Tionil-klorid
Tionil-klorid | |||
![]() A tionil-klorid szerkezete | |||
![]() A tionil-klorid 3D-modellje | |||
| |||
Más nevek | szulfinil-klorid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 7719-09-7 | ||
PubChem | 24386 | ||
ChemSpider | 22797 | ||
EINECS-szám | 231-748-8 | ||
ChEBI | 29290 | ||
RTECS szám | XM5150000 | ||
InChIKey | FYSNRJHAOHDILO-UHFFFAOYSA-N | ||
Beilstein | 1209273 | ||
UNII | 4A8YJA13N4 | ||
UN-szám | 1836 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | SOCl2 | ||
Moláris tömeg | 118,97 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen vagy halványsárga színű folyadék | ||
Sűrűség | 1,638 g/cm³ (20 °C)[1] | ||
Olvadáspont | −104,5 °C[1] | ||
Forráspont | 76 °C[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | Bomlik, hidrolizál[1] | ||
Viszkozitás | 0,6 cP | ||
Gőznyomás | 121 hPa (20 °C)[1] | ||
Kristályszerkezet | |||
Molekulaforma | trigonális piramis | ||
Dipólusmomentum | 1,4 D | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Maró (C)[2] | ||
NFPA 704 | |||
R mondatok | R14, R20/22, R29, R35[2] | ||
S mondatok | (S1/2), S26, S36/37/39, S45[2] | ||
Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon vegyületek | Szulfonil-klorid Szelén-oxidiklorid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A tionil-klorid vagy szulfinil-klorid egy szervetlen vegyület, amelynek összegképlete SOCl2. A kénessav savkloridja, szerkezete a kénessavéból vezethető le, a kénessavmolekulában található két hidroxilcsoportot klóratomokkal helyettesítve. A molekulája trigonális piramis alakú. Színtelen, levegőn füstölgő, szúrós szagú folyadék.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésVízzel hevesen reagál, hidrolizál. A folyamat során kén-dioxid fejlődik és sósav keletkezik. A hidrolízis reakcióegyenlete:
Hevítés hatására elbomlik, a bomlás termékei a kén-trioxid, a dikén-diklorid és a klór. Ez a reakció megfordítható
Előállítása
szerkesztésA tionil-klorid foszfor-pentaklorid és kén-dioxid reakciójával állítható elő.
Előállítható a „kémiai tulajdonságai” részben szereplő második, megfordítható reakció alapján is.
Felhasználása
szerkesztésA tionil-kloridot a szerves kémiában klórozószerként alkalmazzák. Elektrolitként szolgál a lítiumakkumulátorokban. Felhasználják növényvédőszerek, kártevőirtószerek, gyógyszerek és festékek előállításához is.[1]
Források
szerkesztés- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ a b c d e f A tionil-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 24. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ a b c A tionil-klorid (ESIS)[halott link]