Ulrich Zwingli
Ulrich Zwingli (ejtsd: ulrih cvingli; keresztneve Huldrych vagy Huldreich alakban is előfordul), (Wildhaus, Sankt Gallen kanton, 1484. január 1. – Kappel am Albis, Zürich kanton, 1531. október 11.) svájci reformátor, a református egyház egyik alapítója.
| Ulrich Zwingli | |
 | |
| Született | 1484. január 1. Wildhaus Sankt Gallen kanton |
| Elhunyt | 1531. október 11. (47 évesen) Kappel am Albis Zürich kanton |
| Állampolgársága | Ósvájci Konföderáció |
| Nemzetisége | svájci |
| Házastársa | Anna Reinhart |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | reformátor |
| Tisztsége | Antistes |
| Iskolái | |
| Halál oka | bevetésben esett el |
 | |
| Ulrich Zwingli aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ulrich Zwingli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és tevékenysége szerkesztés
Korai évei szerkesztés
Wildhausban, a toggenburgi grófság egyik hegyi községében született, ahol édesapja bíró volt. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a berni akadémián és 1498-tól a Bécsi Egyetemen végezte, a teológiát pedig 1502 után a Bázeli Egyetemen, ahol a kiváló tudós, Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-tól 1516-ig Glarusban volt lelkész, de 1512 és 1515 között két hadjáratban is részt vett. Tábori lelkészként elkísérte a II. Gyula pápa zsoldjában álló híveit a franciák ellen Lombardiában folytatott hadjáratra. E szolgálatáért a pápától 1517-ig évi 50 forint díjat kapott.
Már glarusi pap korában sokat foglalkozott az Újszövetséggel, megérlelődött benne a meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összhangban a Szentírással. Amikor pedig 1516-ban a messze földön híres búcsújáróhelyre, Maria-Einsiedelnbe nevezték ki, és ott egész közelről tapasztalhatta az oda zarándokoló tömegeknek az ilyen búcsújáróhelyeken levő szentképek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások s más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árusítása ellen is, amellyel Svájcban Sámson Bernát Ferences rendi szerzetest bízták meg 1518-ban; sőt püspökét (a konstanzi) is felhívta az egyháznak az Isten igéje szerint való reformálására.
A zürichi reformátor szerkesztés
Zwingli bátor fellépésének híre csakhamar messze földre eljutott. A zürichiek meghívták főtemplomuk lelkészéül, amely állását Zwingli 1519. január 1-jén foglalta el. Mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentírást fogja prédikálni. Úgy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajkú kantonban is, ezenkívül Bernben is nagy lendületet vett. A reformációt több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint Oecolampadius, Berchtold Haller és Kolb is támogatta. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Zwingli.
Nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosnak beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milánónak szolgálatába, s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldosként harcoló saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős támadás alá vette, ami növelte híveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek a számát is. A zürichiek őt támogatták; a kanton hatósága 1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a kanton területén való árusítását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangéliumot prédikálják.
Pár évvel később megjelent Zwinglinek az első reformátori irata a nagyböjt ellen; ugyanekkor ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de határozott hangon írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elhatározásukat Isten segedelmével az evangélium prédikálására, és egyszersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését.
Miután ezekért Zwinglit eretneknek nyilvánították, a zürichi főtanács vitát hirdetett (1523. január 29.), mindenkit felhívott a Zwingli által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi személy jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese, Faber is; minthogy azonban Zwingli tételei ellenében csupán a hagyományt és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek.
emlékműve
Ugyanez év őszén mintegy 900 tag és községi küldöttek jelenlétében a képek tiszteletéről és a miséről tartottak egy másik vitát, amelynek eredményeként a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette 1524 karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli ugyanezen évben megnősült. A következő évben kiadta fő művét Commentarius de vera et falsa religione („Kommentár az igaz és hamis hitről”) címen, ezáltal megteremtette az általa indított reformáció szilárd alapjait.
Zwingli tanítása szerkesztés
Zwingli reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. Így például Luther Márton és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Szent Ágoston nézeteit vallották, míg Zwingli erősen hajlott Pelagius felé; de a fő eltérés az úrvacsorai tanra nézve, de volt ezenkívül eltérés a külsőségeket és szertartásokat, valamint az egyházkormányzatot illetően is. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az orgonát is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött, világi hatóságot ismerte el.
Ellentétek a kantonok között és Zwingli halála szerkesztés
A gazdagabb és műveltebb kantonok Zwinglihez csatlakoztak, míg az öt „őskanton” (Schwyz, Zug, Luzern, Uri, Unterwalden), amelyek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, és amely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenzett minden újítást. Az ellentétek már 1529-ben majdnem háborút idéztek elő, de ekkor az ún. első kappeli békével az összeütközést megelőzték. 1531. október 11-én azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és a reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Zwingli is elesett a csatatéren, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették.
Emlékezete szerkesztés
Emlékére Kappel mellett 1838-ban emlékszobrot állítottak.
Zwingli összes művei először 1545-ben, majd 1581-ben jelentek meg ívrét alakban, Schuler és Schultes adták ki azokat (1828–1842, 8 kötet, azokhoz Toldalék, 1861).
Magyarul szerkesztés
- Commentarius vagyis Az igaz és a hamis vallás magyarázata; ford.Tüdős István, Pruzsinszky Pál; Hornyánszky Ny., Bp., 1905 (Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai); hasonmás kiadás: 1999
Szakirodalom szerkesztés
- Márk Ferenc: Zwingli Ulrich élete és reformátori működése; Hornyánszly Ny., Bp., 1884
- Benke István: Zwingli Ulrik élete és a helvét reformáczió megalapítása; szerzői, Sepsiszentgyörgy, 1884
- Madai Pál: Zwingli mint politikai reformátor; Barcza Ny., Bp., 1908
- Soós Béla: Zwingli és Luther találkozása Marburgban. Részlet egy készülő Zwingli-életrajzból; Városi Ny., Debrecen, 1932 (Theologiai tanulmányok)
- Soós Béla: Zwingli Ulrik küzdelme a római katolikus egyház ellen 1519–1524-ig; Városi Ny., Debrecen, 1935
- Orth Győző: Isten harsonája. Zwingli Ulrik élete; Kálvin Ny., Oradea, 1939? (Református könyvtár)
- Zsirka László: Zwingli Ulrik élete és munkássága; Teológiai Önképzőköri Társulat, Debrecen, 1992 (Teológiai Önképzőköri Társulat füzetei)
- Ulrich Gäbler: Huldrych Zwingli. Bevezetés életébe és munkásságába; utószó Martin Sallmann, ford. Koczó Pál; Kálvin, Bp., 2008
- Lányi Gábor János: A kálvinizmus nyitánya. Berni zwingliánusok és francia-svájci kálvinisták vitája az egyházfegyelem gyakorlásáról; KRE–L'Harmattan, Bp., 2017 (Károli könyvek. Monográfia)
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Zwingli, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
