Vágudva (szlovákul Udiča) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban. Nagyudva és Vágköre egyesítése.

Vágudva (Udiča)
Vágudva látképe
Vágudva látképe
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásVágbesztercei
Rang község
Első írásos említés 1321
Polgármester Peter Chochlík
Irányítószám 018 01
Körzethívószám 042
Forgalmi rendszám PB
Népesség
Teljes népesség2238 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség98 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság306 m
Terület22,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágudva (Szlovákia)
Vágudva
Vágudva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 10′ 00″, k. h. 18° 24′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 00″, k. h. 18° 24′ 00″
Vágudva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágudva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

2011-ben 2178 lakosából 2103 szlovák volt.

FekvéseSzerkesztés

Vágbesztercétőltól 7 km-re északnyugatra fekszik, Kölesfalva és Sárosfalu tartozik hozzá.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint területe ősidők óta lakott. Az újkőkor, a lausitzi és puhói kultúrához kötődő, főként cserépmaradványok, a rézkorból a bosáci kultúra kőeszközei,[2] a római és szláv időszakból településmaradványok kerültek itt elő.

A mai falu első írásos említése 1321-ből Károly Róbert okleveléből származik, aki Kis- és Nagyudvát más birtokokkal együtt Kilián fia Andrásnak adta. Az oklevélben a falu "Duae willae Wdicha" néve szerepel. Azelőtt királyi birtok volt. A két Udvát és plébániáját megemlíti az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is. 1405-ben "Udicz", 1479-ben "Udicza", 1503-ban "Nagh Udycza" alakban említik az írott források. 1471-ben a vágbesztercei váruradalom része, így a Podmaniczky család volt az ura. 1598-ban szintén Vágbeszterce várának tartozéka 30 házzal, melyek közül 13 jobbágyé és 17 zselléré volt. Ez mintegy 200 lakost jelentett. Ekkor Kisudva nemesi község 17 házzal, mintegy 100 lakossal. A 17. század elején az egyházi feljegyzések szerint evangélikus gyülekezet volt, de a 18. század második felében lakói már újra katolikusok voltak. 1688-ban 1280 evangélikus mellett csak 304 katolikus, 1697-ben 1523 evangélikus mellett csak 100 katolikus volt. A Rákóczi-szabadságharcot követően az ellenreformáció hatására az arány megfordult, 1766-ban 1291 katolikus mellett az evangélikusok száma már csak 204 volt. 1720-ban 24 adóegysége volt. 1783-ban a régi templom helyett újat építettek, az építéshez a császár maga is 3000 forinttal járult hozzá. 1784-ben 83 házában 94 család élt 513 lakossal. 1828-ban 89 háza és 587 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, tutajozással, háziiparral, kosárfonással, fafaragással, fazsindelykészítéssel foglalkoztak.

 
A nagyudvai római katolikus templom

Vágkörét 1408-ban említik először, Lednic várának uradalmához tartozott. Később a helyi nemes Okruczky család birtoka volt. 1598-ban 5 ház állt a településen. 1784-ben 22 házában 22 családban 113 lakos élt. 1828-ban 11 háza és 96 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoztak, de sokan kertészkedtek és végeztek idénymunkákat a délebbi vidékeken. Területét 1960-ban a Vág-víztarozó vizével árasztották el és megszűnt.

1910-ben Nagyudvának 661, Vágkörének 107, Kölesfalvának 443, Sárosfalunak 169, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig mind a négy település Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.

2001-ben 2189 lakosából 2164 szlovák volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Nagyudva római katolikus temploma 1780 és 1783 között épült késő barokk stílusban a korábbi 14. századi templom bővítésével és átépítésével. 1831-ben és a 20. században megújították.
  • Nagyudva plébániája 1828-ban épült klasszicista stílusban.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Schreiber, P. 2012: Praveké štiepané kamenné industrie z Marikovskej doliny. Zborník Vlastivedného múzea v Považskej Bystrici 2, 29-37.