Vágaranyos
Vágaranyos (1899-ig Zlató, szlovákul: Zlatovce) Trencsén városrésze Szlovákiában a Trencséni kerület Trencséni járásában, Trencsén központjától 4 km-re nyugatra, a Vág jobb partján. Lakosainak száma: 1520 (2006).
Története szerkesztés
1244-ben IV. Béla adománylevelében "terram Zalatovich" alakban említik először. Ebben a király Bogomir trencséni ispánnak új földeket adományoz a tatárok elleni harcokban tett szolgálatiért. 1245-ben "villa Zlahovecz", 1439-ben "Zlachowycz", 1493-ban "Zlathocz" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A trencséni váruradalom része volt. 1439-ben az uradalmat Albert király Erzsébet királynénak adta. Későbbi birtokosai a Thurzó, a Forgách, az Illésházy és a Sina családok voltak. 1663. október 2-án 17 vágmenti faluval együtt Vágaranyost is felégette a török. 1704-ben négy környékbeli faluval együtt Ritschan császári generális serege gyújtotta fel. 1705. augusztus 3-án a közelében, a Vág túloldalán dúlt a trencséni csata, melyben Sigbert Heister és Pálffy János csapatai megfutamították a fejedelem seregét. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított. 1879-ben létrejött a vasúti összeköttetés a közeli Trencsénnel.
Vályi András szerint "ZLATÓCZ. Zlatovcze. Tót, falu Trentsén Várm. földes Ura Gr. Illésházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Orechónak szomszédságában mellynek filiája; földgye termékeny, legelője, fája, és szőleje is van."[1]
1910-ben 410, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920 előtt Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
|
Ez a szlovákiai településrészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |