A vágó csík (Cobitis taenia) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó faj.

Vágó csík
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cobitoidea
Család: Csíkfélék (Cobitidae)
Nem: Cobitis
Linnaeus, 1758
Faj: C. taenia
Tudományos név
Cobitis taenia
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Cobitinula anatoliae Hankó, 1925
  • Cobitis maroccana (non Pellegrin, 1929)
  • Cobitis spilura Holandre, 1837
  • Cobitis taenia dalmatina (non Karaman, 1928)
  • Cobitis taenia danubialis Nalbant, 1993
  • Cobitis taenia maroccana (non Pellegrin, 1929)
  • Cobitis taenia narentana (non Karaman, 1928)
  • Cobitis taenia ohridana (non Karaman, 1928)
  • Cobitis taenia taenia Linnaeus, 1758
  • Cobitis taenia tanaitica Bacescu & Mayer, 1969
  • Cobitis taenioides Bacescu & Mayer, 1969
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vágó csík témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vágó csík témájú kategóriát.

A Cobitis halnem típusfaja.

Tájnyelvi elnevezései szerkesztés

Tájnyelvben, például Erdélyben pinavágónak vagy pinarágónak — utóbbi néven még Velence községben is — Nagy-Dobronyban pinanyalónak, Berettyó-Ujfaluban ezzel szemben pinareszelő néven ismerik.

Előfordulása szerkesztés

Európában és Ázsiában honos. Iszapos aljzatú, tiszta álló- és folyóvizek, dombvidéki patakok lakója.

Megjelenése szerkesztés

A testhossza 8–10 cm, legfeljebb 12 centiméter. Feje kicsi, orra hosszú és domború, a hegye tompán lekerekített, teste nyúlánk, oldalról szalagszerűen összenyomott.

Életmódja szerkesztés

Apró, fenéklakó gerinctelen szervezetekkel táplálkozik, de szerves törmeléket is fogyaszt. Alkonyatkor indul táplálékot keresni, a nap többi részben a homokba ássa magát vagy kövek alá rejtőzik.

Szaporodása szerkesztés

Szaporodása szezonális, áprilistól júniusig tart, ragadós ikráit a sekély vízben kövekre vagy növényekre rakja.

Források szerkesztés