Tihanyi László (zeneszerző)

(1956–) magyar zeneszerző, karmester, egyetemi tanár

Tihanyi László (Budapest, 1956. március 21. – ) magyar kortárs zeneszerző, karmester és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.

Tihanyi László
Tihanyi László zeneszerző
Tihanyi László zeneszerző
Életrajzi adatok
Születési név Tihanyi László
Született 1956március 21. (67 éves)
Budapest, Magyarország
Pályafutás
Műfajok Kortárs zene
Aktív évek 1974 - napjainkig
Együttes Intermoduláció Kamaraegyüttes
Tevékenység Zeneszerző, karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára
Kiadók Hungaroton Classic, BMC Records

Tihanyi László weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1970 és 1974 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult zeneszerzés szakon, tanárai Huzella Elek, C. Nagy Béla és Fekete Győr István voltak. Tanulmányait 1974-ben folytatta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol Sugár Rezsőnél zeneszerzés szakon, Kórodi Andrásnál karmester szakon tanult. 1981-ben zeneszerzői és zeneelmélet-tanári, majd 1982-ben karmesteri diplomát szerzett.

1979-től tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, 1999-től egyetemi docens, 2000 és 2004 között rektorhelyettes, 2004-től egyetemi tanár. 2000-ben habilitált. 1978-tól 1990-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában szolfézst és zeneelméletet tanított.

Első szerzői estje 1989-ben került megrendezésre, első szerzői lemeze 1992-ben jelent meg. Ezt követően számos darabja került bemutatásra itthon és külföldön egyaránt. Elsősorban szimfonikus zenekarra és kamaraegyüttesre illetve kamaracsoportokra komponált. A művek jelentős része megrendelésre, felkérésre készült. Az Irrlichtspiel kamara-versenymű hegedűre és együttesre 1991-ben a Magyar Rádiónak, a Summer Music 1992-ben az Ensemble Contrechamps-nak, az Épitaph du Soldat, a Katona történetéhez (Stravinsky) „ragasztott" speciális utószó 1994-ben a Francia Rádiónak, a Serenata négy hangszerre 1996-ban a Bath-i Fesztiválnak, a Schattenspiel 1997-ben a Forrás Kamarazenei Műhelynek íródott. 1998-ban a svájci Pro Helvetia és a Zuger Kulturstiftung Landis & Gyr rendelte a négykezes Matrix-ot, az Atte 1999-ben az UMZE Berlini bemutató-hangversenyére készült el, 2002-ben a Musikfabrik mutatta be a Matrix/Kosmos c. versenyművet (zongorára négy kézre és együttesre). A 20 éjszakai meditáció 2007-ben New Yorkban is elhangzott. Anyaisten (Genitrix) című operáját François Mauriac regénye alapján a Francia Állam felkérésére komponálta. A művet 2007. november 25-én a bordeaux-i operaházban mutatták be, 2008. március 19-én pedig a magyarországi premierre is sor került, az előadás a Művészetek Palotájában hangzott el a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából. Műveinek jelentős része megjelent a Hungaroton Classic és a BMC Records gondozásában.

Tihanyi László zeneszerzőként és karmesterként egyike a magyar zenei élet legaktívabb és legkeresettebb résztvevőinek. 1980 és 1988 között a Budapesti Műszaki Egyetem Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere. A 20. századi és kortárs kamarazenét játszó Intermoduláció Kamaraegyüttes (Ensemble Intermodulation) alapítója (1985) és művészeti vezetője. A legtöbb magyar zenekarral dolgozott már együtt, megfordult Európa szinte valamennyi zenei központjában, olyan kiváló kortárs zenei együttesekkel lépett fel, mint az Ensemble Modern, a Contrechamps és a Musikfabrik. 1991-ben Eötvös Péter társkarmesternek kérte fel Bruno Maderna: Hyperion című művének előadására és turnéjára. Ugyancsak Eötvös felkérésére a Három nővér című opera budapesti (Tavaszi Fesztivál), bécsi (Wiener Festwochen) és zágrábi (Zágrábi Biennále) bemutatóján a színpad mögötti zenekart vezényelte.

Tihanyi László 2007 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Díjak és kitüntetések szerkesztés

  • 1981: Szirmai Albert-díj
  • 1988: a Magyar Zeneművészek Szövetségének különdíja
  • 1986, 1988, 1989,1992, 1993 és 1998: Artisjus díj
  • 1997: Erkel Ferenc-díj
  • 1999: Lengyelország kulturális és tudományügyi miniszterétől "Merite culturel" díj
  • 2001: Bartók–Pásztory-díj
  • 2002: Elnyerte Kassel Város Hans Martin Ziegler díját

Főbb művek szerkesztés

  • 2012: Clausula No. 4. – altfuvolára, brácsára, csellóra és zongorára
  • 2012: Rundherum – zongorára és vonósnégyesre
  • 2011: Két képzeletbeli párbeszéd – kamaraegyüttesre
  • 2011: Preludium, Invokáció és Posztludium – hegedűre, brácsára és csellóra
  • 2010 – 2011: Nyolc invokáció a Hold fázisaihoz – brácsára és zongorára
  • 2010: Arnis – hárfára és kamaraegyüttesre
  • 2009: Passacaglie – brácsára és zenekar
  • 2009: Epilegomena (Jan Jansson a Tejúton) – fuvolára és zenekar
  • 2008 – 2009: Genitrix – 1. szvit – tenorra és zenekarra
  • 2008: 8 jelenet a Genitrix-ből – Ms, tenorra, baritonra és zenekarra
  • 2001 – 2007: Genitrix – opera 6 énekesre, vegyeskarra, gyermekkarra és zenekarra François Mauriac novellája alapján, szöveg Tihanyi László és Alain Surrans, francia nyelven
  • 2002: 20 éjszakai meditáció – zenekarra
  • 2002: Matrix/Kosmos – zongorára négy kézre és kamaraegyüttesre
  • 2001 – 2002: Linos – hárfára
  • 2001: Nächtliche Klauseln – orgonára
  • 1999: Atte – klarinét és csellóra és kamaraegyüttesre
  • 1998: Pimpalin köpenye – mesélőre és 6 hangszerre Mosonyi Alíz meséje nyomán
  • 1998: Matrix – zongorára négy kézre
  • 1997: Schattenspiel – klarinétra, csellóra és zongorára
  • 1996: Serenata – kamaraegyüttesre
  • 1995 – 1996: A Neptun átvonulása – zongorára
  • 1995: Triton – fagottra és kamaraegyüttesre
  • 1994: Epitaph of the Soldier – kamaraegyüttesre
  • 1992, rev. 1994: Tra duzioni – kettős-zenekarra, 2 kis vonószenekarra és 6 női hangra
  • 1992: Summer Music – kamaraegyüttesre
  • 1991: Winterzenen – kamaraegyüttesre
  • 1991: Nachtszene – kamaraegyüttesre
  • 1989: Arkhé – zenekarra
  • 1987, rev. 1995: Jan Jansson utazása Dániából Dániába – fuvolára
  • 1986: Enodios – kamaraegyüttesre
  • 1984 – 1985: Krios – kiszenekarra
  • 1984: Szelek csendje – kamaraegyüttesre
  • 1984: Szirom (Petal) – bármilyen húros vagy billentyűs hangszerre
  • 1977: 2 szonáta Hommage a O. Messiaen (Deux sonates à Olivier Messiaen)- hegedűre és zongorára

Források szerkesztés