Unger Ernő

karmester, zenetanár, zeneszerző

Unger Ernő (Arad, 1900. január 17.Budapest, 1968. május 28.) karmester, zenetanár, zeneszerző volt. Évtizedekig vezette a karmester- és operaénekes-képzést a Zeneakadémián. Felesége Szabó Lujza, majd Miklóssy Irén opera-énekesnők volt.

Unger Ernő
Született 1900. január 17.
Arad
Elhunyt 1968. május 28. (68 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Sírhelye Farkasréti temető (18. parcella, 1. sor, 396. sír)[4]

ÉleteSzerkesztés

Német eredetű családból származik. Édesapja, Unger Móric zenetanár volt Aradon.[5]

A Zeneakadémián Szendy Árpád (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) növendéke volt. 1922-től maga is tanított. A karmesterképzésnek évtizedekig vezető alakja volt. Az operaszakosok vizsgáit vezényelte. Az 1946-os B-listázások idején eltávolították állásából, a következő évben rehabilitálták.[6] Visszatérhetett a Zeneakadémiára, 1948 és '50 között a tanszaknak vezetője is volt. 1950-ben ismét távoznia kellett a főiskoláról, 1957-től taníthatott újra. 1961-ben nyugdíjazták.

Az operavizsgákon sok, addig Magyarországon ismeretlen operát mutatott be. (Újra)felfedező munkájának legjelentősebb tette a Così fan tutte (Mozart) 1923-as bemutatása volt, amit addig csak egy német társulat játszott Magyarországon, még a 18. században.[7]

1923-tól vezényelt. Ebben az évben lett a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, ezt a posztot 1936-ig megtartotta.[8] Sokakkal ismertette és szeretette meg a komolyzenét a Margitszigeten rendezett hangversenyeivel.[9] 1950 és '52 között, „vidéki száműzetésben” a Győri Filharmonikus Zenekart és a Diósgyőri Vasgyár Szimfonikus Zenekarát vezette.

Karmesterként a kis mozdulatok, minimális csuklómozgás híve volt, amivel nem volt népszerű tanítványai körében.[10][11]

Szerzeményei jelentéktelenek. Petőfi c. operájával remekművet akart alkotni, de mindössze három előadást élt meg az Operaházban is viharos 1944-es évben Halmos Jánossal a címszerepben és Unger feleségével Szendrey Júliaként.

Leánya, Unger Emőke (1936–2020[forrás?]) gordonkaművész, neki ajánlotta Kodály Magyar táncok című művét, amit 1957-ben Párizsban mutatott be.

Miklóssy Irénnel és lányukkal[forrás?] közös sírjuk a Farkasréti temetőben található [18-1-396].

MűveiSzerkesztés

  • Petőfi (opera, 1944)
  • Cantata libertatis (1948)
  • Oda Hungarica (kantáta)
  • Magyar variációk
  • Hungaria (szimfónia)
  • Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékének
  • Romantikus koncert (gordonkaverseny)

JegyzetekSzerkesztés

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
  2. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  3. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  4. http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. október 21.
  5. Czigány György: Tuttifrutti Ottlik asztaláról Archiválva 2014. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben = Kortárs 2003 április
  6. Kotányi Nelly: Zenei Figyelő = Képes Figyelő 1947. ?. sz.
  7. Péterfi István: Mozart-opera a Zeneművészeti Főiskolán
  8. A Műegyeti Zenekar honlapja (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  9. Hegedüs Géza: A tegnap alkonya'. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)
  10. Breuer János: „Ritorna vincitor”. Sir Georg Solti ifjúsága = Parlando 2012. 3. szám
  11. Sir George, (sic!) az utolsó utáni mohikán Archiválva 2014. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben = Népszava 2012. október 27.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés