Tolnay Lajos (üzletember)

Tolnay Lajos (Sajószentpéter, 1948. szeptember 27. – ) magyar kohómérnök, üzletember. 2010-ben a 21. leggazdagabb magyarnak számított 23 milliárdra becsült vagyonával.

Tolnay Lajos
Született	1948. szeptember 17. (76 éves) Sajószentpéter
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	kohómérnök
Iskolái	Miskolci Egyetem Budapesti Corvinus Egyetem
Kitüntetései	Munka Érdemrend Eötvös Loránd-díj Kármán Tódor-díj
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Apja orvos volt. Az általános iskolát szülővárosában kezdte, de tízéves korában a család Miskolcra költözött, és a Szeles utcai, Vasvári Pál Általános Iskolában folytatta a tanulást. Középiskolába a Földes Ferenc Gimnáziumba járt. Ott kezdett el atletizálni, majd a DVTK-ban utánpótlás válogatottságig vitte, később sérülés miatt abbahagyta a sportolást. 1966-ban felvették a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára. Itt végzett 1971-ben, metallurgus szakon. Diplomatervének címe Ferromangán gyártás nagyolvasztóban volt.

Az egyetem után a Lenin Kohászati Művekben, a martinacélműben kezdett dolgozni, először váltóműszakos acélgyártóként. 1973-ban műszakos üzemvezetőnek nevezték ki. Közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakát, 1976-ban végzett. 1976 és 1982 között a gyár beruházáskoordinációs osztályán dolgozott. 1986-ban szerezte meg doktori tudományos fokozatát közgazdasági témában (Egy nagyberuházás hazai és nemzetközi összehasonlítása). Több különböző beosztáson át vezetett az útja 1985-ben a műszaki igazgatói, majd 1989-ben, 40 évesen a vezérigazgatói posztig (Drótos László, az addigi vezérigazgató, megromlott egészségi állapota miatt nyugdíjba vonult). Akkoriban a gyár már az ország egyik legnehezebb helyzetben lévő iparvállalata volt, a kohászat válsága nemzetközileg is mélyült, az alapanyag- és az energiaárak erőteljesen növekedni kezdtek, ráadásul a gyár műszaki színvonala sem felelt már meg a követelményeknek. Az elhibázott privatizációs lépések miatt 1992 tavaszán távozott a gyárból.

1990-től 1994-ig a Magyar Gazdasági Kamara, majd 1995-től 2000-ig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának elnöke volt. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően átalakította a kamarai rendszert, 1998-ban pedig létrehozta a kamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetét. 1991 és 1993 között a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank igazgatósági tagja, majd 1994–1995-ben a Rákóczi Regionális Bank elnöke volt. 2000-től 2010-ig töltötte be az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöki tisztét. Három elnöki ciklus után 2010-ben örökös tiszteleti elnöknek választották.

1995-ben – állami privatizációs pályázatot megnyerve – az Inotai Alumínium Kft. tulajdonosa lett, 1996-ban a bauxitbányászatban szerzett résztulajdont, majd az Ajkai Timföldgyár következett. Ezzel kialakult az alumíniumgyártó és feldolgozó vertikum. 1997-ben a cégekből megalakult a Magyar Alumínium Rt. (MAL Rt.), amelynek igazgatósági elnöke lett. A timföldgyártás terén kiemelt hangsúlyt fektettek a speciális célú, nem kohászati felhasználásra szánt timföldek gyártására, és a vállalat viszonylag rövid idő alatt Európa harmadik legnagyobb speciális timföldgyártója lett.

2010. október 4-én délben, minden előzmény nélkül átszakadt a Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tároló gátja, hatalmas gazdasági és ökológiai károkat okozva a térségben. Fontos megjegyezni, hogy amikor a MAL megvette a gyárat, a tároló már töltési stádiumban volt, és a kazetta minden hatósági engedélye, okmánya rendben volt. Tolnay ezt tudva egy villáminterjúban arra a kérdésre, hogy ki a felelős, azt mondta: „Biztos, hogy nem mi vagyunk”. Ennek ellenére a 2010. november 5-ei kormányhatározat a MAL Zrt-t nevezte meg a katasztrófa okozójának.

Elismerései

1984-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 1998-ban Eötvös Loránd-díj, 2007-ben Kármán Tódor-díj, a Miskolci Egyetemtől pedig a Pro Universitate kitüntetésben részesült.

Magánélete

1976-ban nősült meg, felesége Szilágyi Marianne gyógypedagógus, négy gyermekük született.

Források

• Tolnay Lajos: Szellemi és anyagi függetlenségre vágytam. In Életpályák: Kohászat. Horn János (szerk.). Budapest: Vasas Szakszervezeti Szövetség. 2012. 405–436. o. ISBN 9789630834223  
• Kovács Áron, Pethő András: A '90-es évek nagy játékosai állnak az iszapkatasztrófás cég mögött. origo.hu. Budapest: Origó (2010. október 7.) (Hozzáférés: 2022. december 23.)
• Mit tudhatunk a vörösiszap-tároló tulajdonosáról? infostart.hu. Budapest: Infostart (2010. október 5.) (Hozzáférés: 2022. december 23.)
• Varga G. Gábor: A Mal tulajdonosai az államnak ajánlották a céget. nol.hu. Budapest: Mediaworks (2011. május 28.) (Hozzáférés: 2022. december 23.)