Wikipédia

U–47

német tengeralattjáró

A VIIB típus U–47 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1936. november 21. A hajót 1938. december 27-én állították szolgálatba. Tíz harci küldetése volt, amely során harminc hajót süllyesztett el, köztük az HMS Royal Oakot. Parancsnoka, Günther Prien nem válogatott a célpontok között, számos semleges hajót küldött hullámsírba. Emblémája egy fújtató bika volt.[1]

U–47
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályVIIB típus
Pályafutása
ÉpítőF. Krupp Germaniawerft, Kiel
Megrendelés1936. november 21.
Építés kezdete1937. február 27.
Vízre bocsátás1938. október 29.
Szolgálatba állítás1938. december 17.
Szolgálat vége1941. március 7.
SorsaEltűnt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás857 T
Hossz66,5 m
Szélesség6,2 m
Merülés4,74
Maximális merülési mélység220 m
Végzetes merülési mélység230–250 m
Sebesség10 csomó (felszínen)
4 csomó (víz alatt)
Hatótávolság16 095 km
Fegyverzet14 torpedó
Egy fedélzeti löveg (88 mm)
Legénység44–48
A Wikimédia Commons tartalmaz U–47 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása szerkesztés

Első őrjárat szerkesztés

 
Günther Prien parancsnok

Az U–47 1939. augusztus 19-én, még a világháború kitörése előtt futott ki első harci küldetésére Kielből, kapitánya Günther Prien volt. Három hajót süllyesztett el, amelyek összesített vízkiszorítása 8270 brt volt.[2]

Szeptember 5-én, 180 kilométerre a spanyolországi Ortegal-foktól észak-északnyugatra fedélzeti fegyvereivel megállásra kényszerítette a kíséret nélkül haladó, Szicíliából Manchesterbe 3200 tonna ként szállító brit Bosniát. Miután legénysége elhagyta a gőzöst, egyetlen torpedóval elsüllyesztette. A Bosnia volt az első teherhajó és az SS Athenia után a második vízi jármű a világháborúban, amelyet német tengeralattjáró elsüllyesztett.[3]

Másnap a tengeralattjáró megpróbálta zászlójelzésekkel megállítani a brit Rio Clarót, amely Sunderlandből szállított szenet Montevideóba. A hajó nem állt meg, még akkor sem, amikor a németek a fedélzeti fegyverrel átlőttek felette. Ezután a tengeralattjáró három lövedéket lőtt a Rio Claro hídjába, és a gőzös megadta magát. A legénység elhagyta a hajót, és az U–47 egy torpedóval elsüllyesztette a teherszállítót.[4]

Szeptember 7-én a Gartavon következett, amelyet fedélzeti tűzzel küldött hullámsírba a búvárhajó.[5] A tengeralattjáró ezután visszatért Kielbe.[2]

Második őrjárat szerkesztés

1939. október 8-án a tengeralattjáró kifutott második őrjáratára, amely híressé tette. Célja a Brit Királyi Haditengerészet Scapa Flow-i horgonyzóhelye volt.[6] Az U–47 az október 13-áról 14-ére virradó éjszaka észrevétlenül belopózott az öbölbe, és több torpedóval elsüllyesztette az HMS Royal Oak csatahajót. Október 17-én ért vissza Kielbe.[7]

 Bővebben: Az HMS Royal Oak elsüllyesztése

Harmadik őrjárat szerkesztés

Az U–47 1939. november 16-án elhagyta bázisát, majd északról megkerülte a brit szigeteket. November 28-án megpróbálta elsüllyeszteni az HMS Norfolk cirkálót, de torpedója nem talált. Ezt követően három hajót (23 168 brt) semmisített meg három nap alatt.[8]

