Tomašica (Gerzence)
Tomašica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
| Tomašica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43280 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 308 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 28″, k. h. 17° 00′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 28″, k. h. 17° 00′ 21″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Belovártól légvonalban 35, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre, a Monoszlói-hegység keleti lejtői alatt, az Ilova folyó jobb partján, a Tomašica-patak torkolatánál, Kajgana és Klokocevac között fekszik.
Története szerkesztés
Berek, Gradina és Ravnice (Slište) nevű határrészein előkerült régészeti leletek alapján itt már a török megszállás előtt is lakott település volt. Középkori templomát 1334-ben „ecclesia sancti Thome apostoli”[2] alakban említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között. Ugyanezt a plébániát 1363-64-ben és 1492-ben is megemlítik.
A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Tomassicza” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tomassicza” néven találjuk.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Thomassicza” néven 161 házzal, 816 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 869, 1910-ben 1.138 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 84%-a horvát, 13%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát volt. 2011-ben a településnek 365 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 869 | 712 | 854 | 1.011 | 1.043 | 1.138 | 1.045 | 1.072 | 928 | 915 | 813 | 592 | 492 | 414 | 396 | 365 |
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma[7] a falu közepén áll. Egyhajós épület félköríves, keletre néző apszissal, melynek északi oldalához csatlakozik a sekrestye. A nyugati homlokzat előtt áll a karcsú, magas lőréses harangtorony tetején barokk, hagymakupolás toronysisakkal. A templom középkori eredetű, már 1334-ben is említik, de valószínűleg ennél is előbb épült. A templom déli oldalán fekszik a falu temetője.
- A falutól 2 km-re délkeletre, az erdővel benőtt Gradina nevű helyen egykor síkvidéki típusú vár állt.[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 686. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2247.
- ↑ Gerić, Božidar. Srednjovjekovne utvrde na području Bjelovarsko-bilogorske županije - Bjelovarsko-bilogorska županija kroz povijest (horvát nyelven). BBŽ i Gradski muzej, Bjelovar, 23- 32. o. (2006)
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
