Tolnai Máté
Tolnai Máté, (Szekszárd, 1460. körül – Pannonhalma, 1535.) pannonhalmi főapát.
| Tolnai Máté | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1460. k. Szekszárd |
| Nemzetiség | magyar |
| Elhunyt | 1535. Pannonhalma |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Felavatás | pannonhalmi főapát |
| Hivatali idő | 1500 – 1535 |
| Elődje | II. Ulászló |
| Utódja | Győry Mihály |
Élete szerkesztés
A pécsi egyházmegye klerikusaként tanulmányait feltehetően Itáliában végezte, hazatérve a királyi kancellária szolgálatába állt, ahol utóbb jegyző lett. A velencei domonkosok 1493-ban confraterré választották, majd II. Ulászló érdemei elismeréseként a pannonhalmi apátságot adományozta neki, amit a bencés konvent utólag kánoni választással is megerősített. VI. Sándor pápa a választás eredményét azzal a kikötéssel hagyta jóvá, ha Tolnai belép a bencés rendbe.
1501-ben a Budán tartózkodó pápai követtel megerősítette monostora kiváltságait, egyúttal arra is jogot szerzett, hogy más bencés apátságokat is vizitáljon. Az uralkodó és a pápa támogatásával reformálta meg a magyar bencések kolostorait és igyekezett helyreállítani a szerzetesi fegyelmet.
1510-ben a magyar király is elismerte az összes magyar bencés monostor főapátjának, amit 1514-ben X. Leó pápa is megerősített. Ezt az időpontot tekintjük a magyar kongregáció megalakulásnak, Tolnai Mátét pedig az első pannonhalmi főapátnak. II. Lajos már 1521-ben felmentett az idős főapátot a török elleni személyes hadba vonulástól, így a mohácsi csatában sem vett részt.
A katonai események miatt katonaság került Pannonhalma megerősített kolostorába is, de a szerzetesek és a főapát nem hagyták el székhelyüket. A beteges Tolnai Máté 1535-ben még uralkodói engedéllyel megválaszthatta utódját, és még ebben az évben elhunyt.[1]
Források szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Sörös Pongrác - Rezner Tibold: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története. III. Budapest, 1905. 64-73. old.
