Főmenü megnyitása

A Torquato Tasso Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera semiseria). A szövegkönyvet Jacopo Ferretti írta Johann Wolfgang von Goethe azonos című drámája alapján. A művet 1833. szeptember 9-én mutatták be először a római Teatro alla Valléban. Magyarországon még nem játszották.

Torquato Tasso
melodráma
Eredeti nyelv olasz
Zene Gaetano Donizetti
Szövegkönyv Jacopo Ferretti
Főbb bemutatók 1833. szeptember 9.

Tartalomjegyzék

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Eleonora, Alfonso herceg húga szoprán Adelina Spech
Eleonora, Scandiano grófnéja mezzoszoprán Angiolina Carocci
Torquato Tasso bariton Giorgio Ronconi
Roberto Geraldini, a herceg titkára tenor Antonio Poggi
Don Gherardo basszus Ferdinando Lauretti
Ambrogio, Tasso szolgája tenor Luigi Garofalo
II. Alfonso II, Ferrara hercege basszus Antonio Rinaldi
Apródok, lovagok.

CselekményeSzerkesztés

Első felvonásSzerkesztés

Torquato Tasso egykoron Scandiano grófné szeretője volt, ám most Eleonórának, a ferrarai herceg feleségének udvarol. A herceg egyre féltékenyebb és nem nézi jó szemmel Tasso népszerűségének és befolyásának növekedését. Roberto, a herceg titkára és Don Gherardo sem nézik jó szemmel Tassót. Ez utóbbiról kiderül, hogy korábban ő is Scandiano grófné hódolója volt. Roberto tudomást szerez Tasso Eleonorához írt szerelmes verseiről. Jótakaróként fellépve azt ajánlja a költőnek, hogy égesse el műveit, de Tasso erre nem hajlandó. Ekkor Gherardóval szövetkezik, hogy lopják el a verseket és prezentálják azokat a féltékeny hercegnek. Ambrogio, Tasso szolgája észreveszi ugyan Gherardót, amint gazdája iratos ládikájában kutat, de nem tudja megakadályozni, hogy az irat eljusson a herceghez. Eközben híre jön, hogy a mantovai herceg megkérte Eleonora kezét és a herceg támogatja kérését. Roberto és Gherardo boldogan sietnek a hírt a hercegnő tudomására hozni. Magatartásuk annyira felbőszíti a költőt, hogy nem tudván uralkodni magán kardot ránt, és párbajra hívja ki Robertót. Az éppen arra járó herceg megakadályozza a párbajt és valamennyiüket belriguardói palotájába rendeli.

Második felvonásSzerkesztés

Don Gherardo bevallja Scandiano hercegnőnek, hogy Tassót szerelmi riválisának tartva, beárulta a ferrarai hercegnek. A hercegnő azt gondolja, hogy Tasso még mindig szereti őt és ő maga a versekben szereplő Eleonora. Ambrogio a másik Eleonorát keresi föl. Elmondja, hogy látta Don Gherardót gazdája ládikájában matatni, így biztos abban, hogy ő lopta el az iratokat és juttatta el a herceghez. Eleonora Ambrogio elbeszélésétől és saját érzéseitől is megerősítetten úgy gondolja, hogy Roberto az eseményekben ártatlan. Ezért őt - valójában a cselszövés kiötlőjét - kéri meg, hogy vigye el üzenetét Tassónak: mielőtt végleg elhagyja az udvart és Mantovába távozik, találkozzanak még egyszer, éjfélkor a kertben. A szerelmesek búcsúzását a szintén értesített herceg zavarja meg: meggyőződvén Tasso „bűnös” szerelméről, börtönbe záratja a költőt.

Harmadik felvonásSzerkesztés

Évek múlva a börtönbe zárt költő egyre inkább elszakad a valóságtól és az őrület határára jut. Küldöttség érkezik hozzá és tudatják vele, hogy a „birodalom költőjévé” választották és, hogy a herceg jóvoltából részt vehet az ünnepségen. Tasso meg szeretné osztani kedvesével is a hírt, s ekkor tudja meg, hogy Eleonora időközben meghalt. A lélekben megtört költő hangos éljenzés kíséretében hagyja el Ferrarát.

Híres áriák, kórusművekSzerkesztés

  • Alma dell’alma mia - Tasso áriája és kettőse Robertóval (első felvonás)
  • Ah! non invan t’aspetto - Roberto cavatinája (első felvonás)
  • Deh! T’invola, o soave - Eleonora d’Este cabalettája (első felvonás)
  • Quando alla notte bruna - Roberto és Eleonora kettőse (második felvonás)
  • Notte che stendi intorno - Tasso és Eleonora kettőse (második felvonás)
  • Qual son? Qual fui - Tasso jelenete és áriája (harmadik felvonás)

ForrásokSzerkesztés

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2