-díj (1994)

Híres mondásaiSzerkesztés

  • „…súlyosan megsebesültem a keleti fronton - meg kellett tanulnom bal kézzel írni. Szerencsém, hogy eredetileg balkezes voltam.”
  • „Nem hívő módjára könnyebb élni, hívő módjára könnyebb meghalni.”

EmlékezeteSzerkesztés

  • Szeretet és tudás útján. Dr. Tihanyi Károly tanár (1914-2006). címmel az MTV portréfilmet mutatott be róla. Készítették: Fodor Katalin szerkesztő, Kálmán János rendező, Sibalin György operatőr, Sz. Gábor Ágnes beszélgetőtárs, Tranger Márta vágó.
  • A Szent László Gimnáziumban tanteremet neveztek el róla.
  • „Családomon kívül legnagyobb befolyással ezek az iskolák voltak rám: a bencéseknél különösképpen Szunyogh Xavér Ferenc tanár úr, aki később lelki atyám is lett, a Fáyban pedig Tihanyi Károly. Mindketten magyartanárok voltak.” – Vizi E. Szilveszter visszaemlékezése.[5]
  • „…akkor kerültem a Fáy gimnáziumba, ami egy egészen ragyogó iskola volt. Ott volt egy Tihanyi Károly nevű magyartanárom, aki csak a bal kezével tudott írni, mert a jobbat egy golyó eltalálta a háborúban. Egészen ragyogó tanár volt, tőle tanultam meg, hogy a legnagyobb magyar költő Vörösmarty Mihály.” – Poszler György visszaemlékezése.[6]
  • „Apánk helyett is apánk volt…” – egy Kozma utcai elítélt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nizalowski, Attila (2019. október 22.). „Saját kis forradalmaink”. Mandiner 1 (7), 54-55. o. (Hozzáférés ideje: 2020. január 29.)  
  2. A László Gimnázium kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, ún. "UNESCO" iskola volt.
  3. Tihanyi, Károly (1989. március 26.). „Diákszemmel – Diák szívvel”. Új Ember 45 (13), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2020. január 29.)  
  4. -vess-: Börtönérettek. Vasárnapi Hírek, 1992. június 14. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  5. Staar Gyula: Egy tudósember mérföldkövei. Beszélgetés Vizi E. Szilveszterrel, Akadémiánk elnökével. Természet Világa (decemberi, idegtudományi különszám), 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  6. Jánossy Lajos - Keresztury Tibor - Nagy Gabriella: Poszler György: Kolozsvárt tökéletesen soha nem pótolta Budapest (interjú). Litera, 2014. december 6. (Hozzáférés: 2020. január 29.)

ForrásokSzerkesztés

  • A Fáy tanárai. Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Gimnázium weblapja. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  • Kitüntetési javaslat.. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), 1973. május 23. (Hozzáférés: 2020. január 29.)