Wikipédia

Trójában nem lesz háború

Jean Giraudoux francia drámaíró kétfelvonásos színpadi műve (1935)

Trójában nem lesz háború, eredeti francia címe La guerre de Troie n’aura pas lieu, (szó szerinti fordításban „a trójai háború nem lesz megtartva”): Jean Giraudoux (1882–1944) francia drámaíró kétfelvonásos színpadi műve, amelyet legelőször 1935. november 22-én mutattak be a párizsi Athéné-színházban (mai neve Athéné–Louis Jouvet színház, Théâtre de l’Athénée–Louis-Jouvet),[1] Louis Jouvet rendezésében és főszereplésével. A dráma Homérosz Iliaszának alaptörténetére épül, a szerző a háborút pártoló és azt ellenző szenvedélyek ütközését, a háborút megakadályozni kívánó erők esendőségét vizsgálja.

Trójában nem lesz háború
SzerzőJean Giraudoux
Műfajtragédia
Eredeti nyelvfrancia
Premier dátuma1935. november 22.
Premier helyeThéâtre de l'Athénée
A Wikimédia Commons tartalmaz Trójában nem lesz háború témájú médiaállományokat.

A mű háttere szerkesztés

 
Jean Giraudoux (1882–1944)

A szerző, Jean Giraudoux (1882–1944) frontkatonaként szolgált az első világháborúban, harcolt Franciaországban és a Dardanellák ostrománál is. Két alkalommal sebesült meg, egyszer igen súlyosan. Önkívületi állapotából maradt emlékeit, nehéz felépülése során kiérlelt gondolatait több művébe beillesztette. Lelkes és őszinte pacifistává vált. E színművét aránylag rövid idő, néhány hónap alatt írta meg, 1934 ősze és 1935 júniusa között, az 1929-es nagy gazdasági világválság súlyos éveiben, a militáns európai diktatúrák felemelkedésének idejében, amely már egy új nagy háború valószínűségét hordozta. (A darab néhány évvel a második világháború kitörése és Franciaország német megszállása előtt íródott).

E művében Giraudoux azt vizsgálja, milyen indulatok vezetnek a háborúhoz, és mennyire esendővé, tehetetlenné válnak a béke többségben lévő hívei, hogyan kerekednek föléjük mindkét oldal háború-szító közszereplői (Ajax, Démokosz), hogyan csúsznak ki a közösség irányítása alól és válnak öntörvényűvé a folyamatok (a görög tragédiák sorsszerűsége). A szerző bemutatja a politikusi cinizmust, a közösségi jelképek manipulálását és saját célokra való kihasználását, a jogászi csűrés-csavarást. A drámában Giraudoux saját hazájának korabeli szellemi állapotát írja le, ahol mindenki látja a háború közeledését, de senki sem tesz ellene semmit. A dráma végén a Háború Kapui megnyílnak, a háború elkerülhetetlenségét jelezve.

A Trójában nem lesz háború c. drámát először Louis Jouvet (1887–1951) francia rendező, színházigazgató, a színművészeti egyetem tanára és társulata állította színpadra a párizsi Athéné-színházban, amelynek mai neve Athéné – Louis Jouvet színház, Théâtre de l’Athénée–Louis-Jouvet. A bemutatót 1935. november 22-én tartották. Sok híradás tévesen november 21-ét adja meg, de valójában az a végső, jelmezes nagy főpróba napja volt.[1] A dráma címét Giraudoux aránylag korán leírta, de a színpadra állítás előtt úgy látta, ez túl hosszú cím lesz, és hosszan tépelődött alternatív címváltozatokon. Mérlegelte a Nyitányok nyitánya (Prélude des préludes) és az Előszó az Iliaszhoz (Préface à l’Iliade) címeket, aztán mégis az eredeti cím megtartása mellett döntött.[1] Az 1935-ös párizsi ősbemutató Louis Jouvet rendezte. Eredeti zenéjét Maurice Jaubert írta, a díszletet és színpadi technikát Mariano Andreu Estrany és Guillaume Monin, a jelmezeket Guillaume Monin tervezte.