Első áldozata a brit Navasota volt december 5-én. Az OB–46-os konvoj tagjaként Buenos Airesbe tartó hajót egy torpedóval pusztította el a tengeralattjáró, a fedélzeten tartózkodó 82 emberből 37 meghalt.[9] Másnap az U–47 megtorpedózta a kíséret nélkül haladó norvég, vagyis semleges Britta tankert, amely Antwerpenből Curaçaóba tartott. A németek tudták, hogy az üzemanyag-szállító norvég, de egy november 23-ai parancs felhatalmazta a búvárhajókat, hogy a britek elleni blokád területén belül minden tankert elsüllyesszenek.[10]

A következő napon ismét egy semleges hajót, a holland Tajandoent torpedózta meg a tengeralattjárót. A hajó néhány perc alatt elsüllyedt, legénységének hat tagja életét vesztette.[11]

Negyedik őrjárat szerkesztés

A tengeralattjáró negyedik őrjárata 1940. március 11-étől március 29-éig tartott. A búvárhajó a közelgő Weserübung hadműveletre tekintettel a norvég vizeken vadászott, majd március 25-én, Feröertől délre megtorpedózta és elsüllyesztette a dán, vagyis semleges Britta gőzöst. A hajón tartózkodó 18 emberből 13 meghalt.[12][13]

Ötödik őrjárat szerkesztés

Az U–47 1940. április 3-án futott ki Wilhelmshavenből, és a következő három hétben a Norvégiát megszálló német csapatokat támogatta. Ez volt az egyetlen olyan küldetése, amelynek során nem semmisített meg hajót.[14]

Hatodik őrjárat szerkesztés

 
Az Arandora Star

A tengeralattjáró 1940. június 3-án kezdte meg hatodik harci küldetését, és július 6-án legsikeresebb útját zárta. Június 12-17. között a parancsnokáról elnevezett Prien farkasfalka tagjaként cserkészett. Június 14. és július 2. között nyolc, összesen 51 189 brt vízkiszorítású hajót semmisített meg.[15]

Június 14-én az U–47 egy torpedóval elsüllyesztette a brit Balmoralwoodot, amely 8730 tonna búzával és négy repülővel tartott Quebec felől Falmouth-ba. A legénység valamennyi tagja túlélte a támadást.[16] Egy hét múlva a tengeralattjáró megtorpedózta a HX–49-es konvoj közepén haladó San Fernando tankert, amely másnap merült el.[17] Június 24-én egy panamai gőzös, a Cathrine következett, amely Floridából tartott Nagy-Britanniába. A viharos időben a németek két torpedót lőttek a hajóra, de a fegyverek nem találtak. Ezután 113 lövést adtak le, amelyek közül 12 talált. A legénység elhagyta a hajót, és mentőcsónakba szállt. A németek kikérdezték őket, majd némi kenyérrel, kolbásszal és borral látták el őket.[18]

Június 27-én két hajót süllyesztett el a tengeralattjáró. Először a Lenda norvég hajó esett áldozatul, amely Hullba tartott fűrészáruval, majd a holland Leticia tanker következett.[19][20] Június 29-én az U–47 megtorpedózta az Empire Toucan gőzöst, amely kettétört.[21] Június 30-án ismét egy semleges hajó, a 7243 tonna cukrot szállító görög Georgios Kyriakides esett áldozatul Günther Priennek.[22]

A tengeralattjáró július 2-án megtorpedózta a brit Arandora Star utasszállítót. A hajó Liverpoolból a kanadai St. John’s-ba tartott, fedélzetén, a tengerészeken kívül, 479 német és 734 olasz internált emberrel, 86 német hadifogollyal és kétszáz őrrel. A támadásban 92 brit, valamint 470 olasz és 243 német vesztette életét.[23]

Hetedik őrjárat szerkesztés

Az U–47 1940. augusztus 27-én újabb járőrútra futott ki. A harmincnapos küldetés során hat hajót elsüllyesztett, egyet megrongált, ezzel 40 163 brt vízkiszorítású vízi járműt tett használhatatlanná.[24]

