USS Wichita (CA-45)

A USS Wichita (CA-45) az amerikai haditengerészet (US Navy) egyedi építésű, kiválóan sikerült nehézcirkálója volt. Eredetileg a New Orleans nehézcirkáló osztály nyolcadik egységének szánták, végül tervezői a Brooklyn osztályú nagy könnyűcirkálók testének felhasználásával egy teljesen új hajót hoztak létre. A II. világháború kitörésekor a legkorszerűbb amerikai cirkálónak számított. A USS Wichitától származott az összes későbbi amerikai nehézcirkáló, a Baltimore, az Oregon City és a Newport News osztályok egységei.[1][2]

USS Wichita
USS Wichita (CA-45) underway in the Central Pacific on 2 May 1944.jpg
Hajótípus nehézcirkáló
Névadó Wichita városa
Üzemeltető Az Egyesült Államok haditengerészetének zászlaja US Navy
Pályafutása
Építő Philadelphia Naval Shipyard
Építés kezdete 1935. október 28.
Vízre bocsátás 1937. november 16.
Szolgálatba állítás 1939. február 16.
Szolgálat vége 1959. március
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 1939-ben 10 759 t (sztenderd) 13 224 t (maximális)
Hossz 185,42 m
Szélesség 18,82 m
Merülés 7,24 m
Hajtómű 4 db Parsons gőzturbina, 8 db Babcock & Wilcox kazán
Üzemanyag 2016 t olaj
Teljesítmény 100 000 LE
Sebesség teszt: 33 csomó
Hatótávolság 10 000 tengeri mérföld 15 csomós sebességgel (30 km/h)
Fegyverzet 9 db (3×3) 203 mm L/55 Mk 12/15 ágyú, 8 db (8×1) 127 mm L/38 Mk 12 ágyú, 8 db (8×1) 12.7 mm L/90 géppuska, majd később 24 db (4×4, 8×2) Bofors 40 mm gépágyú, 18 db (18×1) Oerlikon 20 mm gépágyú
Repülőgépek 4 db
2 katapult
Páncélzat övpáncélzat: 152 - 102 mm 16 mm-es STS alapon, keresztválaszfalak: 152 mm, fedélzet: 57 mm, fő lövegtornyok barbettái: 178 mm, fő lövegtornyok: 203 mm - 38 mm, parancsnoki harcálláspont: 152 mm oldalt, 57 mm tető

Legénység 929 fő
Férőhelyek száma [1]
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Wichita témájú médiaállományokat.

DizájnSzerkesztés

Az Egyesült Államok törvényhozása 1929. február 13-án fogadta el Curtis Dwight Wilbur (1867-1954) haditengerészeti miniszter (United States Secretary of the Navy) javaslatára a Cruiser Act ("Cirkálótörvény") nevű jogszabályt, amely 19 modern nehéz- és könnyűcirkáló építését rendelte el. Az 1930-ben megkötött londoni haditengerészeti egyezmény az Egyesült Államok számára maximum 18 darab, egyenként legfeljebb 10 000 tonnás, 203 mm-es lövegekből álló fő fegyverzetű nehézcirkáló szolgálatban tartását engedélyezte. Hasonlóan más nagyhatalmakhoz, az amerikaiak úgy játszották ki a korlátozásokat, hogy nehézcirkáló méretű és páncélzatú, de csak 152 mm-es ágyúkból álló fő fegyverzetű, így a londoni egyezmény rendelkezései értelmében könnyűcirkálónak minősülő hajókat is építettek. Ebben az időszakban 18 nehézcirkáló mellett 9 ilyen nagy méretű könnyűcirkáló szolgálatba állítására került sor. A USS Wichita eredetileg a New Orleans nehézcirkáló osztály nyolcadik egységének volt szánva, azonban a US Navy mérnökei arra a következtetésre jutottak, hogy a Brooklyn osztályú nagy könnyűcirkálók hasonló méretű, de modernebb felépítésű hajóteste kedvezőbb platformot kínálna a 18. amerikai nehézcirkáló számára, mint a konzervatívabb dizájnú New Orleans típus. A Brooklyn osztály hajótestét jelentősen átdolgozták, a USS Wichita magasabb szabad oldalmagassággal rendelkezett, megnövelték a hatótávolságát, új típusú 203 mm-es fő lövegtornyokat kapott, javítottak a másodlagos fegyverzet 8 db 127 mm L/38 lövegének elrendezésén, ezek közül négy már zárt lövegtornyokban került beépítésre.[3][4][5]