A dráma szövegkönyvét először 1935. december 14-én tették közzé La Petite Illustration c. képes hetilapban és a La Revue de Paris-ban. 1935 decemberében a Grasset & Fasquelle kiadó könyv formában is megjelentette[1] A könyv azóta több kiadást ért meg, számos európai nyelvre lefordították, és több ország színpadain előadták.

 
Sennyei Vera és Várkonyi Zoltán az 1946. novemberi Művész Színházi előadáson. (Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti tár)

Fontosabb bemutatói Franciaországban és Európában szerkesztés

  • 1935: Théâtre de l’Athénée, (mai neve: Théâtre de l’Athénée – Louis-Jouvet), rendező Louis Jouvet.
  • 1962: Avignoni Fesztivál, rendező: Jean Vilar.
  • 1963: Avignoni Fesztivál, majd Palais de Chaillot, Párizs, rendező Jean Vilar.[2]
  • 1964: Televíziós előadás, Németország, rendező Franz Peter Wirth.
  • 1971: Avignoni Fesztivál, rendező: Jean Mercure.
  • 1976: Théâtre de la Ville (mai neve: Théâtre de la Ville – Sarah-Bernhardt, Párizs, rendező Jean Mercure.
  • 1980: Antenne 2 televízió előadása, rendező Raymond Rouleau.
  • 2006: Anjou-i Fesztivál, majd Théâtre Silvia-Monfort, Párizs, rendező: Nicolas Briançon.
  • 2008: Théâtre royal du Parc, Brüsszel, rendező Jean-Claude Idée.
  • 2011: Sacré Theatre, University of East Anglia (UEA), Norwich, rendező Ralph Yarrow (francia nyelvű előadás).

Bemutatói Magyarországon szerkesztés

A dráma magyarországi ősbemutatója 1946. novemberében, a pesti Művész Színházban volt, Apáthi Imre és Várkonyi Zoltán rendezésében. A művet Molnár Miklós fordította magyar nyelvre.[3] Az 1992-es egri előadáson Molnár Miklósnak Rubin Péter által átdolgozott szövegét használták.

A mű tartalma és szereplői szerkesztés

Főbb szereplők szerkesztés

  • Andromakhé, Hektór felesége
  • Helené, Menelaosz spártai király elrabolt felesége
  • Hekabé (Hekuba), Priamosz király felesége
  • Kasszandra, Priamosz és Hekuba leánya
  • A Béke megszemélyesítője
  • Irisz istennő
  • A gyermek Polüxénia, Priamosz és Hekuba leánya
  • Hektór, Priamosz és Hekuba fia
  • Odüsszeusz, Ithaka királya
  • Démokosz, trójai költő és népszónok
  • Priamosz, Trója királya
  • Párisz, Priamosz és Hekuba fia
  • Ajax, görög követ
  • Buszirisz, szicíliai jogász, a hadijog tudósa.
  • A mérnök
  • Troilusz, Priamosz és Hekuba fia
  • Olpidész
  • A vitorlamester
 
Hektór szemrehányást tesz öccsének, Párisznak Helené elrablása miatt
(Pierre Claude François Delorme műve)

A cselekmény előrehaladása során a szereplők jól kivehetően két tábort formálnak. Hektór, Andromakhé, Hekuba, Kasszandra és a görög Odüsszeusz is (bár az ő szándékai néha kétértelműek) alkotják a béke pártját, akik Helenét haza akarják küldeni. A másik oldalon állnak a háború hívei, akik marasztalják Helenét: Pârisz, Priamosz, Démokosz, a Mérnök, a Vitorlamester, a görög Ajax és a trójai Vének. Az egész bonyodalom Helené körül zajlik, de az ő motivációit és szándékait a szerző homályban tartja (egyetlen világos jellemvonása tűnik ki: erős vonzódása a férfiak iránt).

