Ursula von der Leyen

német politikus

Ursula Gertrud von der Leyen, született Albrecht[6] (Ixelles, 1958. október 8. –) belgiumi születésű német kereszténydemokrata politikus.

Ursula von der Leyen
2024-ben
2024-ben
Az Európai Bizottság elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. december 1.
Alelnök(ök)Margrethe Vestager
Frans Timmermans
(2019-2023)
Maroš Šefčovič (2023-)
ElődJean-Claude Juncker
Németország védelmi minisztere
Hivatali idő
2013. december 17. – 2019. július 17.
HelyettesThomas Silberhorn
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódAnnegret Kramp-Karrenbauer
Németország munka- és szociális ügyi miniszter
Hivatali idő
2009. november 30. – 2013. december 17.
KancellárAngela Merkel
ElődFranz Josef Jung
UtódAndrea Nahles
Németország családügyi minisztere
Hivatali idő
2005. november 22. – 2009. november 30.
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódRenate Schmidt
A Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese
Hivatali idő
2010. november 15. – 2019. november 22.
PártelnökAngela Merkel
Annegret Kramp-Karrenbauer
ElődChristian Wulff
UtódSilvia Breher

Születési névUrsula Gertrud Albrecht
Született1958. október 8. (65 éves)[1][2][3][4][5]
Ixelles, Belgium
PártCDU (GER)
EPP (EU)

SzüleiAdele Albrecht
Ernst Albrecht
HázastársaHeiko von der Leyen
Gyermekei7 gyermek
Foglalkozáspolitikus  •  orvos
IskoláiGöttingeni Egyetem
Münsteri Egyetem
London School of Economics
Hannover Medical School
Vallásevangélikus kereszténység

Díjak
  • language adulterator award (2014)
  • BigBrotherAwards (2017)
  • BigBrotherAwards (2009)
  • Knight Grand Cross of the Order for Merits to Lithuania
  • language adulterator award (2021)
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2022. augusztus 23.)
  • BBC 100 Women (2022)
  • Time 100 (2022)
  • Order for Merits to Lithuania
  • National Order of Mali
  • Order of Saint Panteleimon (2024. január 25.)

Ursula von der Leyen aláírása
Ursula von der Leyen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ursula von der Leyen témájú médiaállományokat.

2003–2005 között az alsó-szászországi tartományi szociális és egészségügyi minisztériumot vezette, 2005–2009 között német szövetségi családügyi, 2013-ig a szociális és munkaügyi minisztériumot, majd 2019-ig a védelmi minisztériumot.

2019. július 16-án az Európai Parlament választotta meg a következő öt évre az Európai Bizottság élére. (383 támogató szavazatot kapott, megválasztásához a jelenlévő képviselők több mint fele, azaz 374 képviselő támogatására volt szüksége.)[7] 2019. december 1-jén lépett hivatalba. 2024. július 18-án az Európai Parlament újabb öt évre az Európai Bizottság elnökévé választotta.[8]

Apja, Ernst Albrecht (1930–2014) korábban Alsó-Szászország tartomány kormányfője, édesanyja, Heidi Adele Stromeyer (1928–2002) nyelvész volt. Apai nagyapja, Carl Albrecht orvos-pszichoterapeuta autogén tréningen alapuló meditációs módszeréről volt ismert.

Öt testvére közül Hans-Holger Albrecht a Millicom International Cellular SA (MIC) elnök-vezérigazgatója, Donatus Albrecht az Aurelius AG igazgatóságának tagja.[9][10]

1986-ban házasodtak össze Heiko von der Leyen orvos-vállalkozóval. Hét gyermekük van, két fiú és öt lány. 2007 óta Burgdorf-Beinhornban élnek.

Pályafutása

szerkesztés

Szakmai pályafutása

szerkesztés

Lehrtében járta ki iskoláit,[11] majd 1977-től közgazdaságot tanult a göttingeni Georg-August Egyetemen, de 1980-ban megszakította tanulmányait. 1978-ban a London School of Economics and Political Science (LSE) előadásait látogatta. 1987-ben orvosi diplomát szerzett a hannoveri orvosi főiskolán, ezt követően a főiskola nőgyógyászati klinikáján segédorvosként dolgozott. 1991-ben szerzett orvosdoktori címet C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung című dolgozatával.[6]

1992-ben, harmadik gyermeke születése után záróvizsga nélkül befejezte a szakorvosi képzést. 1992–1996 között családjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Visszatérve Németországba 2002-ig Friedrich Wilhelm Schwartz munkatársa volt a hannoveri orvosi főiskolán. 2001-ben Master of Public Health (MPH) címet szerzett.

Politikai pályafutása

szerkesztés

1990 óta a CDU tagja. 1996–97-ben a CDU alsó-szászországi szociálpolitikai bizottságának, ezzel párhuzamosan a CDU tartományi orvosi munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. 2001–2004 között Sehnde városában volt önkormányzati képviselő, illetve a városi CDU-frakció vezetője. Ugyanebben az időben a hannoveri régió önkormányzatának is tagja volt, ahol az egészség- és kórházügyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.

