Ugray György

magyar szobrász

Ugray György (Dicsőszentmárton, 1908. február 16.Budapest, 1971. november 21.) magyar szobrászművész.

Ugray György
Plaquette of György Ugray (Óbuda cemetery) (croped version).jpg
Született 1908. február 16.[1]
Dicsőszentmárton[1]
Elhunyt 1971. november 21. (63 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei négy gyermek
Foglalkozása
Iskolái

A Wikimédia Commons tartalmaz Ugray György témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Erdélyi református családból származik; apja Ugray Gábor megyei állatorvos, állategészségügyi főfelügyelő, anyja Ziegler Klára. Három fiú- és négy leánytestvére volt.[2]

Marosvásárhelyen járt iskolába, azonban a Bolyai Farkas Líceumban folytatott tanulmányait a negyedik osztály elvégzése után, 1920-ban abba kellett hagynia, mivel édesapja elhunyt, s így – minthogy fivérei Magyarországon tartózkodtak – neki, az otthon lévő legidősebb fiúnak kellett segítenie az anyagi támasz nélkül maradt édesanyját és öt testvérét.[3] Asztalos inasnak szegődött, s kitanulva a szakmát felszabadult.[3][4]

Mivel továbbtanulni otthon nem volt lehetősége, 1926-ban átköltözött Magyarországra, ahol a Ganz gyárban helyezkedett el asztalosként; emellett négy év alatt érettségit szerzett a budapesti református főgimnáziumban.[3] Szabadidejében minden munkát elvállalt, hogy anyagi forrást teremtsen tanulmányaihoz.[3] 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, ahol Mátrai Lajos, Simay Imre és Reményi József voltak a tanárai.[5] 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.[6] Mestere Bory Jenő lett, akinek négy éven át tanársegéde is volt.[7] Ő tervezte az 1937. évi párizsi világkiállítás mindkét magyar plakátját, 1938-tól rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain, többször nyert pályázatot, 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába.[4][8][9]

1940–41-ben Rómában tanult és dolgozott, ekkor készítette Flóra, Primavera, Pietà, Szent István című szobrait. Sikeres kiállításai voltak Olaszországban (Róma, Pádua), több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetem matematikai tanszékére, Szent István-szobra, valamint a Római Magyar Történeti Intézet alapítójának, Fraknói Vilmosnak portrédomborműve pedig az Római Magyar Akadémiára került.[7][10]

Ösztöndíja lejárta után egy gazdag olasz vállalkozó bízta meg munkával a fővároshoz közeli Palestrinában, ahol birtokán több mint egy éven át faragott neonklasszicista márványszobrokat a Villa Torresina parkjába.[11]

Római alkotóperiódusa lezárása után, 1943-ban családjával együtt visszatért Magyarországra és Óbudán telepedett le, ám pályája nem bontakozhatott ki. A második világháború végén behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza.[8][10] Alkotókedve a fogolytáborban is megmaradt, azonban egészsége megromlott; hazatérése után két évet betegeskedett.[4] Azért, hogy családját el tudja tartani, 1950-ben mintakészítő asztalosként helyezkedett a Soroksári úti Fémáru és Szerszámgépgyárban. Itt a vállalatvezetés engedélyével – önképző jelleggel – képzőművészeti szabad iskolát szervezett és vezetett.[12] Csak 1956-ban kapott két dombormű elkészítésére megbízást, emellett több plakettet mintázott. Később a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál helyezkedett el, ahol szobrok kivitelezésével, mások munkáinak felnagyításával kereste kenyerét.[10]

Önálló alkotásra ritkán kapott megrendelést.[7][13] 1959-ben elkészítette a Czabán Samu, 1966-ban a Gyógyítás, majd a Frankel Leó domborműveket. 1968-ban a Műcsarnokban kiállított 15 alakos, sodró erejű Dózsa fa domborműve olyan sikert aratott, hogy Budapest III. kerületi Tanácsa megvette és a díszteremben helyezte el; a mű első vázlatát pedig a Minisztertanács Mongóliának ajándékozta.[10] A még dinamikusabb, ugyancsak fába faragott ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló domborművét a III. kerületi Pártbizottság vásárolta meg.[10] Az alkalmanként adódó megrendelések mellett restaurálásokat is végzett és kisebb megbízásokat teljesített, mint például az Egri csillagok című film megölt török katonáinak alakjai, vagy a Budapesti Vidám Park Barlangvasútjának János vitéz- és lovashuszár-figurái.[4] A súlyosan beteg művész Kőműves Kelemen balladáját már nem tudta befejezni, ám még a kórházban is dolgozott, ahol András apostol megfeszítését mintázta meg.[10]

A római iskola harmadgenerációs alkotójának számító Ugray György művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek.[5] Alkotásainak többsége azonban minta maradt. Ezek egy részét halálának 23. évfordulóján az egykori műteremből kialakított magánmúzeumban mutatta be családja.[14] Bár megvalósult domborműveinek többségét a rendszerváltás után eltávolították a közterületekről és közintézményekből, több gipszből és fából mintázott szobrát viszont kőbe faragták vagy bronzba öntötték és állították fel méltó helyen.

