Vághorka

község Szlovákiában

Vághorka (1899-ig Huorka, szlovákul Hôrka nad Váhom) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágújhelyi járásban.

Vághorka (Hôrka nad Váhom)
A Szent Péter és Pál templom.
A Szent Péter és Pál templom.
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásVágújhelyi
Rangközség
Első írásos említés1426
PolgármesterEva Sevaldová
Irányítószám916 32
Körzethívószám032
Forgalmi rendszámNM
Népesség
Teljes népesség774 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság197 m
Terület18,32 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 43′ 16″, k. h. 17° 53′ 32″48.721111°N 17.892222°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 16″, k. h. 17° 53′ 32″48.721111°N 17.892222°E
Vághorka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vághorka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágújhelytől 9 km-re délkeletre, a Vág bal partján fekszik.

Története

szerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 25 000 évvel ezelőtt éltek emberek. Az i. e. 700 körüli időben, a Hradište nevű magaslaton a hallstatti kultúra erődített települése állt.

Vághorkát 1246-ban "Hurka" néven említik először, Temetvény várának uradalmához tartozott. 1348-ban I. Lajos király az uradalmat Kont Miklósnak adta. 1453-ban 9 portával adózott a falu. 1521-ben kihalt a Kont nemzetség utolsó leszármazottja, az Újlaky család. 1524-ben II. Lajos király Horkát a temetvényi uradalommal együtt Thurzó Sándornak adta. 1530-ban feldúlta a török. Lakói a 17. században evangélikus hitre tértek. 1636-ban a Thurzó család kihalása után több nemes család birtokolta a községet. 1664-ben újabb török támadás érte. 1683-ban Thököly Imre kurucai dúlták a vidéket. 1685-ben a község népe visszatért a katolikus hitre. 1715-ben szőlőskertje, 18 jobbágy és 16 zsellér háztartása volt. 1753-ban 49 család élt a községben.

Vályi András a 18. század végén középszerű mezőgazdasági adottságokkal rendelkező, etnikailag vegyes lakosságú katolikus faluként említi. [2]

1828-ban 66 házában 461 lakosa élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított. 1847-ben fagy pusztította el a termést. 1865-ben katolikus népiskola létesült a községben. 1866-ban újabb kolerajárvány pusztított, mely több mint 30 áldozatot követelt. 1896-ban szeszfőzde kezdte meg itt működését.

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Huorka, tót község a Vág balpartján, Hradek fölött. A községen, mely az Inovecz-hegység lábánál fekszik, a Huorka-patak vonul keresztül. Lakosainak száma 540, akik többnyire r. katholikusok. Postahivatala Kocsócz, vasúti állomása Vág-Ujhely. A XIII. században „Hurka” név alatt mint kir. birtok szerepel. Később a Sándor és a Motesiczky család volt földesura."[3]

1905-ben felépült a Szokolóczi család kastélya. 1908-ban megalakult a községi tűzoltóegylet. 1910-ben sok lakója kivándorolt Amerikába. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott.

1921-ben felparcellázták a korábbi nagybirtokokat. 1933-ban létrejött az autóbusz-összeköttetés Vágújhellyel. Az áramot 1948-ban vezették be a településre. 1953-ban megnyílt az új iskola, 1956-ban megalakult a földművesszövetkezet. 1969-ben új iskolaépület épült.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 664, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 685 lakosából 682 szlovák volt.

2011-ben 701 lakosából 659 szlovák.

Nevezetességei

szerkesztés
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Külső hivatkozások

szerkesztés