Főmenü megnyitása

Vámbéry Rusztem

magyar jogász, polgári radikális publicista

Vámbéry Rusztem, teljes nevén: Vámbéry Rustem Loránd Vilfried (Budapest, 1872. február 29.New York, 1948. október 24.) jogász, polgári radikális publicista, Vámbéry Ármin orientalista fia.

Vámbéry Rusztem
Született 1872. február 29.
Budapest
Elhunyt 1948. október 24. (76 évesen)
New York
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiVámbéry Ármin
Foglalkozása jogász,
publicista,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő
  • magyar nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban (1947. szeptember 5. – 1948. május 2.)
Iskolái Luther Márton Tudományegyetem

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A világhírű orientalista, Vámbéry Ármin és Arányi-Rechnitz Kornélia egyetlen gyermeke. 1872. június 2-án keresztelte meg Török Pál református lelkész a Kálvin téri református templomban.[1] Keresztszülei Csengery Antal és neje Kőnig Róza, Pulszky Ágost, Pulszky Polixena, valamint az akkor még trónörökös Edward Hailstone esquire, walesi herceg, későbbi VII. Eduárd brit király volt. A hallei és a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1896-ban fejezte be a tanulmányait. 1899. május 9-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Vámossy Olga Róza Júliát,[2] s két fiuk (György és Róbert) született. Mint jogász elsősorban a büntetőjoggal foglalkozott, a kriminológia elismert szakértőjének számított. 1896-tól az Igazságügyi Minisztériumban a törvényelőkészítést vezette. 1913-ban mint királyi táblai bíró vonult vissza. 1903-tól tanított a budapesti egyetemen.

A politikával az 1914-ben alakított (Országos) Polgári Radikális Pártban kezdett foglalkozni, melynek rövid idő alatt az elnökévé választották. Ebbéli tisztségében az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Nemzeti Tanács tagja lett. Ezért a frissen alakult Horthy-rendszer megfosztotta egyetemi katedrájától, így 1920-tól ügyvédként dolgozott. Olyan jelentős politikai perekben lépett fel védőként, mint a népbiztosper (1920), József Attila első pere (1924), illetve a második Rákosi-per (1934–1935). Közben csatlakozott a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párthoz, melynek 1923-ban az egyik alelnökévé választották.

1913 és 1934 között a Jogtudományi Közlöny, 1926 és 1938 között a Századunk szerkesztője volt. 1919–1923 közt publikált az Aurórában, 1921–1923 közt a Független Szemlében. 1938-ban a fasizmus elől Londonba, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol a baloldali emigránsokhoz csatlakozott. 1941-ben megfosztották magyar állampolgárságától.

1945-ben tért haza, amikor egyike lett annak a nyolc kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés saját döntése alapján meghívott képviselőnek. Az 1945-ös választások után az alakuló Országgyűlés ismét behívta, immáron a tíz (később tizenkettő) meghívott képviselő egyikeként. Mivel az ezt lehetővé tévő törvényt időközben eltörölték, még az 1947-es választások előtt parlamenti mandátuma lejárt; választásokon (sikerrel) sohasem indult. 1947. szeptember 5-étől Magyarország washingtoni nagykövete volt egészen 1948. május 2-áig. Megbízatása lejártával Amerikában maradt, ott is érte a halál alig több mint öt hónappal később, október 24-én.

Vámbéryt besúgói jelentés a szabadkőműves Martinovics-páholy tagjának nevezi,[3] de ezt semmi más dokumentum nem erősíti meg. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak és a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat körének is.

EmlékezeteSzerkesztés

1984-ben a Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztem-emlékérem néven díjat alapított a büntetőpolitikai tevékenységben, főleg a kriminológiai tudományos kutatásokban kiemelkedő szakemberek munkájának elismerésére.[4]

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • A relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja (Budapest, 1898); Online
  • Büntetőjog és ethika (Budapest, 1907);
  • Extraditión treaties (Bp., 1908);
  • The territorial conflict of criminal law (Bp., 1908);
  • Büntetőjog (I – II., Bp., 1913);
  • Ungarisches Jugendgerichtsgesetz (Berlin, 1914);
  • A bűnvádi perrendtartás tankönyve (Bp., 1916);
  • A fiatalkorúak bíróságra a háború alatt (Bp., 1916);
  • A fiatalkorúak büntetőjoga az újabb külföldi törvényhozásban (Bp., 1918);
  • Sajtóbilincsek és sajtórabszolgák (Bp., 1930);
  • Az élő múlt (Bp., 1931);
  • Háború és jog (Bp., 1933);
  • A Rákosi-per (Bp., 1933);
  • Eretnek magyarázatok a nacionalizmusról (Bp., 1936);
  • A háborútól a békéig (Bp., 1938);
  • The Hungarian Problem (Jászi Oszkár bevezetőjével, New York, 1942);
  • Hungary – to be, or not to be (New York, 1946. 5 – 6. sz.)
  • A történelemben. Vásárhelyi Miklós válogatott beszédei és írásai a nyolcvanas-kilencvenes évekből; sajtó alá rend. Vásárhelyi Júlia, előszó Kenedi János; Élet és Irodalom, Bp., 2006
  • A mennyei Pilvax; vál., sajtó alá rend. Valuch Tibor; Századvég–Nyilvánosság Klub–Osiris Kft., Bp., 1994 (Ars scribendi)

Társasági tagságSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kálvin téri ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 210/1872. folyószám.
  2. A házasságkötés bejegyezve a BP. VI. ker. állami házassági akv. 139/1899. folyószáma alatt.
  3. Berényi Zsuzsanna besúgói jelentés alapján véli szabadkőművesnek Vámbéryt.
  4. A Magyar Kriminológiai Társaság honlapja. [2006. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 10.)

ForrásokSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vámbéry Rusztem témában.

További információkSzerkesztés

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918-1950 Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2001.
  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891–1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.