Unger Ernő

karmester, zenetanár, zeneszerző

Unger Ernő (Arad, 1900. január 17.Budapest, 1968. május 28.) karmester, zenetanár, zeneszerző volt. Évtizedekig vezette a karmester- és operaénekes-képzést a Zeneakadémián. Felesége Szabó Lujza, majd Miklóssy Irén opera-énekesnők volt.

Unger Ernő
Született 1900. január 17.
Arad
Elhunyt 1968. május 28. (68 évesen)
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Sírhely Farkasréti temető (18. parcella, 1. sor, 396. sír)[3]

ÉleteSzerkesztés

Német eredetű családból származik. Édesapja, Unger Móric zenetanár volt Aradon.[4]

A Zeneakadémián Szendy Árpád (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) növendéke volt. 1922-től maga is tanított. A karmesterképzésnek évtizedekig vezető alakja volt. Az operaszakosok vizsgáit vezényelte. Az 1946-os B-listázások idején eltávolították állásából, a következő évben rehabilitálták.[5] Visszatérhetett a Zeneakadémiára, 1948 és '50 között a tanszaknak vezetője is volt. 1950-ben ismét távoznia kellett a főiskoláról, 1957-től taníthatott újra. 1961-ben nyugdíjazták.

Az operavizsgákon sok, addig Magyarországon ismeretlen operát mutatott be. (Újra)felfedező munkájának legjelentősebb tette a Così fan tutte (Mozart) 1923-as bemutatása volt, amit addig csak egy német társulat játszott Magyarországon, még a 18. században.[6]

1923-tól vezényelt. Ebben az évben lett a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, ezt a posztot 1936-ig megtartotta.[7] Sokakkal ismertette és szeretette meg a komolyzenét a Margitszigeten rendezett hangversenyeivel.[8] 1950 és '52 között, „vidéki száműzetésben” a Győri Filharmonikus Zenekart és a Diósgyőri Vasgyár Szimfonikus Zenekarát vezette.

Karmesterként a kis mozdulatok, minimális csuklómozgás híve volt, amivel nem volt népszerű tanítványai körében.[9][10]

Szerzeményei jelentéktelenek. Petőfi c. operájával remekművet akart alkotni, de mindössze három előadást élt meg az Operaházban is viharos 1944-es évben Halmos Jánossal a címszerepben és Unger feleségével Szendrey Júliaként.

Leánya, Unger Emőke (1936–2020[forrás?]) gordonkaművész, neki ajánlotta Kodály Magyar táncok című művét, amit 1957-ben Párizsban mutatott be.

Miklóssy Irénnel és lányukkal[forrás?] közös sírjuk a Farkasréti temetőben található [18-1-396].

MűveiSzerkesztés

  • Petőfi (opera, 1944)
  • Cantata libertatis (1948)
  • Oda Hungarica (kantáta)
  • Magyar variációk
  • Hungaria (szimfónia)
  • Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékének
  • Romantikus koncert (gordonkaverseny)

JegyzetekSzerkesztés

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum, PIM73455
  3. http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. október 21.
  4. Czigány György: Tuttifrutti Ottlik asztaláról Archiválva 2014. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben = Kortárs 2003 április
  5. Kotányi Nelly: Zenei Figyelő = Képes Figyelő 1947. ?. sz.
  6. Péterfi István: Mozart-opera a Zeneművészeti Főiskolán
  7. A Műegyeti Zenekar honlapja (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  8. Hegedüs Géza: A tegnap alkonya'. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)
  9. Breuer János: „Ritorna vincitor”. Sir Georg Solti ifjúsága = Parlando 2012. 3. szám
  10. Sir George, (sic!) az utolsó utáni mohikán = Népszava 2012. október 27.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés