Az utasszállító repülőgép az utasok és a légi teher szállítására szolgáló repülőgéptípus. Az ilyen repülőgépeket leggyakrabban légitársaságok üzemeltetik.

A United Airlines Airbus A320-as repülőgépe (előtérben) és Boeing 737-800-as repülőgépe (háttérben) végső megközelítésben San Franciscóban.Ezek a gépipúsok a legelterjedtebbek a világon.

Bár az utasszállító repülőgép fogalma országonként eltérő lehet, az utasszállító repülőgép jellemzően olyan repülőgép, amelyet több utas vagy áru kereskedelmi célú szállítására szánnak. A legnagyobbak közülük a széles törzsű repülőgépek, amelyeket kétfolyosósnak is neveznek, mivel általában két külön folyosó fut az utastér elejétől a hátuljáig.

Ezeket általában a légitársaságok csomópontjai és a nagyvárosok közötti hosszú távú járatokon használják.

Az utasszállító repülőgépek egy kisebb, gyakrabban használt osztálya a keskeny törzsű vagy egyfolyosós repülőgépek. Ezeket általában rövid és közepes távolságokra használják, és kevesebb utast szállítanak, mint széles törzsű társaik.

A regionális utasszállító repülőgépek jellemzően 100-nál kevesebb utasnak adnak helyet, és turbólégcsavaros repülőgéppel hajtottak. Ezek az utasszállító repülőgépek a nagy légitársaságok, a hagyományos légitársaságok és a nemzeti légitársaságok által üzemeltetett nagyobb repülőgépek nem fővonalas megfelelői, és a nagy légitársaságok csomópontjainak forgalmát szolgálják. Ezek a regionális útvonalak alkotják a hub-and-spoke légiközlekedési modell gerincét.

A kis számú utast szállító, rövid távú regionális feeder-járatokra közlekedő, legkönnyebb (könnyű repülőgépek, a könnyű szállító repülőgépek listája) típusú, kis számú utast szállító, regionális feeder-járatokat méretüktől, hajtóműveiktől, forgalmazásuktól, a világ régiójától és üléskonfigurációjuktól függően ingázó repülőgépeknek, commuterlinereknek, feederlinereknek és légi taxiknak nevezik. A Beechcraft 1900 például csak 19 ülőhellyel rendelkezik.


Keskeny törzsű utasszállító repülőgépek

Az Airbus A320-as család a legtöbb megrendeléssel rendelkező keskeny törzsű repülőgép.

A legelterjedtebb utasszállító repülőgépek a keskeny törzsű repülőgépek, vagyis az egyfolyosósok. A legkorábbi sugárhajtású utasszállító repülőgépek keskeny törzsűek voltak: a kezdeti de Havilland Comet, a Boeing 707-es és versenytársa, a Douglas DC-8-as. Őket követték a kisebb típusok: a Douglas DC-9 és MD-80/MD-90/Boeing 717 származékai; a Boeing 727, 737 és 757, amelyek a 707-es kabin keresztmetszetét használták; vagy a Tupoljev Tu-154, az Iljusin IL-18 és az Iljusin IL-62.

A jelenleg gyártott keskeny törzsű utasszállító repülőgépek közé tartozik az Airbus A220 és A320 család, a Boeing 737 és az Embraer E-Jet család, amelyeket általában 100-240 utasos, közepes hosszúságú járatokra használnak. Ezekhez csatlakozhat a fejlesztés alatt álló Comac C919 és az Irkut MC-21.

Széles törzsű utasszállító repülőgépek

Az első széles törzsű repülőgép, a Boeing 747-es 1968 szeptemberében került forgalomba.

A nagyobb, széles törzsű repülőgépeket, vagy kétfolyosósakat, mivel két külön folyosóval rendelkeznek az utastérben, hosszú távú járatokra használják. Az első a Boeing 747-es négysugaras volt, ezt követték a háromsugarasok: a Lockheed L-1011-es és a Douglas DC-10-es, majd annak MD-11-es szakasza. Ezután további quadjetek jelentek meg: az Iljusin Il-86 és Il-96, az Airbus A340 és a kétszintes A380. Kétfedelű repülőgépek is forgalomba álltak: az Airbus A300/A310, A330 és A350; a 767-es, 777-es és 787-es.

Regionális repülőgépek

Több mint 1800 Bombardier CRJ repülőgépet szállítottak le.