A tengeralattjáró szeptember 2-án, Rockalltól északkeletre torpedóval elsüllyesztette a belga Ville de Mons utasszállítót, amely több mint hatezer tonna élelmiszerrel tartott Glasgow-ba. A fedélzeten tartózkodók közül senki nem halt meg.[25] Két nap múlva egy brit gőzös, a Titan következett, amely Sydneybe tartott. A hajó gyorsan elsüllyedt, hat embert magával rántva a hullámsírba. A többi túlélőt az HMS St. Laurent vette fedélzetére.[26]

Szeptember 7-én Günther Prien megtámadta az SC–2 konvojt, és három napon keresztül üldözte. Négy hajót sikerült elsüllyesztenie, az első napon hármat. Először a nyolcezer tonna cukrot szállító Neptuniant, amelynek teljes legénysége, 36 ember odaveszett, majd az acélszállító José de Larrinagát, amely a torpedótalálat után kettétört, és negyven tengerésszel merült a mélybe. Az aznapi utolsó áldozat a norvég Gro volt, amely búzát vitt Manchesterbe. A gőzöst a bal oldalon, középtájon találta el a torpedó. A gőzkazánok felrobbantak, és minden elárasztott a forró gőz. A Gro kettétröt, és tíz percen belül elmerült. A legénység 32 tagjából 11 meghalt. A konvoj utolsó áldozata a görög Possidon volt, amely 5410 tonna kénfoszfátot vitt rakterében.[27][28][29][30]

Szeptember 21-én a tengeralattjáró felemelkedett a felszínre, és fedélzeti lövegével tüzet nyitott az Elmbank brit teherhajóra, amely akkor már üresen sodródott, mert legénysége elhagyta azután, hogy Otto Kretschmer U–99-e megtorpedózta.[31] A tengeralattjáró 1940. szeptember 25-ért be Lorient-ba.[24]

Nyolcadik őrjárat szerkesztés

Az U–47 következő, 1940. október 14-én kezdődő járőrútja mindössze tíz napig tartott, de ezalatt sikerült négy hajót elsüllyesztenie és kettőt megrongálnia, ezzel 35 142 brt vízkiszorításnyi brit vízi járművet tett használhatatlanná. Valamennyi hajó a HX–79 konvoj tagja volt. A tengeralattjáró a hajókat alig több mint négy óra alatt semmisítette meg.[32]

Az első hajó, amelyet a tengeralattjáró hullámsírba küldött, az Uganda volt, amely október 19-én este fél 11-kor kapta a végzetes torpedótalálatot.[33] Egy óra múlva a Shirak tanker következett, amely kigyulladt a támadás után, és leszakadt a konvojtól. A hajót az U–48 is megtorpedózta, így az ismét kigyulladt, majd elsüllyedt.[34] Tizennégy perccel éjfél előtt a búvárhajó ismét lecsapott, és megtorpedózta a Wandbyt, amely 7200 tonna fűrészáruval, 1700 tonna ólommal és cinkkel tartott Middlesbrough-ba. A Wandby, amely első útján volt, október 21-éig a felszínen maradt, és csak akkor süllyedt el.[35]

A németek október 20-án, éjfél után 37 perccel a La Estanciát torpedózták meg, amely 8333 tonna cukrot szállított. A hajó elsüllyedt, legénységének egy tagja életét vesztette.[36] Háromnegyed kettőkor a 7840 tonna acélt szállító Whitford Point következett, 135 kilométerre Rockalltól délnyugatra. A 38 tengerészből csak kettő élte túl a támadást.[37] Húsz perc múlva az Athelmonarch kapott találatot. A 13 146 tonna melaszt szállító hajónak sikerült a felszínen maradnia, és október 23-án befutott Clyde-ba.[38]

Kilencedik őrjárat szerkesztés

1940. november 3-án a búvárhajó újabb küldetésre indult. A következő harminc napban egy hajót elsüllyesztett, hármat megrongált, ezzel 21 388 brt-t vonva ki a forgalomból.[39]

