Toszkánai Nagyhercegség

A Toszkánai Nagyhercegség (latinul: Magnus Ducatus Etruriae, olaszul: Granducato di Toscana) egy történelmi államalakulat volt a mai Olaszország Toszkána régiója helyén, ami kisebb megszakításokkal 1569-től 1859-ig állt fenn. A nagyhercegség a korábbi Firenzei Köztársaságot hivatott felváltani.[1] Központja Firenze városa volt, népessége a 19. században körülbelül 1 815 000 fő volt.[2]

Toszkánai Nagyhercegség
Magnus Ducatus Tusciae (latin)
Granducato di Toscana (olaszul)
15691801; 1814 – 1859
A Toszkánai Nagyhercegség címere
A Toszkánai Nagyhercegség címere
A Toszkánai Nagyhercegség zászlaja
A Toszkánai Nagyhercegség zászlaja
Általános adatok
FővárosaFirenze
Beszélt nyelveklatin, olasz, emilián–romanyol
Államvallásrómai katolikus
Kormányzat
Államformaabszolút monarchia
Uralkodótoszkánai herceg
DinasztiaMediciek, Habsburg–Lotaringiaiak (toszkánai ág)
ElődállamUtódállam
 Firenzei KöztársaságEtruriai Királyság 
 Sienai KöztársaságOlaszország egyesítése 
 Első Francia Császárság
 Luccai Hercegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Toszkánai Nagyhercegség témájú médiaállományokat.

Miután I. Cosimo de’ Medici, Firenze hercege számos hódítást végzett – köztük elfoglalta a rivális Sienai Köztársaságot is –, V. Piusz pápától, 1569. augusztus 27-én megkapta a nagyhercegi címet.[3][4] Toszkána a Mediciek uralma alatt állt egészen vezető ágának 1737-es kihalásáig. A Nagyhercegség ugyan nem vált olyan regionális hatalommá, mint elődállama, a Firenzei Köztársaság, ennek ellenére Toszkána virágzott a Mediciek uralma alatt: számos gazdasági és katonai sikereket tudhatott magának egészen II. Ferdinando uralkodásáig, majd fokozatosan indult hanyatlásnak, ami III. Cosimo regnálása alatt tetőzött.[5]

Lotaringiai Ferenc István a Mediciek leszármazottja volt, egyúttal Ausztriai Mária Teréziával való házassága révén vált az ország nagyhercegévé. Uralkodása alatt egy alkirály, Marc de Beauvau, Craon hercege kormányozta Toszkánát. Ferenc István leszármazottjai a Habsburg–Lotaringiai-házból 1859-ig adták az ország nagyhercegeit, egy rövid megszakítással, amikor a napóleoni háborúk idején a franciák a Bourbon-ház parmai ágát juttatták trónra, megalapítva ezzel az 1801 és 1807 között fennálló Etruriai Királyságot. Bonaparte Napóleon 1814-es végleges bukását követően a nagyhercegséget helyreállították. A szárd–francia–osztrák háború következtében 1859-ben elűzték II. Lipót nagyherceget, majd 1860-ban, egy elsöprő népszavazást követően, amelyen a voksolók 95%-a jóváhagyta, a Szárd–Piemonti Királyság hivatalosan is annektálta, majd 1861-ben az újonnan alakult, egységes Olasz Királyság része lett.[6]

Heraldika szerkesztés

A Toszkánai Nagyhercegség címerei
 
 
 
A Mediciek
nagycímere
(1562–1737)
A Habsburgok
kiscímere
(1815–48, 1849–60)
A Nagyhercegség
állami nagycímere
(1765–1800, 1815–48, 1849–60)
A Toszkánai Nagyhercegség zászlajai
 
 
 
 
 
A Mediciek zászlaja
(1562–1737)
A Nagyhercegség
polgári zászlaja
(1815–48, 1849–60)
A Nagyhercegség
kiscímeres zászlaja
(1815–48, 1849–60)
A Nagyhercegség
nagycímeres zászlaja
(1765–1800, 1815–48, 1849–60)
A Nagyhercegség
forradalmi zászlaja
(1848–49)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Strathern, Paul: The Medici: Godfathers of the Renaissance, Vintage books, London, 2003, ISBN 978-0-09-952297-3, pp. 315–321
  2. commercio, Italia : Ministero di agricoltura, industria e. Popolazione censimento degli antichi Stati sardi (1. gennaio 1858) e censimenti di Lombardia, di Parma e di Modena (1857-1858) pubblicati per cura del Ministero d'agricoltura, industria e commercio: Relazione generale con una introduzione storica sopra i censimenti delle popolazioni italiane dai tempi antichi sino all'anno 1860. 1.1 (olasz nyelven). Stamperia Reale (1862. május 20.) 
  3. bolla papale di Pio V (it-IT nyelven). archeologiavocidalpassato . (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  4. Cosimo I | duke of Florence and Tuscany [1519–1574] (angol nyelven). Encyclopedia Britannica . (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  5. COSIMO III de' Medici, granduca di Toscana in "Dizionario Biografico" (it-IT nyelven). www.treccani.it . (Hozzáférés: 2020. április 25.)
  6. François Velde: The Grand-Duchy of Tuscany. heraldica.org, 2005. július 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)