Az I. felvonás tartalma szerkesztés

Az első felvonás 10 jelenetében a nézők szeme előtt bontakozik ki a cselszövény. A háborúból visszatérő Hektór megtudja, hogy öccse, Párisz elrabolta Helenét. Hektór felismeri, hogy Helené ottléte a görög háború veszélyét hordozza. Feleségével, Andromakhéval együtt úgy dönt, megpróbálja rávenni Páriszt, küldje haza Helenét. Párisz az atyjától, Priamosz királytól kér döntést, aki azt a feltételt szabja, hogy maga Helené egyezzen bele a hazatérésbe. A 7. jelenetben Párisz arra kéri Helenét, utasítsa el hazatérését. Amikor maga Hektór vonja kérdőre Helenét, csak kitérő válaszokat kap. Az I. felvonás végén a Béke megszemélyesítője jelenik meg, láthatólag betegen és gyengén.

A II. felvonás tartalma szerkesztés

A nyitóképben a Háború Kapui előtt, amelyeket a békeidőben zárva kell tartani, Helené megpróbálja elcsábítani az ifjú Troiluszt, Priamosz király egyik ifjabb fiát, ekkor még sikertelenül. Összeül a trójai haditanács, ahol egymásnak feszül a két tábor, a békét kívánók és a háborúpártiak. A Háború Kapuinak szimbolikus bezárása után Andromakhé, anyósával, Hekabé királynéval, Hektór és Párisz anyjával együtt próbálja rávenni Helenét, hogy a béke megőrzése érdekében távozzék a városból, de kudarcot vallanak. A harcias görög Ajax bejelenti a hivatalos görög küldöttség érkezését. Provokálja Hektórt, aki mindenképpen el akarja kerülni az eszkalációt, és udvariasan kitér az inzultus elől, több jeleneten keresztül határozottan megfékezi a trójai háború-szítókat, köztük Démokoszt, a háborús költőt is, eközben pofonok is elcsattannak. Viselkedésével Hektór még Ajax csodálatát is kivívja. Megérkeznek a görög követek, Odüsszeusz vezetésével. Az istenek is beavatkoznak, Irisz révén üzenetet juttatnak el a két férfihoz: tárgyaljanak négyszemközt. A nyilvánosság előtt bizalmatlannak és ellenségesnek mutatkozó Odüsszeusz a személyes tárgyaláson éppúgy békepártinak bizonyul, mint Hektór. A két bölcs férfi meg is egyezik Helené hazaküldéséről és a békéről, amikor a részegen megjelenő Ajax ismét provokálja Hektórt, aki rendreutasítja. Démokosz, a költő bosszút kiált, Hektór leszúrja honfitársát, a berohanó trójaiak előtt magára vállalja a tettet. A haldokló Démodokosz azonban utolsó leheletével azt hörgi, hogy a görög Ajax volt a gyilkos, és Hektór csak a görögöket akarja védelmezni. A tömeg meglincseli Ajaxot. Hektór és Odüsszeusz kudarcot vallottak. A záróképben a Háború Kapui megnyílnak, mögöttük Helené és Troilusz szeretkeznek. Trójában mégis lesz háború.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d La guerre de Troie n'aura pas lieu, éditions de la Bibliothèque de la Pléiade, 1982, p.482.
  2. ↑ Archivált másolat. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
  3. ↑ Nem az 1946-os születésű Molnár Miklós (1946–) író, költő, műfordító, Kassák Lajos- és József Attila-díjas [1] Archiválva 2009. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, hanem egy korábban élt, hasonló nevű másik műfordító.
  4. ↑ http://tortenet.oszk.hu/html/magyar/kincseink.htm
  5. ↑ http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=22868[halott link]
  6. ↑ http://kkbk.blog.hu/2009/06/23/kornis_mihaly_akta_kadar_bayer_1
  7. ↑ http://artportal.hu/lexikon/muveszek/kotsis-nagy-margit-5218
  8. ↑ Archivált másolat. [2011. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
  9. ↑ http://port.hu/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=7820&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=1
  10. ↑ Evangélikus Élet, 2003/45. szám: http://www.evelet.hu/archivum/2003/45/51 Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Trójában_nem_lesz_háború&oldid=26398318”