Az U–47 november 8-án megpróbálta megállítani a semleges Portugáliában bejegyzett Gonçalo Velho gőzhajót. A három figyelmeztető lövésből az egyik eltalálta a hajó orrát. A portugál kapitány átszállt a tengeralattjáróra, ahol igazolta hajója semlegességét. Ezután továbbhaladhattak.[40] December 2-án a tengeralattjáró három hajót támadott meg. Az első a belga Ville d’Arlon volt, amely Liverpoolba igyekezett. A torpedó a hajó középső részén csapódott be. A gőzös gyorsan süllyedt, és a mélybe rántotta valamennyi, 57 tengerészét.[41] Nem sokkal később a Conch nevű tankert találta el az U–47. A hajó nem süllyedt el, de a legénység elhagyta. A búvárhajó nem tudta befejezni az akciót, mert feltűnt egy romboló, így kénytelen volt elhagyni a helyszínt. A súlyosan megsérült tankert az U–99 küldte a tenger fenekére.[42] Az őrjárat utolsó áldozata az acélt és fűrészárut szállító Dunsley lett, amelyet a 88 milliméteres fedélzeti fegyverél lőtt a tengeralattjáró. A hajón tűz ütött ki, de a legénység eloltotta.[43]

Tizedik őrjárat szerkesztés

Günther Prien és legénysége 1941. február 20-án futott ki utolsó útjára a franciaországi Lorient-ból. Tizenhat napot töltöttek a tengeren, ezalatt négy hajót elsüllyesztettek, kettőt megrongáltak. Eredményük bruttó regisztertonnában kifejezve: 45 054.[44]

Február 26-án, Írországtól északnyugatra megtámadták az OB–290 konvojt, és a karaván három hajóját elpusztították, egyet megrongáltak. Elsüllyedt a belga Kasongo, a norvég Borgland és a svéd Rydboholm.[45][46][47] A brit Diala tanker túlélte a támadást.[48] Az U–47 két nap múlva fedélzeti fegyvereivel lőtte, majd egy torpedóval hullámsírba küldte a brit Holmeleát. A fedélzeten tartózkodó 38 emberből 28 meghalt.[49]

Az U–47 március 7-én megtorpedózta utolsó áldozatát, a Terje Viken bálnafeldolgozót. A hajó nem süllyedt el, később az U–99 küldte a tenger mélyére. A búvárhajó utoljára 1941. március 7-én jelentkezett be rádión, pozícióját Izlandtól délre adta meg. A tengeralattjáróról több hír nem érkezett.[50] [44]

Korábban egyértelműnek tűnt, hogy az HMS Wolverine pusztította el a tengeralattjárót, de az új adatok szerint a romboló áldozata nem az U–47, hanem az UA volt. A témával foglalkozók azt gyanítják, hogy a tengeralattjárót – hasonlóan két amerikai búvárhajóhoz a Csendes-óceánon – visszatérő torpedója semmisítette meg.[44]

Kapitány szerkesztés

Név Kezdőnap Zárónap
Günther Prien 1938. december 17. 1941. március 7.

Őrjáratok szerkesztés

Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1939. augusztus 19. Kiel 1939. szeptember 15.
Kiel 1939. október 8. Wilhelmshaven 1939. október 17.
Kiel 1939. november 16. Kiel 1939. december 18.
Wilhelmshaven 1940. március 11. Wilhelmshaven 1940. március 29.
Wilhelmshaven 1940. április 3. Kiel 1940. április 26.
Kiel 1940. június 3. Kiel 1940. július 6.
Kiel 1940. augusztus 27. Lorient 1940. szeptember 25.
Lorient 1940. október 24. Lorient 1940. október 23.
Lorient 1940. november 3. Lorient 1940. december 6.
Lorient 1941. február 20. * 1941. március 7.

