Vályi Nagy Ferenc

Vályi Nagy Ferenc (Felsővály, Gömör megye, 1765. szeptember 30.Sárospatak, 1820. január 15.) református főiskolai tanár, filológus, író.

Vályi Nagy Ferenc
Született 1765. szeptember 30.
Felsővály
Elhunyt 1820. január 15. (54 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása főiskolai tanár,
műfordító

ÉleteSzerkesztés

Felsővályon született, ahol atyja, egykor Szatmár megyében prédikátor, lakott; anyja nemes Nagy Borbála nevelte 12 éves koráig, mikor a sárospataki kollégiumba adta tanulásra, honnét másfél év múlva a miskolciba került. 1783-ban a grammatikai osztály tanítását reá bízták, úgyszintén két év múlva szubrektori cím mellett a szintaxis osztályt. E hivatalát 1793-ig viselte, midőn az iskolától búcsút vett és külföldre ment a zürichi egyetemre, ahol két évig leginkább a teológiai tudományokat, bölcseletet és természettant, görög és római irodalmat tanulta; különösen a humanista Hottingernek volt kedveltje, aki házához is meghívta gyakori látogatásra. A francia háború miatt kénytelen volt visszatérni hazájába s előbb Csáton (Borsod megye) volt segédlelkész, majd mint rendes prédikátor Tiszadorogmán szolgált, e két helyen négy évig. 1798-ban a sárospataki kollégiumba a humaniorák tanítására hívták meg és tanári székét november 11-én foglalta el. A görög nyelv és a magyar irodalom voltak kedvelt tárgyai, melyeket tanítványaival is megkedveltetni igyekezett. Midőn a költészetet tanította, tanítványait arra vitte, hogy rímetlen verseket is írjanak, mit Sárospatak mindeddig nem próbált, sőt idegenséggel is nézett. A 30 évig viselt tanári hivatal, de különösen Homérosz fordítása, életerejét nagyban elfogyasztotta; nyugalomra lett volna szüksége, de mivel éppen egy új tanszéket alapítottak, Vay József septemvir által buzdíttatva, kénytelen volt átlépni az exegetica teológia s egyháztörténelem tanszékére, melyhez még az ókori görög irodalom tanítását is hozzá adták. Ezt 1819 szeptemberében kezdte el, de már októberben beteg lett és 1820. január 15-én meghalt.

Homérosz-fordítása, melybe a Kazinczy Ferenctől rendelkezésére bocsátott Kölcsey-féle Homérosz-fordításból egyes részeket átvett, adott okot a híres Iliasz-perre Kazinczy és Kölcsey közt. Ez volt az első nagyobb plágiumper irodalmunkban.

Költeményei vannak a Magyar Musában (1787-1788. Józsefnapi öröm, melyben Felséges II. Józsefhez való szives indulatjai között egészszen bémerült); a Magyar Kurirban (1790. 580. lap, 1792. 43., 1327., 1360. l., 1807. II. 2. Told., IV. 602. l., 1819. II. 215., 1820. 102.); a Kedveskedőben (1824. II. 233., 257. lap Pfeffel után, 321. lap).