1939. december 5-én kötött házasságot Budapesten Bervanger Magdolnával. Házasságukból öt gyermek született; három lány (Magda, Klára és Katalin), valamint két fiú (a négy hónapos korában elhunyt Gábor és György). A család Óbudán élt, előbb a Lajos utcában, majd a Kórház utcában, ahol Ugraynak műterme is volt.[15] Ugray Györgyné tanárként dolgozott Budapest III. kerületében, fia, ifj. Ugray György (Budapest, 1945. április 3.) ugyancsak szobrász lett.[2][16]

1971-ben hunyt el gyógyíthatatlan betegségben. Ravatalánál Somogyi József Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész mondott búcsúbeszédet.[14] Az óbudai temető 21/1-es parcellájában nyugszik; sírjára fia faragott kopjafát, rajta Ács Józsefnek az elhunytat ábrázoló bronz plakettjével. A sír 2020 óta a Nemzeti Örökség Intézetének védettsége alatt áll.[17]

Egyéni kiállításokSzerkesztés

 
Olvasó öregasszony szobra a szentendrei skanzenben
 
Óbuda. – Ugray György alkotása Budapest III. kerületében
 
Ugray György kopjafája az óbudai temetőben

Főbb alkotásaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
  2. a b Kerkayné Maczky Emese: Ugray Gábor alezredes és fivérei. csendor.com. MKCsBK (2012) (Hozzáférés: 2021. feb. 15.) (PDF: 854 KB oldal ) arch
  3. a b c d Finta Zoltán: Targu-muresi gyalupadtól a párisi világkiállítás plakátrengetegéig. Keleti Újság, XX. évf. 70. sz. (1937. márc. 26.) 6. o.
  4. a b c d Kiállításismertető 2017
  5. a b Kortárs Magyar Művészeti Lexikon
  6. Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola évkönyve 1934–1936: Végbizonyítványt nyert 1934. szept. 1–1936. máj. 1-ig. Szerkesztette: Helbing Ferenc. Budapest: OMKII. 1936. 44. o. Hozzáférés: 2021. márc. 12.  
  7. a b c Magyar Életrajzi Lexikon
  8. a b Garami Gréta: Ugray György Óbuda-szobráról. Óbudai Anziksz, V. évf. 3. sz. (2019. jún.) 23–25. o. arch ISSN 2416-1667 Hozzáférés: 2021. feb. 14.
  9. Magyarországi ösztöndíjasok a két világháború között Olaszországban. In Szlavikovszky Beáta: Fejezetek a magyar-olasz kulturális kapcsolatokról 1880–1945 között. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar. 2009. 216. o. arch Hozzáférés: 2021. feb. 14. (PDF, 1,6 MB)  
  10. a b c d e f Maksay 1972
  11. A gazdag vállalkozó, a Villa Torresina birtokosa Dr. gr. Giovanni Maria Ticca (Dorgali, 1895. november 19. – Róma, 1966. április 18.) mérnök, Sant'Ilario grófja volt; az S.A. «Costruire» ipari építő vállalat elnöke és műszaki igazgatója, az olasz fasiszta rezsim korai szakaszában a Nemzeti Fasiszta Párt ifjúsági szövetségi titkára. Lásd: Villa Torresina – Storia. it.wikipedia.org, (2021. feb. 14.) Hozzáférés: 2021. feb. 14.
  12. Ács József-interjú
  13. Életrajza a KöztérKép.hu-n
  14. a b (f): Magánmúzeum? Új Magyarország, III. évf. 274. sz. (1994. nov. 22.) 7. o.
  15. Budapest III. kerület, Kórház utca 1. (a Fő tér sarkán álló épület).
  16. (cz): Ma délután: Szobrot avatnak Óbudán. Esti Hírlap, XXVII. évf. 89. sz. (1982. ápr. 16.) 8. o.
  17. Nemzeti sírhelyek: Ugray György. nori.gov.hu. Budapest: Nemzeti Örökség Intézete (2020) (Hozzáférés: 2021. feb. 21.) arch „Sírkert: Óbudai temető, Budapest; Parcella: 21/1, Szakasz: N/A, Sor: N/A, Sír: N/A; Védett: 2020”
  18. (-): Kép és szobor tárlat. Mohácsi Hirlap, XXV. évf. 31. sz. (1936. aug. 2.) 3. o. „A fiatal művészgeneráció egy sokat ígérő tagja, Ugray György szobrász és festőművész a Korona szálló emeleti helyiségében július 29-től augusztus 6-ig tartó kép- és szoborkiállítást nyitott…”
  19. 1976–87 között a Zichy-kastélyban üzemelő Óbudai Klubház, 1988-tól pedig az Óbudai Társaskör által működtetett kisgaléria. A kiállítást a „Székelyföldön 70 éve született, gyári asztalosból lett jelentős művész” emlékére rendezték.
  20. (cím nélkül) . Hétfői Hírek, XXIII. évf. 5. sz. (1979. jan. 29.) 4. o.
  21. (cím nélkül) . Hétfői Hírek, XXIII. évf. 13. sz. (1979. márc. 26.) 4. o.
  22. Egykori műtermében; Budapest III. kerülete, Kórház utca 1.
  23. Temesi László: Ugray György kiállítása a PIK-ben: Fába, bronzba, terrakottába, gipszbe, márványba „öntötte”, faragta a gondolatait Ugray György szobrászművész. bp18.hu. Budapest: Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc - Pestszentimre Önkormányzata (2017. szept. 27.) (Hozzáférés: 2021. feb. 21.) arch

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ugray György témájú médiaállományokat.