2003. március 4-étől a Christian Wulff által vezetett alsó-szászországi tartományi kabinet szociális minisztere volt. 2003–2005 között alsó-szászországi képviselő volt. 2004 decemberében beválasztották a CDU elnökségébe. 2005 februárjától a CDU Szülők, gyermek, hivatás bizottságát vezette.

Miniszterként Angela Merkel kormányaiban

szerkesztés

2005. november 22-én lépett hivatalba mint Angela Merkel kormányának családügyi minisztere. 2009-ben a német szövetségi parlament alsóházába választották képviselőnek; október 28-ától Angela Merkel második kormányában családügyi miniszterként mindössze egy hónapig volt hivatalban, ugyanis november 30-án Franz Josef Jung utódjaként szociális és munkaügyi miniszternek jelölték.

2013 decemberében a CDU-CSU nagykoalíciós tárgyalások során honvédelmi miniszterré jelölték ki; ezzel ő lett az első nő Németországban ezen a poszton.[12] A 2017-es választást követően ismét a védelmi minisztérium vezetését kapta meg. Erről a posztjáról 2019. július 17-i hatállyal lemondott.[13]

Az Európai Bizottság elnökeként

szerkesztés

2019. július 2-án az Európai Tanács (EiT) Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság elnökének. Július 16-án az Európai Parlament 383 támogató és 327 ellenszavazattal megválasztotta a tisztségre.[14] Ő az első nő ezen a poszton.[15] Miután az Európai Parlament november 27-én támogatta a von der Leyen-bizottságot, 2019. december 1-jétől lépett hivatalba.[16]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában az „álmodozók” kategória 2. helyére tette. Bizottsági elnöki terminusának első felét az eredeti céloktól eltérően a Covid19-pandémia során a tagállamok koordinálása, így a közös vakcinabeszerzés fémjelezte. Ehhez kötődik a Helyreállítási Alaphoz(wd) szükséges, precedens nélküli közös hitelfelvétel is. Régi támogatója, Angela Merkel visszavonulása és a CDU ellenzékbe vonulása számára is új helyzetet jelent.[17]


Elődje:
Jean-Claude Juncker
Utódja:
  1. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/2005334/Ursula-von-der-Leyen
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  4. FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Adatlapja, Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
  7. Von der Leyen becomes EU Commission head after MEPs vote. www.bbc.com (2019. július 16.) (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  8. Ursula von der Leyen secures five more years top EU job (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2024. július 19.)
  9. millicom.com: Executive Committee
  10. aureliusinvest.de: Vorstand Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. Welche Schule für mein Kind?, Verlagsbeilage der Hannoverschen Allgemeinen Zeitung vom 12. Januar 2011, S. 15
  12. Ursula von der Leyen übernimmt das Verteidigungsministerium, 2013. december 15.
  13. Reuters. „Germany's Von Der Leyen to Resign as Defense Minister Regardless of European Parliament Vote”, The New York Times, 2019. július 15. (Hozzáférés: 2019. július 16.) (angol nyelvű) 
  14. EU-Parlament wählt von der Leyen zur Kommissionspräsidentin - derStandard.at (osztrák német nyelven). DER STANDARD. [2019. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  15. Kicsoda Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje?
  16. David M. Herszenhorn, Maïa de la Baume: Von der Leyen’s in — now the hard work begins (angol nyelven). Politico, 2019. november 27. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  17. Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ursula von der Leyen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  • Ursula von der Leyen: C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung. Medizinische Hochschule Hannover, Hannover, 1990 (disszertáció)
  • Ursula von der Leyen (szerk.) [et al.]: Füreinander da sein, miteinander handeln. Warum die Generationen sich gegenseitig brauchen. Herder, Freiburg im Breisgau, 2007 ISBN 978-3-451-05874-5
  • Ursula von der Leyen és Maria von Welser: Wir müssen unser Land für die Frauen verändern. C. Bertelsmann, München, 2007 ISBN 978-3-570-00959-8
  • Ursula von der Leyen és Liz Mohn (szerk.): Familie gewinnt. Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 2007 ISBN 978-3-89204-927-2
  • Ursula von der Leyen és Vladimir Spidla (szerk.) : Voneinander lernen – miteinander handeln. Aufgaben und Perspektiven der Europäischen Allianz für Familien. Nomos, Baden-Baden, 2009 ISBN 978-3-8329-3650-1
  • Daniel Domscheidt-Berg: Inside Wikileaks. Meine Zeit bei der gefährlichsten Website der Welt. 1. Auflage. Ullstein Verlag, Berlin, 2012 ISBN 978-3-548-37439-0 101–104. o.
  • Meet the commissioners, Politico (angol)