Tomcsányi Móric

(1878–1951) jogtudós, akadémikus

Tomcsányi Tomcsányi Móric (Temesvár, 1878. március 21.Budapest, 1951. június 12.) magyar jogtudós, jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a közjog volt, azon belül a közigazgatási és az alkotmányjog elismert szakértője volt.

tomcsányi Tomcsányi Móric
Életrajzi adatok
Született1878. március 21.
Temesvár
Elhunyt1951. június 12. (73 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint politikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Budapesti Tudományegyetem (1901)
Pályafutása
Szakterület jogtudomány
Kutatási terület közigazgatási jog
Tudományos fokozat jogi doktor (1901)
Munkahelyek
Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest egyetemi magántanár (1906–22),
ny. r. egyetemi tanár (1922–45)
Akadémiai tagság levelező tag (1928),
rendes tag (1943)
A Wikimédia Commons tartalmaz tomcsányi Tomcsányi Móric témájú médiaállományokat.

Tomcsányi Vilmos Pál (1880–1959) jogász, politikus, igazságügy-miniszter bátyja, Tomcsányi Pál (1924) agrármérnök, akadémikus nagybátyja.

ÉletútjaSzerkesztés

Apja, tomcsányi Tomcsányi Mór (1830–1913) jogász, Turóc vármegyei alispán, anyja, muthnai és nagycsepcsényi Vladár Mária (1851–1922) volt.

Felsőfokú tanulmányait a budapesti és a párizsi egyetemeken végezte. 1901-ben jog- és államtudományi doktori oklevelet szerzett. Ezt követően másfél évig ausztriai, német- és franciaországi, majd nagy-britanniai tanulmányúton járt. Hazatérése után ügyvédi vizsgát tett, s 1917-ig a budapesti Kincstári Jogügyi Igazgatóság, majd a pénzügy-minisztérium tisztviselőjeként dolgozott. 1917–1918-ban Turóc vármegye főispáni hivatalát viselte. 1918-ban császári és királyi kamarási címmel vonult vissza a közigazgatásból.

Tisztviselői pályafutásával párhuzamosan 1906-ban a közigazgatási jog magántanárává habilitált a Budapesti Tudományegyetemen. 1922 után a magyar közjog és közigazgatási jog nyilvános rendes tanáraként oktatott az immár Pázmány Péter nevét viselő tanintézetben, egészen 1945-ös nyugdíjazásáig. 1929–1930-ban és 1941–1942-ben a jog- és államtudományi kar dékánja volt.

Az 1920-as évektől a magyar–jugoszláv vegyes döntőbíróság magyar bírájaként tevékenykedett. 1928-tól 1944-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának képviseletében a felsőház tagja volt, 1943-tól magyar királyi titkos tanácsosi címmel.

MunkásságaSzerkesztés

Jogtudományi írásaiban, tanulmányaiban a közigazgatási jog és az alkotmányjog legkülönfélébb kérdéseivel, a közjog és magánjog viszonyrendszerével foglalkozott. Szemléletét a klasszikus és rendszeres jogdogmatika jellemezte, de az organikus jogfejlődést valló történeti jogi iskola hatása is érvényesült munkásságában. Behatóan tanulmányozta a közigazgatás alapintézményeit, a közhivatalok és az állam vagyoni felelősségét, a különböző szintű (államhatalmi, önkormányzati stb.) rendeletek jogerejét, az egyesületi jogot, a rendészeti közigazgatási szerveket, valamint a gondnokság és gyámság jogi intézményeit.

Jogi tudását és szakértelmét a törvényhozói munkában is kamatoztathatta. Öccse, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy-minisztersége idején hozzájárult az 1920. évi közigazgatási reformhoz: közreműködött a tanácsköztársaság utáni alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. törvény előkészítésében. Emellett előadója volt az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925. évi XXVI., a felsőház jogkörének szabályozásáról szóló 1926. évi XXII., valamint a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló 1937. évi XIX. törvénycikkelyeknek.

Magyarország közjogi rendszerét összefoglaló monográfiája 1926 és 1943 között öt kiadást ért meg.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1943-ban rendes tagjává választották. Az Akadémia 1949. évi átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették, s rendes tagságát csak 1989-ben posztumusz állították vissza. 1944-ig elnöke volt a Felsőoktatásügyi Egyesületnek, emellett elnökölte a Magyar Jogász Egylet közjogi szakosztályát, valamint a Nemzetközi Légijogi Bizottság magyar csoportját. 1939-től 1944-ig tagja volt a Magyar–Német Társaság igazgatótanácsának, valamint társelnöke a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban: Az állam (közhivatalnokok) vagyoni felelősségének rendszere. Budapest: Politzer. 1905.   Online
  • Önkormányzat és decentralizáció. Budapest: Athenaeum. 1911.  
  • A közigazgatási jogviszony. Budapest: Politzer. 1912.  
  • Jogerő a közigazgatási jogban. Budapest: Franklin. 1916.  
  • A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Budapest: szerző. 1926.  
  • Magyar közjog: Alkotmányjog. Budapest: szerző. 1926.  
  • Rendészet, közigazgatás, bírói jogvédelem. Budapest: MTA. 1929.   REAL-EOD
  • Magyarország közjoga. Budapest: szerző. 1932.  
  • Magyar közigazgatási és pénzügyi jog: Különös szakigazgatási rész. Budapest: szerző. 1933.  
  • Közjog - magánjog. Budapest: MTA. 1944.   REAL-EOD

Reprintben megjelent műveiSzerkesztés

  • Tomcsányi Móric: A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Patyi András és Koi Gyula bevezető tanulmányával. Sorozatszerkesztők: Patyi András - Trócsányi László. Államtudományi klasszikusok 5. Budapest, 2017. xxii., 402. Dialóg Campus. /Előtanulmány: Patyi András - Koi Gyula: "Becsületes törekvéssel, lelkiismeretesen és szeretettel írtam." Bevezető tanulmány Tomcsányi Móric közigazgatási jogtudományi alapmunkájának reprint kiadásához. i-xxii./ (ISBN 9786155680717)

További műveiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap