Mihail Pavlovics Tomszkij
Mihail Pavlovics Tomszkij (oroszul: Михаил Павлович Томский, eredeti neve: Mihail Pavlovics Jefremov, Kolpino, 1880. október 31. – Bolsevo (ma Koroljov), 1936. augusztus 22.) gyári munkás, bolsevik politikus.
| Mihail Pavlovics Tomszkij | |
 | |
| Az SZKP PB tagja | |
| Hivatali idő 1922. április 3. – 1930. július 13. | |
| Születési név | Mihail Pavlovics Jefremov |
| Született | 1880. október 31. Kolpino, Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1936. augusztus 22. (55 évesen) Bolsevo (ma Koroljov), Szovjetunió |
| Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) |
| Foglalkozás |
|
| Halál oka | lőtt seb |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Pavlovics Tomszkij témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Szentpétervárott a gyárban amelyben dolgozott szakszervezetet próbált alakítani, s ezért elbocsátották.[1] 1904-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amelyben a bolsevik szárnyhoz tartozott. 1905-ben Észtországba ment, s részt vett az 1905-ös orosz forradalomban. Letartóztatták, majd Szibériába száműzték. Innen megszökött, s visszatért Szentpétervárra. 1908-ban ismét letartóztatták, s Franciaországba toloncolták, ám innen is visszatért a következő évben. Ismételten letartóztatták politikai tevékenysége miatt, s 5 év kényszermunkára ítélték. 1917-ben az Ideiglenes Kormány engedte szabadon, majd pedig Moszkvába utazott, s részt vett az októberi forradalomban.
Tomszkij Nyikolaj Ivanovics Buharin és Rikov szövetségese volt a kommunista pártban, akik a mérsékelt irányt képviselték az 1920-as években. Vezető szerepet játszott a szakszervezeti mozgalomban, és David Boriszovics Rjazanovval együtt gyakran foglalt el különutas álláspontot Leninnel, Sztálinnal és a párt központi bizottságával szemben.[2]
Tomszkij a mérsékelt szárny tagjaként Lenin halála után szövetségese lett Sztálin frakciójának, és segített az ún. "baloldaliak" (Trockij, Kamenyev, Zinovjev) legyőzésében.
1928-ban Sztálin korábbi szövetségesei ellen fordult: leszámolt Buharinnal, Rikovval és Tomszkijjal a Központi Bizottság 1929-es plenáris ülésén. Elérte, hogy Tomszkij lemondjon a szakszervezeti mozgalomban betöltött vezetői pozíciójáról. Ezután Tomszkij a szovjet vegyipar élére került, s itt is maradt egészen 1930-ig. Nem választották újra a PB tagjai közé, de a KB-nak továbbra is tagja volt, egészen a XVII. pártkongresszusig, 1934 januárjáig, mikor is lefokozták (szavazati joggal nem rendelkező) jelöltté.
1932 májusától 1936 augusztusáig vezette az Állami Kiadót, mígnem megvádolták: terrorista kapcsolatokat ápolt Zinovjevvel és Kamenyevvel az első moszkvai per ideje alatt. Mielőtt az NKVD letartóztatta volna, Moszkvához közeli házában főbe lőtte magát.[1]
1938-ban Buharin és Rikov perében posztumusz megvádolták hazaárulással és egyéb bűncselekményekkel. A szovjet kormány 1988-ban minden vád alól felmentette.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Tomsky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Tomsky. [2010. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.).
- ↑ Roy Medvedev, Let History Judge: The Origins and Consequences of Stalinism. George Shriver, trans. Revised Edition. New York: Columbia University Press, 1989; pg. 96.
