Vámszedőhely

Vámszedőhelyként vagy vámhelyként azokat a helyeket nevezték a középkorban, ahol a királyi vagy helyi adókat beszedték.

Leírás

A vámszedőhelyek többnyire utak csomópontjaiban, falvakban, városokban, folyók hídjainál, révek mellett vagy vásároshelyeken álltak, mely helyek királyi birtokok, helyi birtokosok tulajdonát képezték. Az e helyeken áthaladóktól vagy a helyi vásárokba érkező kereskedőktől a település, híd vagy rév tulajdonosa vámot szedett.

A középkori források leírják e vámhelyeket és az azokon szedett vámok mértékét is.

Máig fennmaradt Vámos nevű településneveink

• A Dunántúlon:

Vámoscsalád, Vámosszabadi, Nemesvámos, Somogyvámos

• Az ország keleti felén:

Vámospércs, Vámosoroszi, Vámosatya, Vámosújfalu

• Az Északi-középhegység környékén:

Sajóvámos, Vámosgyörk, Vámosmikola

• Határainkon túl a Kárpát-medence területén:

Vámos, Vámosláz, Felsővámos, Vámosladány, Vámosbalog, Vámoslucska, Vámosfalva, Vámosgálfalva, Vámosudvarhely

Források

• Weisz Boglárka: A királyketteje és az ispán harmada. Vámok és vámszedés Magyarországon a középkor első felében; MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2013 (Magyar történelmi emlékek. Adattárak)
• Kovács Viktória: Álutazó átutazók. Vámkerülés és csempészet a magyar középkor forrásaiban. Tti.btk.mta.hu. 2016. szept. 19.
• [1]