* A hajó nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett és megrongált hajók szerkesztés

Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása Konvoj
1939. szeptember 5. Bosnia   Egyesült Királyság 2407
1939. szeptember 6. Rio Claro   Egyesült Királyság 4086
1939. szeptember 7. Gartavon   Egyesült Királyság 1777
1939. október 14. HMS Royal Oak**   Egyesült Királyság 29 150
1939. december 5. Navasota   Egyesült Királyság 8795 OB–46
1939. december 6. Britta   Norvégia 6214
1939. december 7. Tajandoen   Hollandia 8159
1940. március 25. Britta   Dánia 1146
1940. június 14. Balmoralwood   Egyesült Királyság 5834 HX–47
1940. június 21. San Fernand   Egyesült Királyság 13 056 HX–49
1940. június 24. Cathrine   Panama 1885
1940. június 27. Lenda   Norvégia 4005
1940. június 27. Leticia   Hollandia 2580
1940. június 29. Empire Toucan   Egyesült Királyság 4127
1940. június 30. Georgios Kyriakides   Görögország 4201
1940. július 2. Arandora Star   Egyesült Királyság 15 501
1940. szeptember 2. Ville de Mons   Belgium 7463
1940. szeptember 4. Titan   Egyesült Királyság 9035 OA–127
1940. szeptember 7. Neptunian   Egyesült Királyság 5155 SC–2
1940. szeptember 7. José de Larrinaga   Norvégia 5303 SC–2
1940. szeptember 7. Gro   Egyesült Királyság 4211 SC–2
1940. szeptember 9. Possidon   Görögország 3840 SC–2
1940. szeptember 21. Elmbank*   Egyesült Királyság 5156 HX–72
1940. október 19. Uganda   Egyesült Királyság 4966 HX–79
1940. október 19. Shirak*   Egyesült Királyság 6023 HX–79
1940. október 19. Wandby   Egyesült Királyság 4947 HX–79
1940. október 19. La Estancia   Egyesült Királyság 5185 HX–79
1940. október 19. Whitford Point   Egyesült Királyság 5026 HX–79
1940. október 19. Athelmonarch*   Egyesült Királyság 8995 HX–79
1940. november 8. Gonçalo Velho*   Portugália 1595
1940. december 2. Ville d’Arlon   Belgium 7555 HX–90
1940. december 2. Conch*   Egyesült Királyság 8376 HX–90
1940. december 2. Dunsley*   Egyesült Királyság 3862 HX–90
1941. február 26. Kasongo   Belgium 5254 OB–290
1941. február 26. Diala*   Egyesült Királyság 8106 OB–290
1941. február 26. Borgland   Norvégia 3636 OB–290
1941. február 26. Rydboholm   Svédország 3197 OB–290
1941. február 28. Holmelea   Egyesült Királyság 4223 HX–109
1941. március 7. Terje Viken*   Egyesült Királyság 20 638 OB–293

*A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
** Hadihajó

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • ↑ Type: Type VIIB. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW1: U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW2: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW3: Bosnia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW4: Rio Claro. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW5: Gartavon. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW6: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW7: HMS Royal Oak (08). Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW8: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW9: Navasota. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW10: Britta. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW11: Tajandoen. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW12: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW13: Britta. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW14: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW15: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW16: Balmoralwood. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW17: San Fernando. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW18: Cathrine. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW119: Lenda. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW20: Leticia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW21: Empire Toucan. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW22: Georgios Kyriakides. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW23: Arandora Star. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW24: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 4. 
  • ↑ WW25: Ville de Mons. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW26: Titan. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW27: Neptunian. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW28: José de Larrinaga. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW29: Gro. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW30: Possidon. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW31: Elmbank. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW32: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 4. 
  • ↑ WW33: Uganda. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW34: Shirak. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW35: Wandby. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW36: La Estancia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW37: Whitford Point. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW38: Athelmonarch. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW39: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 4. 
  • ↑ WW40: Gonçalo Velho. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW41: Ville d'Arlon. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW42: Conch. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW43: Dubsley. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW44: Patrol info for U-47. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 4. 
  • ↑ WW45: Kasongo. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW46: Borgland. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW47: Rydboholm. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW48: Diala. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW49: Holmlea. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 
  • ↑ WW50: Terje Viken. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 3. 


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=U–47&oldid=26504269”