HajótestSzerkesztés

A USS Wichita nehézcirkáló teljes hossza 185.42 m, vízvonalon 182.9 m. Szélessége 18.82 m, a hajótest merülése 7.24 m teljes terheléssel. Sztenderd vízkiszorítása 1939-ben 10 759 tonna, azaz túllépte a londoni haditengerészeti szerződés 10 000 tonnás határát, maximális vízkiszorítása pályafutása elején 13 224 t, 1945-ben 14 844 t.[1]

HajtóműSzerkesztés

A USS Wichita nehézcirkáló hajtóműve négy Parsons gőzturbinából és nyolc Babcock & Wilcox olajtüzelésű vízcsöves kazánból állt. Teljesítménye 100 000 LE (75 000 kW). Az üzemanyagtartályok kapacitása minimum 1344, maximum 2016 t olaj. Hatótávolsága 15 csomós sebesség mellett 10 000 tengeri mérföld volt. Maximális sebessége 33 csomó.[1]

FegyverzetSzerkesztés

Fő fegyverzetSzerkesztés

A USS Wichita nehézcirkáló fő fegyverzetét 9 darab (3×3) 203 mm L/55 Mk 12 ágyú képezte. A lövegek tömege egyenként 17 t, 152 kg-s páncéltörő (APC), vagy 118-kg-s repeszromboló (HE) lövedéket tüzelhettek 760 m/s kezdősebességgel. Az indítótöltet 40 kg füstmentes lőpor, két egyenként 43 fontos (20 kg) selyemzsákba varrva.[7]

Másodlagos fegyverzetSzerkesztés

A USS Wichita másodlagos fegyverzetként 8 darab egyesével beépített 127 mm L/38 Mk 12 univerzális, tengeri, szárazföldi és légi célpontokkal szemben egyaránt hatásos DP (dual-purpose) ágyúval rendelkezett. A lövegek a korábbi cirkálókkal ellentétben nem a hajó két oldalán, hanem gyémánt elrendezésben (diamond-shaped scheme) kerültek alkalmazásra, amely maximális tüzelési szektort tett lehetővé a számukra. A nyolc lövegből négy egyágyús lövegtornyokba, négy pedig nyitott lövegállásokba került. A 127 mm-es lövegtornyok közül egy a második fő lövegtorony és a felépítmény között, egy-egy a felépítmény jobb- és baloldalán, az utolsó pedig a tat felől nézve a hátsó fő lövegtorony mögött állt. A négy nyitott lövegállás a hajó két oldalán, a második kémény és a hátsó felépítmény között kapott helyet. Magát a löveget 1932-ben tervezték, 1934-ben rendszeresítették, az US Navy korszerűbb rombolóinak, légvédelmi cirkálóinak, repülőgép-hordozóinak fő fegyverzetét, valamint a csatahajók, csatacirkálók, nehéz- és könnyűcirkálók másodlagos fegyverzetét képezte a II. világháború során. Beépíthető volt nyitott lövegállásba, valamint egy, vagy kétágyús lövegtoronyba is.[8]

LégvédelemSzerkesztés

A USS Wichita könnyű légvédelmi fegyverzetét pályafutása kezdetén csak 8 db (8×1) - 12.7 mm L/90 géppuska képezte. 1941 júliusában 8 db (2×4) 28 mm L/75 gépágyúval látták el, melyek 1943 novemberéig maradtak a hajón. A 12.7 mm-es géppuskák helyett 1942 áprilisában 12 db (12×1) modern 20 mm L/70 Mk 4 Oerlikon típusú légvédelmi gépágyút kapott. 1943 novemberében légvédelmi fegyverzetét megerősítették, 20 db (4×4 és 2×2) korszerű 40 mm L/56 MK 1/2 Bofors gépágyúval, és további 6 db (6×1) 20 mm L /70 Mk 4 Oerlikon gépágyúval. 1946 januárjában 16 db (4×4) 40mm L/60 Mk 2, 8 db (4×2) - 40 mm L/60 Mk 1 és 18 db (18×1) 20 mm L/70 Mk 10 gépágyúval rendelkezett.[1]

