Főmenü megnyitása

Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, utolsó székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része.

Turóc vármegye
Turóc vármegye címere
Turóc vármegye címere

Ország Magyar Királyság
Központ Turócszentmárton
Népesség
Népesség 55 700 fő (1910)
Népsűrűség 49,6 fő/km²
Nemzetiségek szlovákok, németek, magyarok
Földrajzi adatok
Terület1 123  km2
Térkép
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Domborzati térkép
Domborzati térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Turóc vármegye témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

A vármegye területe tulajdonképpen a Turóci-medence, amelyet mindenhol a Kis-Fátra hegység csoportjai vesznek körül. Legfontosabb folyói a Vág és a Turóc. A vármegye a Magyar Királyság legkisebb vármegyéi közé tartozott.

Északról Trencsén és Árva, keletről Zólyom, Liptó és Árva vármegyék, délről Bars, nyugatról pedig Trencsén vármegye határolta.

TörténelemSzerkesztés

Turóc megye területén a népvándorlás korából öt földvárat ismerünk: Visegrád, Prékopa, Jeszen, Szklabinya és Blatnica környékén. Ezek a földvárak voltak az itt élő szláv lakosság központjai. A magyar honfoglalás a szláv központok életében nem hozott változást, a lakosság falvai nevét megőrizte és átvitte a Magyar Királyság korába. A medence déli részére telepedett le a magyarság legelőször. A Divék nemzetség alapította meg Turócban az első keresztény egyházat, a szentmáriait (Kisszocóc). Turóc a zólyomi uradalom része. Visegrád vára a 13. században elveszítette jelentőségét, neve a környező hatalmas erdőség nevévé vált. Szklabinya első említése 1309-ből származik.

A vármegye a 15. században alakult. 1918-tól gyakorlatilag, 1920-tól pedig hivatalosan is Csehszlovákia területéhez tartozott. Az I. bécsi döntés nem érintette a vármegye területét. 1993-tól Szlovákia része.

LakosságSzerkesztés

 
Az egykori Turóc vármegye fekvése a mai Szlovákián belül

A vármegye összlakossága 1910-ben 55 700 személy volt, ebből:

KözigazgatásSzerkesztés

A vármegye két járásra volt felosztva:

További információkSzerkesztés

  • Visegrádi János (1911). „Turócz vármegye egyházi műemlékei”. Arch. Ért. 31, 97-107. o.  
  • Mályusz Elemér.szerk.: Bárány Attila: Turóc megye kialakulása (Historia Incognita sorozat). Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor Kiadó [1922] (2005). ISBN 9639580406 
  • Mályusz Elemér. Turóc megye kialakulása. Budapest: Budavári Tudományos Társaság (1922) 
  • Ján Šikura 1932: Zaniknuté osady v Turci. Sborník muzeálnej slovenskej spoločnosti XXVI.
  • Melich János 1934: Mohamedán-török személynevek Turóc megye XIII. századi nemességénél. Nemzeti Kultúra II/4, 193-199.
  • Iva Šmakalová 1936: Integrálna dedina - Štúdia slovenskej zemianskej dediny v Turci. Praha.
  • Ján Šikura 1937: Počiatky panstva Révayovcov v Turci.
  • Jeršová, M. 1937: Rod Ivanka z Jordánu a Dražkoviec. Turčiansky sv. Martin.
  • Alžbeta Güntherová-Mayerová 1941: Príspevky k dejinám výtvarného umenia v Turci. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.
  • Andrej Polonec 1941: Turiec s národopisného hľadiska. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.
  • Ján Šikura 1942: Revízia zemianstva v Turci roku 1755. In: Sborník Matice slovenskej - História XX/1.
  • Ján Št. Šikura 1944: Miestopisné dejiny Turca. Bratislava.
  • Darina Lehotská 1947: Nemecká kolonizácia v Turci.
  • 1973 Pramene k starým dejinám Turčianskych obcí - pomôcka pre prácu kronikára. In: Kubovčík, J. a kol.: Kronikár IV. Metodický materiál pre obecných kronikárov. Martin, 29-38.
  • Branislav Varsik 1988: Otázky vzniku a vývinu slovenského zemianstva.
  • Neumann Tibor 2004: Nemes vagy jobbágy? Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése. Levéltári Közlemények 75, 93–116.
  • Július Bartl 2017: Turčianske mestá a mestečká v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
  • M. Horňák: Najkrajšie praveké nálezy z Turca.