Turjaci
Turjaci (1910-ig Turjake) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.
| Turjaci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Sinj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21230 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1014 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 321 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 38′ 46″, k. h. 16° 40′ 26″Koordináták: é. sz. 43° 38′ 46″, k. h. 16° 40′ 26″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 24, közúton 36 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re délre, a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délnyugati szélén, a Sinjből Triljbe menő út mentén fekszik.
Története szerkesztés
A térségben a török uralom, 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. Plébániáját a 17. század végén alapították, kezdetben Turjake, Košute, Brodarić, Trilj, Vedrine és Vojnić települések hívei tartoztak hozzá. Első plébánosa is egy rámai ferences szerzetes Šimun Pilipović volt, aki 1701-ben felépíttette a régi plébániatemplomot. Később a vojnići és a trilji plébánia kivált belőle. Szolgálatát a sinji ferences atyák látták el. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 544, 1910-ben 997 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 1138 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek és a közeli városokban dolgoztak.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 544 | 661 | 603 | 748 | 821 | 997 | 998 | 1.194 | 1.143 | 1.251 | 1.281 | 1.319 | 1.403 | 1.259 | 1.169 | 1.138 |
Nevezetességei szerkesztés
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1922 és 1925 között épült a temető nyugati részén. Egyhajós betonépület, négyszögletes apszissal. Hosszúsága 28,80 méter, szélessége 10,30 méter. Homlokzatán a bejárat két oldalán és felette félköríves, hosszúkás ablakok láthatók, felettük egy körablakkal, legfelül a harangtoronnyal, melyen a harangok szintjén mind a négy oldalon biforámás ablakok vannak elhelyezve. A harangtorony tetején gúla alakú toronysisak látható. A szentélyben található a nagy márványoltár Szent Antal szobrával. A hajóban a Gyógyító Boldogasszony képe, Jézus Szíve és Szent József szobrai, a keresztút képei, a Gyógyító Boldogasszony és Szent Ferenc mozaikképei (Josip Botteri Dini munkái 1985-ből), valamint hat színes üvegablak Szent Antal életéből vett részletekkel látható (Josip Biffel festőművész művei 1994-ből). A templomot 1939. május 21-én szentelték fel. A főoltár előtt 1977-ben az új liturgikus rendnek megfelelő szembemiséző oltárt helyeztek el. A templomot alacsony betonfallal vették körül. A templomudvar főút felőli bejáratánál 1991-ben két kápolnát építettek a Gyógyító Boldogasszony és Szent Antal tiszteletére.
- A régi Szent Antal plébániatemplom 1701-ben épült a temető területén. Oltárait ezüst fogadalmi ajándéktárgyak díszítették. 1715-ben a török támadás során lerombolták. Ezután új, nagyobb templomot építettek helyette, melynek három oltára volt. Az 1898-as földrengésben ez a templom is megrongálódott, ezután csak részben építették újjá. Ezüst barokk keresztje 1791-ben készült velencei munka.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
További információk szerkesztés
- Sinj város hivatalos oldala (horvátul)
- Sinj város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