A regionális utasszállító repülőgépek 100-nál kevesebb utasnak adnak helyet. Ezek a kisebb repülőgépek gyakran arra szolgálnak, hogy a nagy légitársaságok csomópontjain átadják a forgalmat a nagy légitársaságok, a hagyományos légitársaságok vagy a nemzeti légitársaságok által üzemeltetett nagyobb repülőgépeknek; gyakran ugyanazzal a festéssel. A regionális repülőgépek közé tartozik a Bombardier CRJ100/200 és a Bombardier CRJ700 sorozat, illetve az Embraer ERJ család. A jelenleg gyártott turbólégcsavaros regionális utasszállító repülőgépek közé tartozik a Dash-8 sorozat és az ATR 42/72.

Ingázó repülőgépek

Beechcraft 1900, rövid hatótávolságú ingázó repülőgép.

A könnyű repülőgépek kis méretű ingázó utasszállító repülőgépként vagy légi taxiként is használhatók. A legfeljebb 19 utast szállító kétmotoros turbólégcsavaros repülőgépek közé tartozik a Beechcraft 1900, a Fairchild Metro, a Jetstream 31, a DHC-6 Twin Otter és az Embraer EMB 110 Bandeirante. A kisebb utasszállító repülőgépek közé tartoznak az olyan egyhajtóműves turbólégcsavaros repülőgépek, mint a Cessna Caravan és a Pilatus PC-12; vagy a Cessna, a Piper, a Britten-Norman és a Beechcraft által gyártott kétdugattyús, dugattyús meghajtású repülőgépek. Ezekből gyakran hiányzik a mosdó, az álló kabin, a nyomáskiegyenlítés, a konyhák, a fej feletti tárolórekeszek, a dönthető ülések vagy a légiutas-kísérő.

Motorok

A sugárhajtású repülőgépek korszakának kezdetéig a dugattyús motorok gyakoriak voltak a légcsavaros repülőgépeken, mint például a Douglas DC-3-as. Ma már szinte minden modern utasszállító repülőgépet turbinahajtóművek hajtanak, turbofánok vagy turbopropok. A gázturbinás hajtóművek sokkal nagyobb magasságban is hatékonyan működnek, megbízhatóbbak, mint a dugattyús hajtóművek, és kevesebb rezgést és zajt okoznak. További előny, hogy egy közös üzemanyagtípust - kerozin alapú sugárhajtómű-üzemanyagot - használnak.

Utasszállító repülőgép-változatok

Az utasszállító repülőgépek egyes változatait teherszállításra vagy luxus vállalati használatra fejlesztették ki. Számos utasszállító repülőgépet átalakítottak kormányzati használatra VIP-szállítóként és katonai feladatokra is, például légi tankhajóként (például Vickers VC10, Lockheed L-1011, Boeing 707), légi mentőautóként (USAF/USN McDonnell Douglas DC-9), felderítőként (Embraer ERJ 145, Saab 340 és Boeing 737), valamint csapatszállító szerepkörben.

Konfiguráció

A modern utasszállító repülőgépek általában alacsony szárnyú konstrukciók, két hajtóművel, amelyeket a lengőszárnyak alá szerelnek (a légcsavaros repülőgépek elég lassúak ahhoz, hogy egyenes szárnyakat használjanak). A Boeing 747-es az egyetlen gyártásban lévő utasszállító repülőgép, amely túl nehéz (több mint 400 tonna maximális felszállósúly) a két hajtóműhöz. A kisebb utasszállító repülőgépek hajtóművei néha a hátsó törzs két oldalán vannak elhelyezve. Ennek az elrendezésnek számos előnye és hátránya van. Talán a legfontosabb előnye a hajtóművek szárnyak alatti elhelyezésének, hogy a repülőgép teljes tömege egyenletesebben oszlik el a szárnyak fesztávolságán, ami kisebb hajlítónyomatékot ró a szárnyakra, és könnyebb szárnyszerkezetet tesz lehetővé. Ez a tényező a repülőgép súlyának növekedésével egyre fontosabbá válik, és nincs olyan gyártásban lévő utasszállító repülőgép, amelynek maximális felszállósúlya meghaladná az 50 tonnát, és amelynek a hajtóműveit a törzsre szerelték volna. Az Antonov An-148 az egyetlen sorozatban gyártott utasszállító repülőgép, amelynek szárnyai magasan vannak elhelyezve (általában a katonai szállító repülőgépeknél láthatók), ami csökkenti a burkolatlan kifutópályák okozta sérülések kockázatát.

Néhány kísérleti vagy katonai konstrukciót leszámítva az összes eddig gyártott repülőgép teljes súlyát a szárnyakon átáramló légáramlat emelte el a földtől. Az aerodinamika szempontjából a törzs csupán teher volt. A NASA és a Boeing jelenleg egy olyan kevert szárnyú törzskonstrukciót fejleszt, amelyben a teljes repülőgépváz a szárnycsúcstól a szárnycsúcsig hozzájárul a felhajtóerőhöz. Ez az üzemanyag-hatékonyság jelentős javulását ígéri.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Airliner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.