Trópusi sziklanövényzet

vegetációtípus

A trópusi sziklanövényzet a trópusok egyik endemikus fitocönológiai társuláscsoportja. Fő társulásai a legfeljebb embermagas cserjések (bozótok) és a sziklagyepek.

Vellozia squamata

AlaptípusaikSzerkesztés

Alaptípusaik jellemzően trópusi karsztokon (kúpkarsztokon, toronykarsztokon), tehát mészkővidékeken fejlődnek ki, ennek megfelelően mészkedvelő fajokkal. A meredek sziklák, mészkőszirtek a nedves trópusokon belül viszonylag száraz termőhelyek.

Növényzetükben nagy szerephez jutnak:

Sok növényfaj endemikus, így például a Maláj-félsziget területének mindössze 0,3 %-a mészkővidék, de ezeken él a félsziget flórájának 14 %-a (1216 faj), és közülük 261 (több, mint 20 %) endemikus.

Karakterfajaik:

Edafikus altípusaikSzerkesztés

Inselberg növényzetSzerkesztés

Megfelelő(en mostoha) feltételek esetén más alapkőzeteken is kialakulnak ilyen jellegű növénytársulások.

A meredek gránit- és gneiszsziklákra jellemző az inselberg növényzet. Ebben a trópusokon mindenütt megtalálható társuláscsoportban különösen sok a kiszáradástűrő (poikilohidrikus faj. Közülük

KöderdőSzerkesztés

Az Egyenlítőhöz közel, 2000 méternél magasabb hegységekben, a felhőképződés magasságában kialakult örökzöld erdők a köderdők.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tankönyvtár: A hegyvidékek növényzete'. (Hozzáférés: 2009. december 4.)

ForrásokSzerkesztés


Kapcsolódó cikkekSzerkesztés