Tingjüan csatahajó

A Dingyuan vagy Ting Yuen toronypáncélos egy a korhoz képest korszerű kínai csatahajó volt. Németországban építették testvérhajójával, a Zhenyuan csatahajóval együtt.

Dingyuan toronypáncélos
A Dingyuan kínai toronypáncélos csatahajó
Hajótípus	Csatahajó
Üzemeltető	Beiyang Haditengerészet
Hajóosztály	Dingyuan-class ironclad
Pályafutása
Építő	Stettiner AG Vulcan Stettin, Német Birodalom
Építés kezdete	1881
Vízre bocsátás	1882
Szolgálatba állítás	1884
Szolgálat vége	1895. február 5.
Sorsa	Az első kínai–japán háború idején a Weihaiwei csata közben japán torpedónaszádok elsüllyesztik.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	7400 t (8600 max.)
Hossz	94,1 m
Szélesség	18 m
Merülés	6,1 m
Hajtómű	2 db gőzgép kazán és 2 db hajócsavar
Sebesség	14 csomó
Fegyverzet	4 db 30,5 cm-es L/-ágyú 4 db 15,2 cm-es L/-ágyú 8 db géppuska 3 db torpedó
Legénység	250 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Dingyuan toronypáncélos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Építése és története

1881-ben kezdte el az építését a Németországi Stettinben kínai megrendelésre a Stettiner AG Vulcan. Testvérhajóját egy évvel később építették. A Dingyuant 1882-ben bocsátották vízre és 1884-ben állították szolgálatba. A Testvérhajójával a legmodernebb kínai hajók közt szerepeltek. Mind a két hajót erős páncélzattal és modern Krupp ágyúkkal szerelték fel.

Az Első kínai-japán háború

A Dingyuan alaprajza

Harci kipróbálására az 1894-95-ös Első kínai–japán háborúban kerülhetett sor. A háborúban a Beiyang Haditengerészet zászlóshajója volt. Az 1884. szeptember 17-én vívott Sárga-tengeri csatában a kínai Ting Zsu-csang admirális vezette két toronypáncélos, három nagy cirkáló, hat kis cirkáló és két torpedóromboló ellen felállt japán hadiflotta parancsnoka, Itó Szukejuki admirális vezette két partipáncélos, egy páncélos cirkáló, hét normál cirkáló és két torpedónaszád. Bár a Kínai erőket tanácsokkal látta el több angol és német mérnöktiszt, a kínai legénység járatlan volt a nagy hadihajók kezelésében. A német gyártó szólt arról, hogy a csatahajó ágyúiból tilos közvetlenül előre tüzelni, mert a légnyomás súlyos károkat okozhat a parancsnoki hídban. A csata hevében erről a kínai matrózok azonban elfeledkeztek. Tüzet nyitottak nyílegyenesen előre a kínai alakzat vonalát éppen keresztező japán hajókra. Nem törődtek a tüzérek avval, hogy a csőtorkolattól pár méterre ott áll a vezetőség az ütközetet irányító tengernaggyal együtt. A lövés szinte a japánokban semmi kárt nem okozott, azonban Ting admirálist és a törzstisztjeit leterítette. Szinte az összes tiszt ott szörnyethalt, Ting admirális súlyosan megsebesült és nem tudta tovább irányítani a csatát. A hirtelen zűrzavarban az egyik japán lövedék eltalálta a főárbócot és az leszakadt, így jeleket sem tudtak leadni. A Beiyang flotta csúfos vereséget szenvedett. A kínai flotta 2 nagy és 3 kicsi cirkálót veszített. A két toronypáncélos, a Dingyuan és a Zhenyuan is elszenvedett több mint 120, illetve 200 gránáttalálatot. Ennek ellenére a két hajó harcképes maradt, mert az ellenséges hajók által kilőtt gránátoknak nem sikerült a két csatahajó páncélját átütnie. Japán oldalon csak egy parti páncélos hadihajó és egy ágyúnaszád sérült meg súlyosabban. A Dingyuant viszont utolérte a végzete. 1895. február 4-ről 5-re virradó éjjel japán torpedónaszádok támadtak rá a kínai hadihajókra, és az így kialakuló Weihaiwei csatában a japán torpedók elsüllyesztették a Dingyuant. Ding Ruchang admirális a vereség miatt öngyilkos lett, egyik beosztottja úgyszintén. Több évvel a háború után megépítették a hajó másolatát, ami ma múzeumként szolgál.

Források

• Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula. Hadihajók. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1984). ISBN 963-326-326-3 
• Oli hajói - Sárga-tenger 1904. [2011. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva].