Timkó Imre (főpap)

	Timkó Imre
Született	1920. augusztus 13.; Budapest
Elhunyt	1988. március 30. (67 évesen); Nyíregyháza
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	katolikus pap
Tisztsége	megyéspüspök (1975. január 7. – ); apostoli kormányzó (1975. január 7. – ); katolikus püspök (1975. február 8. – );
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1940–1945)
Sírhelye	Szent Mihály-templom
	hajdúdorogi püspök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház; magyar görögkatolikus egyház;
Szerzetesrend	bencések
Pappá szentelés	1945. december 9. ; Nyíregyháza
Püspökké szentelés	1975. február 8.
Szentelők	Szegedi Joachim (főszentelő); Ijjas József (társszentelő); Bánk József (társszentelő);
Hivatal	hajdúdorogi püspök
Hivatali idő	1975–1988
Elődje	Dudás Miklós
Utódja	Keresztes Szilárd
Hivatal	Miskolci apostoli adminisztrátor
Hivatali idő	1975–1988
Elődje	Dudás Miklós
Utódja	Keresztes Szilárd
	Társszentelt püspökök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Keresztes Szilárd	1975. február 8.
	Catholic Hierarchy;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a görögkatolikus főpapról szól. Hasonló címmel lásd még: Timkó Imre (egyértelműsítő lap).

Dr. Timkó Imre (Budapest, 1920. augusztus 13. – Nyíregyháza, 1988. március 30.) görögkatolikus pap, a Hajdúdorogi egyházmegye harmadik püspöke, egyházi író.

PályafutásaSzerkesztés

Budapesten született 1920. augusztus 13-án. Gimnáziumi tanulmányai után 1938-ban belépett a bencés rendbe. Teológiai tanulmányait a római Szent Anzelm Pápai Egyetemen, majd pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán végezte 1940–1945 között. Dudás Miklós püspök szentelte pappá Nyíregyházán 1945. december 9-én.

1945–1948 között Budapesten görögkatolikus egyetemi és főiskolai lelkész. 1948-ban a Hittudományi Karon teológiai doktori fokozatot szerzett. 1948–1952 között a Hittudományi Karon a keleti teológia lektora, 1952–1957 között magántanára, 1957–1959-ben tanárhelyettese, 1959–1975 között az ókeresztény egyház- és dogmatörténet tanszékvezető tanára. 1962-ben a magyar delegáció tagjaként részt vett a Második vatikáni zsinat első ülésszakán. Ekkor Kiss János néven a magyar hírszerzés ügynöke volt.^[2]

1966-tól a Hajdúdorogi egyházmegye székeskáptalanjának kanonokja. 1969-től a Hajdúdorogi egyházmegye Szórványhelynökségének püspöki helynöke. 1972-ben, Dudás Miklós püspök halála után a Hajdúdorogi egyházmegye és a Miskolci apostoli exarchátus káptalani helynöke.

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

VI. Pál pápa 1975. január 10-én hajdúdorogi püspökké és miskolci apostoli adminisztrátorrá nevezte ki. 1975. február 8-án Szegedi Joachim kőrösi püspök szentelte püspökké Ijjas József kalocsai és Bánk József egri érsek közreműködésével. Ugyanaznap délután Timkó Imre szentelte püspökké dr. Keresztes Szilárdot, akit a Szentszék segédpüspökévé nevezett ki. Püspöki jelmondata: Katholiké – Oikumené, mellyel az ökumenizmus iránti elkötelezettségét kívánta kifejezni. Aktívan vett részt a Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közötti első hivatalos találkozó előkészítésében és a magyarországi ökumenikus mozgalom munkájában.

Püspöki szolgálatának kiemelkedő eredménye a nyíregyházi Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskola (ma Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola) infrastrukturális fejlesztése és az oktatás megújítása, az egyházmegyei könyvtár bővítése és ószláv nyelvű kincseinek tudományos igényű feltárása, valamint az egyházművészeti gyűjtemény alapjainak megteremtése. Elődjének törekvéseit folytatva új egyházközségek alapításával fejlesztette a görögkatolikus szórványt.

1955-től haláláig Kiss János néven az államvédelem ügynöke volt.

1988. március 30-án, nagyszerdán halt meg. A máriapócsi kegytemplom kriptájában nyugszik.

MűveiSzerkesztés

Keleti kereszténység, keleti egyházak, Budapest, 1971
(szerk.) A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye jubileumi emlékkönyve (1912–1987), Nyíregyháza, 1987
Unierte Ostchristen in Ungarn, in: Theologisch-praktische Quartalschrift 117/3. (1969) 223.
Mária mennybevitele a keleti kereszténységben, in: Vigilia 17/01-12. (1952) 394.
A római és a bizánci ókeresztény egyházművészet kapcsolatai, in: Vigilia 26/05. (1961) 269.
Természetes és természetfeletti a keresztény történelemszemléletben, in: Vigilia 28/01-12. (1963) 11.
Az "oikumené", in: Vigilia 29/9. (1964) 533.
A latin- és görög-szertartású kereszténység együttélése Szent István uralkodásának idejében (XI. sz.), in: Vigilia 35/11. (1970) 727.
A honfoglaló magyarok és a bizánci kereszténység (IX-X. század), in: Vigilia 35/10. (1970) 659.
A vándorló magyarság kapcsolatai a keleti kereszténységgel a honfoglalás előtt (V-IX. század), in: Vigilia 35/8. (1970) 507.

JegyzetekSzerkesztés

↑ ^a ^b BnF források (francia nyelven)
↑ Árpád von Klimó.szerk.: Piotr H. Kosicki: Two Vatican II and Hungary, Vatican II Behind the Iron Curtain (angol nyelven). CUA Press, 64. o. (2016). ISBN 9780813229126. Hozzáférés ideje: 2017. március 18.

ForrásokSzerkesztés

Véghseő Tamás – Terdik Szilveszter: "...minden utamat már előre láttad". Görögkatolikusok Magyarországon, Du Sign, Strasbourg, 2012
Janka György: A 100 éves Hajdúdorogi Egyházmegye, Nyíregyháza, 2013
Magyar életrajzi lexikon: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15743.htm

További információkSzerkesztés

Bishop Imre Timkó, Catholic-Hierarchy (angol)

Katolicizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[9464fe7ad7162cec98e62e191081394c35ff7a28-1] BnF források (francia nyelven)

[2] Árpád von Klimó.szerk.: Piotr H. Kosicki: Two Vatican II and Hungary, Vatican II Behind the Iron Curtain (angol nyelven). CUA Press, 64. o. (2016). ISBN 9780813229126. Hozzáférés ideje: 2017. március 18.

[1]

[2]