MunkáiSzerkesztés

  • Hunyady László történetei, ugymint élete és halála; mellyeket mind a Tziliai gróf Ulriknak irigységével, és le-vágattatásával; mind VI. László királynak közbe-folyó tselekedeteivel és halálával eggyütt, e hiteles írókból ki-szedegettvén, magyar versekkel le-irt, és világ eleibe botsátott… Hozzájok toldattak némelly apológussai és más elegyes versei. Pozsony és Komárom 1793.
  • A Pártos Jeruzsálem 9 énekekben. Pozsony és Pest, 1799. (Iosephus Flavius históriájának verses feldolgozása).
  • Mennyei polgár, vagy halotti tanítás az igazságról; az ember nem e földnek, hanem a mennynek igaz polgárja, mellyet… Szent Györgyi István urnak, még élt, a sárospataki ref. kollegiumban a filozófia… professorának meg holtt teste felett 1799. eszt. mondott. Kassa. 1800.
  • Szent gyülekezet könyörgései hat penitzentziális hetekenn. Kassa, 1805. Két kötet.
  • Ódák Horátz mértékeinn. Kassa, 1807. (Ism. Annalen der Literatur. Wien 1808. 189. l.).
  • Halotti beszéd Nietsch Dániel német nyelvet tanító prof. felett. Sárospatak, 1809.
  • Homér Batrachomyomachiája. Kassa, 1809.
  • Versek, mélt. Vajai Vaj Ábrahám urnak és Kazinczy Zsófia kisasszonynak menyegzőjökre 1810. decz. 18. Kassa. (Költemény).
  • Bion és Moschus idylliumai. Görögből magyarra fordítva hexameterekben. Kassa, 1811. (Névtelenül. Magyarázatokkal. Moschus élete és munkái).
  • Oda, mélt. Kenderesi Mihály urhoz azon nemes érzésnek, mellyel a Horátz mértékeinn irt magyar odák iránt viseltetett, megtisztelésére. Kassa, 1811.
  • Μνημοσυνη γε συϕωγαγε ανδρος Ιοαννε Αποσολοβιγς Διδαςκαλε γης Ελλενικης Γλωςςης ες Μιςκολς. Kassa, 1811.
  • Elegidion in obitum Adolphi Zennovitz Eperjesiensis. Kassa, 1813.
  • Az Istennek kedves keresztyén előadva halotti tanításbann: mellyel néh. Szemerei Szemere László urnak meghóllt teste felett decz. 20. 1812. Kassa, 1813.
  • Kántáte azon hálaadó innepre, mellyet Őri Fülep Gábor úr tartott, midönn a papi hivatalra lett felszenteltetésének ötven esztendejét bétöltötte, s hálát adott az Urnak a s. szent-péteri templombann Augustus havának 25. 1816. Kassa, 1816.
  • A könyörgés ereje előadva halotti tanításbann, mellyel ama néhai drága emlékezetű asszonyságnak, … Görgei Görgey Mária asszonynak… Boronkay István úr nemes lelkü házastársának, végső tiszteletet tett Hotykánn január 4. 1816. Kassa, 1816.
  • Óda Ferdinand Károly főherczeghez, midőn Patakot 1817. szept. 12. meglátogatá. Kassa.
  • Óda, mellyet fels. János Józsefhez, Magyar és Cseh ország sat. fő herczegéhez, midőnn Tokajt meglátogatni méltóztatott volna, s onnan S. Patakra várattatott; az itt lévő ref. collegiumbeli muzsák nevében máj. 29. írt. Kassa, 1819.
  • Polyhymnia II könyvekben. Kassa, 1820. (Kiadta Kazinczy Ferencz a szerző életrajzával. Ism. M. Kurir 1821. II. 210. lap.).
  • Carmina latina. Kassa, 1820.
  • Homér Iliasza. Ford. Kassa, 1821. Két kötet.

A reformátusok által 1808-ban megújított énekes könyvében írta a 175., 195., 210. és 211. énekeket. (Ism. M. Kurir 1822. I. 79. Kazinczy).

Levelei Kazinczy Ferenczhez Sárospatak 1808. nov. 15-től 1813. márcz. 6-ig (Kazinczy Ferencz Levelezése VI-X.).

KéziratbanSzerkesztés

Magyar poétika; latin és görög verseinek gyűjteménye; Beszéd a tanítói hivatal nehéz volta felől, mellyet Miskolczon, bucsút vévén subrectori hivatalától, 1793-ban tartott; Prédikációk; Jegyzések a magyar nyelv természetéről.

Levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban: Horvát Istvánhoz. 1818. máj. 2. 1819. máj. 21-én (Horvát Homer Iliaszának fordítására 100 frtot ígért); Oda ad Zemplinienses proceres nobilesque… Sátoralja-Ujhely, 1804., 4rét 7 lap; Notitia obolorum in agro Sáros-Patakiensi inventorum Anno 1814. 4rét 3 lap.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés