Ugocsa vármegye

történelmi magyar közigazgatási egység

Ugocsa vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében, utolsó székhelye Nagyszőlős volt. Területe Ukrajna, Magyarország és Románia között van felosztva.

Ugocsa vármegye
Ugocsa vármegye címere
Ugocsa vármegye címere

Ország Magyar Királyság
Központ Nagyszőlős
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségek ruszinok, magyarok
Földrajzi adatok
Terület1213 km²
Térkép
Ugocsa vármegye térképe
Ugocsa vármegye térképe
Ugocsa vármegye domborzati térképe
Ugocsa vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Ugocsa vármegye témájú médiaállományokat.

FöldrajzaSzerkesztés

A vármegye területének nagy része túlnyomóan síkság volt. A keleti részére, a Tisza folyó bal partjára benyúlt az Alföld, míg a folyó jobb partján kisebb hegység, a Nagyszőlősi-hegység feküdt. Legfontosabb folyója a Tisza.

Északról Bereg vármegye, keletről Máramaros és Szatmár, délről Szatmár vármegye, nyugatról pedig Bereg és Szatmár vármegyék határolták.

TörténeteSzerkesztés

Ugocsa vármegye előzménye a 12. századtól az ugocsai erdőispánság volt, amelyik a 14. században a sásvári várispánsággal (Tiszasásvár) egyesülve alakította ki a nemesi Ugocsa vármegyét. A volt erdőispánság jelentős területei azonban Máramaroshoz és Szatmár vármegyéhez kerültek.[1]

Területe 1910-ben 1213 km² volt.

1918-ban Ugocsa északi részét a csehszlovák hadsereg, a déli részét pedig a román hadsereg megszállta meg. Az I. Világháborút lezáró trianoni békeszerződés alapján a vármegyét ketté osztották, és 809 km²-es északi részét Csehszlovákia, a 404 km²-es területű déli részét Romániához kapta meg. Magyarországnak csak Nagyhódos és Garbolcz közelében két kis lakatlan rész maradt meg. (A terület, a Túr folyó vándorlása miatt, alakult ki, amikor a vármegye határai kialakultak, a Túr folyónak még teljesen más volt a folyásvonala, mint ma. Azóta a kanyarulatai természetes módon vándoroltak, ma már a kivágot Tur Erdő délnyugati részén, közigazgatásilag pedig Fertös Almás része volt.)[2] Ezzek a területek, az 1923-as közigazgatási rendezéskor Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye része lett.

Az első bécsi döntés alapján 1938-ban Magyarország más területek mellett visszakapta Ugocsa határmenti nyugati részét, ami az ekkor alakult Bereg és Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része lett. 1939-ben, amikor a magyar csapatok visszafoglalták Kárpátalját, annak a Trianon előtt Ugocsa vármegyéhez tartozott részeit a Máramarosi közigazgatási kirendeltségbe osztották be.

Amikor 1940-ben a második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolták Ugocsa déli részét is, ekkor megszüntették Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyéket, és a két vármegye újra önállóvá vált . Ekkor Ugocsához nemcsak a Romániától visszatért részt, hanem az 1939-ben Kárpátaljánál hagyott községeinek nagyobb részét is hozzákapcsolták, így a vármegye területe 1941-ben 894 km² volt.

A második világháború után a Szovjetunióval kötött fegyverszüneti szerződés értelmében visszaálltak az 1938 előtti határok.

Ugocsa északi részét azonban 1946-ban Kárpátalja részeként Csehszlovákia „átadta” a Szovjetuniónak, azon belül az Ukrán Sz.Sz.K.-nak.

Ugocsa vármegye magyarországon maradt jelentéktelen része Nagyhódos és Garbolcz része. 1945-től Szatmár-Bereg megye, majd az 1950-es megyerendezés után Szabolcs-Szatmár megye, 1990 óta pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye része. Az északi rész a Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna Kárpátontúli területéhez, azon belül nagyrészt a Nagyszőlősi, kisebb részei a Huszti és az Ilosvai járáshoz került, az egykori vármegye déli része pedig a romániai Szatmár megyéhez.

LakosságaSzerkesztés

  • A lakosság száma 1857-ben[3] 54 426 volt. Közülük 32 384 magyar (59,50%), 16 908 ruszin (31,07%), 5143 román (9,43%) anyanyelvű volt.

A vármegye összlakossága 1910-ben 75 461 személy volt, ebből:

 
Ugocsa vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

KözigazgatásSzerkesztés

A vármegye évszázadokon át két járásra volt felosztva, csupán 1918-ban szerveztek egy harmadikat:

1938–40 között, amikor az első bécsi döntés következményeként Magyarországhoz tartozott és Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye része volt a vármegye nyugati sávja, az egykori Ugocsa községei a Tiszaújlaki járáshoz tartoztak, melynek székhelye Tiszaújlak volt.

1940-44 között, amikor a vármegye egésze ismét Magyarországhoz tartozott és nagy része ismét önálló megyeként működött, a járási beosztás az alábbi volt:

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  2. Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század) | Arcanum Térképek (magyar nyelven). maps.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 23.)
  3. Fényes Elek:A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés