Főmenü megnyitása

Václav Hanka (Hořiněves, 1791. június 10.Prága, 1861. január 12.) cseh régész és nyelvtudományi író.

Václav Hanka
Vaclav Hanka.jpg
Született 1791. június 10.[1]
Hořiněves
Elhunyt 1861. január 12. (69 évesen)[1]
Prága
Állampolgársága cseh
Foglalkozása
Iskolái Károly Egyetem
Kitüntetései Knight third class of the Order of Saint Anne
Sírhely Vyšehrad cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Václav Hanka témájú médiaállományokat.
Hanka szülőháza
Síremléke Prágában

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Königgrätzben, Prágában és Bécsben tanult és irodalomra adta magát. 1818-tól a prágai cseh múzeum könyvtárnoka volt és egyúttal az egyetemen a szláv nyelveket tanította. Első irodalmi kísérletei dalok voltak (Pisnebreve, 1815); azután szerb népdalokat fordított (1817), majd Geszner Idylljeit (1819) és az Igor-éneket (1821) stb. Főképpen a cseh filológia és régészet terén szerzett érdemeket. Munkái felébresztették a csehekben a hazájuk múltja és régi irodalma iránti érdeklődést. Hanka, aki a legtöbb szláv nyelvet ismerte és összeköttetésben állt a legtöbb szláv tudóssal, erős támogatója volt a pánszlávizmusnak. Kiadványai közt azonban vannak kétségtelen hamisítványok, melyek egyszerűen tőle származtak. Ezek nevét az utóbbi időkben ross zhírűvé tették. 1817-1826 között kiadta a Starobylá skladanie öt kötetét, melyben régi nyelvemlékeket tett közz.,1819-ben pedig az általa megtalált Königinhofi töredéket. 1833-ban egy szótárgyűjteményt adott ki, köztük a Mater Verborum hamisított glosszáit, továbbá a Reimsi evangéliumot, a Dalimil-krónikát, az ó-cseh Nikodemus-evangéliumot és a hamisított grünebergi kéziratot, végül több szláv nyelvtant.

MagyarulSzerkesztés

  • A királyudvari kézirat. Költemények a csehek őskorából; ford. Riedl Szende; Haase Ny., Prága, 1856

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 6.)

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés