Toszkánai Nagyhercegség
A Toszkánai Nagyhercegség (latinul: Magnus Ducatus Etruriae, olaszul: Granducato di Toscana) egy történelmi államalakulat volt a mai Olaszország Toszkána régiója helyén, ami kisebb megszakításokkal 1569-től 1859-ig állt fenn. A nagyhercegség a korábbi Firenzei Köztársaságot hivatott felváltani.[1] Központja Firenze városa volt, népessége a 19. században körülbelül 1 815 000 fő volt.[2]
Toszkánai Nagyhercegség | |||
Magnus Ducatus Tusciae (latin) 1569 – 1801; 1814 – 1859Granducato di Toscana (olaszul) | |||
| |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Firenze | ||
Beszélt nyelvek | latin, olasz, emilián–romanyol | ||
Államvallás | római katolikus | ||
Kormányzat | |||
Államforma | abszolút monarchia | ||
Uralkodó | toszkánai herceg | ||
Dinasztia | Mediciek, Habsburg–Lotaringiaiak (toszkánai ág) | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Toszkánai Nagyhercegség témájú médiaállományokat. |
Miután I. Cosimo de’ Medici, Firenze hercege számos hódítást végzett – köztük elfoglalta a rivális Sienai Köztársaságot is –, V. Piusz pápától, 1569. augusztus 27-én megkapta a nagyhercegi címet.[3][4] Toszkána a Mediciek uralma alatt állt egészen vezető ágának 1737-es kihalásáig. A Nagyhercegség ugyan nem vált olyan regionális hatalommá, mint elődállama, a Firenzei Köztársaság, ennek ellenére Toszkána virágzott a Mediciek uralma alatt: számos gazdasági és katonai sikereket tudhatott magának egészen II. Ferdinando uralkodásáig, majd fokozatosan indult hanyatlásnak, ami III. Cosimo regnálása alatt tetőzött.[5]
Lotaringiai Ferenc István a Mediciek leszármazottja volt, egyúttal Ausztriai Mária Teréziával való házassága révén vált az ország nagyhercegévé. Uralkodása alatt egy alkirály, Marc de Beauvau, Craon hercege kormányozta Toszkánát. Ferenc István leszármazottjai a Habsburg–Lotaringiai-házból 1859-ig adták az ország nagyhercegeit, egy rövid megszakítással, amikor a napóleoni háborúk idején a franciák a Bourbon-ház parmai ágát juttatták trónra, megalapítva ezzel az 1801 és 1807 között fennálló Etruriai Királyságot. Bonaparte Napóleon 1814-es végleges bukását követően a nagyhercegséget helyreállították. A szárd–francia–osztrák háború következtében 1859-ben elűzték II. Lipót nagyherceget, majd 1860-ban, egy elsöprő népszavazást követően, amelyen a voksolók 95%-a jóváhagyta, a Szárd–Piemonti Királyság hivatalosan is annektálta, majd 1861-ben az újonnan alakult, egységes Olasz Királyság része lett.[6]
Heraldika
szerkesztésnagycímere (1562–1737) |
kiscímere (1815–48, 1849–60) |
állami nagycímere (1765–1800, 1815–48, 1849–60) |
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Strathern, Paul: The Medici: Godfathers of the Renaissance, Vintage books, London, 2003, ISBN 978-0-09-952297-3, pp. 315–321
- ↑ commercio, Italia : Ministero di agricoltura, industria e. Popolazione censimento degli antichi Stati sardi (1. gennaio 1858) e censimenti di Lombardia, di Parma e di Modena (1857-1858) pubblicati per cura del Ministero d'agricoltura, industria e commercio: Relazione generale con una introduzione storica sopra i censimenti delle popolazioni italiane dai tempi antichi sino all'anno 1860. 1.1 (olasz nyelven). Stamperia Reale (1862. november 2.)
- ↑ bolla papale di Pio V (it-IT nyelven). archeologiavocidalpassato . (Hozzáférés: 2021. február 10.)
- ↑ Cosimo I | duke of Florence and Tuscany [1519–1574] (angol nyelven). Encyclopedia Britannica . (Hozzáférés: 2021. február 10.)
- ↑ COSIMO III de' Medici, granduca di Toscana in "Dizionario Biografico" (it-IT nyelven). www.treccani.it . (Hozzáférés: 2020. április 25.)
- ↑ François Velde: The Grand-Duchy of Tuscany. heraldica.org, 2005. július 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)