PáncélzatSzerkesztés

A USS Wichita övpáncélzata 4.36 m szélességben nyúlt el az első és a hátsó fő lövegtorony barbettái között, 1.5 m mélyen merült a vízvonal alá, e fölött 2.86 m magasságban oltalmazta a hajó oldalait. Az öv maximális vastagsága 152 mm, alsó szegélyén 76 mm, mindez 16 mm-es STS (Special Treatment Steel, más néven Protective Deck Plate) alapra szerelve. A lőszerraktárakat 102 mm maximális vastagságú, alsó széleiken 76 mm-es páncéllemezek oltalmazták. Az övpáncélt elől és hátul lezáró keresztválaszfalak 152 mm vastagságúak voltak, a gépházat és a lőszerraktárakat szintén 152 mm-es lemezek választották el egymástól. A fedélzet övpáncélzat peremén fekvő vértezete 57 mm-es volt, ez alkotta az övvel és a keresztválaszfalakkal együtt a hajó létfontosságú részeit oltalmazó páncélozott citadellát. A fő lövegtornyok barbettái 178 mm-es, maguk a tornyok homlokukon 203 mm-es, oldalaikon 95 mm-es, hátoldalukon 38 mm-es, tetejükön pedig 70 mm-es páncélzatot viseltek. Összességében a USS Wichita vértezete a kortárs nehézcirkálókhoz képest kiemelkedően jónak minősíthető. A US Navy számításai szerint a USS Wichita páncélzata 10 975 m és 24 145 m távolságok között immúnissá tette a hajót az ellenséges nehézcirkálók 203 mm-es ágyúinak tüzével szemben.[1]

PályafutásaSzerkesztés

A USS Wichita pályafutása kezdetén, a II. világháború kitörését követően először a 7. Cirkálóraj (Cruiser Division 7) tagja volt, majd a Karib-tengeren tevékenykedett a rajta kívül a USS Vincennes (CA-44) nehézcirkálóból és öt rombolóból álló Caribbean Patrol nevű kötelékben. 1939 júniusában a USS Quincy (CA-39) nehézcirkálóval dél-amerikai jószolgálati körúton vett részt. Később a USS Ranger (CV-4) repülőgép-hordozóval és a USS Tuscaloosa (CA-37) nehézcirkálóval működött együtt. 1941 nyarán, mint Task Force 16 része, a USS Mississippi (BB-41) csatahajó és a USS Wasp (CV-7) repülőgép hordozó társaságában Izland amerikai megszállását fedezte. 1942. március 26-tól, a Task Force 39, majd Task Force 99 részeként a USS Washington (BB-56) csatahajóval és a USS Tuscaloosa nehézcirkálóval a brit Honi Flottát (Home Fleet) támogatta. Együttműködött a HMS King George V csatahajóval és az HMS Victorious repülőgép-hordozóval is. A PQ 17 jelű konvoj elleni német támadási kísérlet, az Operation Rösselsprung során, melyben a Tirpitz csatahajó és három nehézcirkáló, az Admiral Hipper, a Lützow és az Admiral Scheer is felvonultatásra került, a USS Wichita az amerikai USS Washington és a brit HMS Duke of York csatahajókkal és az HMS Victorious repülőgép-hordozóval fedezte a konvojt. A Fáklya hadművelet során, 1942 novemberében, a casablancai csatában Task Group 34.1, azaz a USS Massachusetts (BB-59) csatahajó, a USS Wichita, a USS Tuscaloosa és a USS Augusta (CA-31) nehézcirkálók, valamint a USS Brooklyn könnyűcirkáló, harcba bocsátkozott a befejezetlen francia Jean Bart csatahajóval, valamint a Primauguet és a Gloire könnyűcirkálókkal, több rombolóval és parti ütegekkel. Az összecsapás során a Vichy-kormányhoz hű francia flottából Primauguet könnyűcirkáló partra futott és kiégett, négy romboló és öt tengeralattjáró elsüllyedt. Rövid javítást követően a USS Wichita átvezénylésre került a csendes-óceáni hadszíntérre. Itt a három nehézcirkálóból (USS Wichita, USS Chicago (CA-29), USS Louisville (CA-28)), három nagy méretű könnyűcirkálóból (USS Cleveland (CL-55), USS Columbia (CL-56) USS Montpellier (CL-57)), két kísérő repülőgép-hordozóból (USS Suwannee (CVE-27), USS Chenango (CVE-28)), és nyolc rombolóból álló Task Force 18 tagja lett. 1943. január 29-30-án a rennell-szigeti csatában a Task Force 18 32 darab japán, torpedókkal felszerelt Mitsubishi G4M és G3M bombázó repülőgép légitámadását szenvedte el.[9] A USS Chicago összesen hat torpedótalálatot kapott és elsüllyedt, a USS Wichitát szintén eltalálta egy, de nem robbant fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f http://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_wichita.htm
  2. Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 420. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  3. a b c http://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_new_orleans.htm
  4. a b c http://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_brooklyn.htm
  5. Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 367. és 420. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  6. Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 367. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  7. http://www.navweaps.com/Weapons/WNUS_8-55_mk12-15.php
  8. http://www.navweaps.com/Weapons/WNUS_5-38_mk12.php
  9. http://www.navsource.org/archives/04/045/04045.htm